A pakisztáni menedékkérőt 2016. augusztus 12-én bántalmazták az őt és más külföldieket a határkerítés túloldalára „átkísérő” rendőrök. Rugdosták, fém- és gumibottal, tonfával csépelték őket. És noha számos fajsúlyos bizonyíték állt a nyomozó ügyészség rendelkezésére, elvárható módon mégsem nyomozott a tettesek után.

Az egyik ilyen bizonyíték egy videó, amit maga a rendőrség rögzített, és Khurram Shahzad feljelentése után került elő. Ezen a bántalmazás előtti felvételen, szóról szóra ugyanaz történik, amit az áldozat korábban elmondott.

A röviddel a bántalmazás után készített képen is ő látszik véres fejjel. A szabadkai kórházban látlelet is készült állapotáról, így mások mellett a két fejsérüléséről, amit össze kellett varrni.

Ráadásul sikerült pontosan megjegyeznie az egyik rendőr ötjegyű azonosító számát is, még azt is megmondta, hogy három csillag volt a váll-lapján. De ez sem volt elég az ügyészségnek: a nyomozást megszüntették.

A strasbourgi bíróság ítélete megállapította, hogy az állam megsértette ügyfelünk emberi jogait. Ahogyan azt már a Magyar Helsinki Bizottság egyik korábbi ügyfelének perében 2003-ban is kimondta: nem csak maga a kínzás sérti az emberi jogokat, hanem az is, ha az állam nem tesz meg mindent azért, hogy kivizsgálja a lehetséges kínzásos, bántalmazásos ügyeket és megtalálja a felelősöket. Márpedig Khurram Shahzad bántalmazásánál az ügyészség még az elvárható nyomozati cselekményeket sem végezte el. Nem folyt tehát hatékony nyomozás, és az állam nem adott elfogadható magyarázatot ügyfelünk sérüléseire. De az Emberi Jogok Európai Bírósága ennél is tovább ment. Kimondta azt is, hogy a férfit bántalmazták a magyar rendőrök. Ügyfelünknek ezért 20 000 euró kártérítést ítéltek meg.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

2016. június 1-jén egy 22 éves szír férfi meghalt a magyar fegyveres erők erőszakos fellépése miatt. A férfi a testvérével, unokatestvérével és egy iraki háromgyerekes családdal a folyón keresztül próbált bejutni Szerbiából Magyarországra. A rendőrök kutyákat uszítottak rájuk, könnygázt vetettek be ellenük és kövekkel dobálták őket. A fiatalember belefulladt a vízbe.

A tragédia körülményeit a hazai hatóságok nem vizsgálták ki érdemben. Az élethez való jog sérelme, az embertelen bánásmód és az érdemi vizsgálatok hiánya miatt a férfi testvére beperelte Magyarországot az Emberi Jogok Európai Bíróságán, ahol a hazai eljáráshoz hasonlóan a Magyar Helsinki Bizottság nyújtott jogi képviseletet neki.

A strasbourgi bíróság kimondta: a magyar hatóságok nem tettek semmit azért, hogy megvédjék egy egyértelműen veszélyben lévő ember életét, nem működtettek megfelelő mentési rendszert egy ismerten veszélyes folyószakaszon, ahol tudták, hogy gyakran kísérelnek meg menekülők átkelni, és a konkrét esetben sem tettek meg minden elvárhatót a bajba került férfi kimentése érdekében. A nyomozó hatóság nem végezte megfelelően a dolgát, nem derítette fel az ügy körülményeit a halálesetet és a rendőri bántalmazást illetően. A bíróság azt is kimondta, hogy annak eldöntése, hogy érte-e embertelen vagy megalázó bánásmód ügyfelünket és testvérét annak halála előtt, pontosan azért nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, mert a nyomozás elégtelen volt. A strasbourgi bíróság az államot 34 000 euró kártérítés megfizetésére kötelezte az áldozat testvérének.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

Egyértelmű videós bizonyítékai voltak annak, hogy rendőri intézkedés során tört el egy tanárnő válla, miközben meg volt bilincselve. Az ügyészség mégsem járt el tisztességesen. Ezért a sértett a Magyar Helsinki Bizottság segítségével az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.

A strasbourgi bíróság ítélete szerint az állam nem csak ott sértett alapjogot, hogy nem járt el kellő körültekintéssel a nyomozás során, és még a legalapvetőbb nyomozati cselekményeket sem volt hajlandó elvégezni, de az Emberi Jogok Európai Bírósága azt is megállapította, hogy a hatóságok érdemben is megsértették az embertelen, megalázó bánásmód tilalmát. Embertelen bánásmódnak ítélte a strasbourgi bíróság, hogy a túlzott erőszakot alkalmazó rendőrök eltörték R. B. vállát. Megalázónak pedig azt, hogy a meztelen és sérült nőn húsz percen át térdeltek a megtermett férfi rendőrök. Ezért ügyfelünknek 25 000 euró kártérítést ítéltek meg.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

A 23 éves budapesti egyetemista 2016 nyarán került szóváltásba rendőrökkel. A rendőrök azt állították, hogy vezetés közben mobiltelefonozott, ezt a fiatalember határozottan tagadta. Szükségtelenül fenyegetően léptek fel vele szemben. A vita természetesen eldönthető lett volna a cellainformációk és híváslista kikérésével, erre a rendőrség azonban később sem volt hajlandó. A szóváltás elmérgesedett, a fiatalembert elkezdték fenyegetni, az édesapját hívta, és amikor az arca felé kapva akarták telefonját elvenni, akkor Csúcs befutott segítségért egy irodaházba, ahol apja cége is működött. A rendőrök erősítést kértek, akik mintegy két perc alatt kirángatták a recepció mögül, leteperték, a hátára térdepeltek, és kezeit hátrabilincselték. Folyamatosan szidalmazták. Ezek után előállították a X. kerületi rendőrkapitányságra, majd elengedték.

A frissen felvett látlelet szerint nyolc napon belül gyógyuló sérülések, sebek, zúzódások keletkeztek rajta a fején, a bal combján, térdén, a farkcsonti területen, a mellkasán és – a bilincselés miatt – a két csuklóján. A fiatalember a Magyar Helsinki Bizottság segítségével panaszt nyújtott be a rendőri eljárással szemben, és feljelentést tett bántalmazás miatt. Az ügyészség megszüntette a nyomozást, mondván, nem talált bizonyítékokat, amelyek bűncselekményre utaltak volna. 

Hazai jogorvoslat hiányában Csúcs Zsombor a strasbourgi bírósághoz fordult, és megnyerte a pert. Az ítélet kitér arra, hogy az államnak nem sikerült bizonyítani, hogy feltétlenül szükséges volt erőszakot alkalmazni a megrettent fiatalember ellen. Fontos körülmény, hogy az azóta lediplomázott Csúcs ellen még 2017-ben a hazai bíróság megszüntette az eljárást, mert semmi sem támasztotta alá, hogy vezetés közben mobiltelefonozott volna.

Az ügyészség nem folytatott hatékony nyomozást, amely a felelősök azonosítására és megbüntetésére alkalmas lett volna. Márpedig a kellő nyomozás hiánya valójában hozzájárult az elkövetőek büntetlenségéhez, és ezzel az állam megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének a kínzást és megalázó bánásmódot tilalmazó rendelkezését. A strasbourgi bíróság 5000 eurós igazságos jóvátételt is megállapított Csúcs Zsombornak.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

2012 májusában az akkor 70 éves Nagy Antalnál házkutatást tartottak. Egy lopott laptopot kerestek nála a rendőrök, de az ügyhöz semmi köze nem volt, azt sem tudta, mi az a laptop. A büntetlen előéletű, nyugdíjas klarinétos kezét már otthonában hátrabilincselték, de aztán leszedték róla, mert az érszűkületes férfi keze elkezdett kékülni. Utána bevitték a gyömrői rendőrségre. Ott eleinte sértegették, aztán két rendőr bántalmazta, agyba-főbe verte, a földön vonszolták. Csak akkor hagyták abba, amikor rosszul lett. Mentőt nem hívtak hozzá. Testét zúzódások és véraláfutások borították. Feljelentette bántalmazóit, de az ügyészség csak egy év múlva hallgatta meg. Bár megnevezte a rendőröket, az ügyész még csak ki sem hallgatta őket és megszüntette a nyomozást. Aztán egy ombudsmani vizsgálat nyomán újra kezdték a nyomozást, de ismét nem találtak terhelő bizonyítékokat. Nagy Antal a Magyar Helsinki Bizottság segítségével fordult a strasbourgi bírósághoz.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy Nagy Antal bántalmazási ügyében a magyar állam megsértette a kínzás tilalmát, amikor az ügyészség nem vizsgálta ki kellő alapossággal a bizonyítékokat, és nem végzett el alapvető nyomozati cselekményeket. Ezért a bíróság igazságos elégtételként 10 000 eurós kártérítésre kötelezte a magyar államot. 

Az ítélet angolul itt olvasható.

Az ítéletről szóló közleményünk itt olvasható. 

A baranyai férfit még 2013 februárjában kényszervallatták, verték meg a rendőrök. A bántalmazás miatt elismerte a falopást, amelyet – mint később bebizonyosodott – nem is ő követett el. A rendőrök elleni nyomozást a számos erős bizonyíték ellenére megszüntették. A férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi ítélet szerint az állam nem tudta igazolni, hogy a férfi sérülései nem a rendőrségen keletkeztek. Az ügyészség pedig nem szembesítette az áldozatot az elkövetőkkel, nem gondoskodott a felismerésre bemutatásról sem és alap nélkül vetette el a férfi mellet tanúskodók vallomásait. Mindez aláásta az eljárás hatékonyságát és sértette a kínzás, kegyetlen, embertelen bánásmód tilalmát, amely kötelezést jelent az államok számára a rendőri bántalmazások kivizsgálására.

A magyar jogszabályok szerint az írni-olvasni nem tudó személyek kihallgatásánál védő ügyvédet vagy hatósági tanút kell alkalmazni. A baranyai férfi esetében ez elmaradt. De ennél is fontosabb, hogy minden bizonnyal kényszervallatták őt a rendőrök, csakhogy a hatóságok nem nyomoztak kellő eréllyel és gondossággal.

A magyar államnak a mulasztásokért 8000 eurót kellett fizetnie.

A strasbourgi ítélet angolul itt olvasható.

Sajtóközleményünk pedig itt.

Tarjáni Attila Pétert 2015 júliusában rendőrök az orosházi kapitányságra állították elő, miután otthon alkoholos állapotban zavartan viselkedett. Tarjáni saját és a családtagjai állítása szerint otthon még sérülésmentes volt, azonban az előállítás végére többek között eltört a sípcsontja, zúzódott a felkarja és mindkét csípőtájéka, valamint sérült több foga is. Tarjánit állítása szerint a rendőrök bántalmazták, így keletkeztek a sérülései. Bár az orosházi kapitányság vezetője hivatalból feljelentést tett az ügyben, az eljárást bizonyítottság híján megszüntették. Így Tarjáni a Magyar Helsinki Bizottság segítségével az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.

A strasbourgi bíróság ítélete szerint az eljárás megszüntetése nem volt megalapozott. A döntés főként a Tarjánit előállító rendőrök vallomásain alapult, továbbá abból a feltevésből indult ki, hogy a sérült az ittassága miatt nem emlékezhetett az eseményekre. Ennélfogva a nyomozóhatóság nem hallgatta meg tanúként a Tarjáni által idézni javasolt tanúkat, nem szembesítette a rendőröket az ellentmondások tárgyában senkivel, valamint az eljárás során beszerzett szakértői vélemény ellentmondásos volt, és számos sérülés keletkezésére nem is adott magyarázatot. Így a hatóságok nem tettek meg minden észszerűen elvárhatót annak érdekében, hogy a rendőri bántalmazás gyanúját felvető ügyet megfelelően kivizsgálják. Ez a mulasztás pedig a 3. cikk (kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma) sérelmét jelenti. A Tarjáni kontra Magyarország ügyben a kérelmezőnek 7500 eurós nem vagyoni kártérítést ítéltek meg.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A motorozó Réti Gergelyt és Fizli Z. V.-t 2006-ban egy októberi hajnalon két rendőr állította meg. Ez a viharos időszak az, amikor a kormányellenes tiltakozások és zavargások elleni rendőrségi fellépés nyomán a társadalom szembesült a tömeges hatósági erőszakkal és a jogkereső állampolgár kiszolgáltatottságával. Ügyfeleink bár magyar állampolgárok, életük nagyobbik részében külföldön éltek. A rendőrök megverték őket: először Rétit kezdték el ütni, majd megbilincselték, és amikor a földön volt, az egyik rendőr addig fojtogatta, míg a férfi elveszítette az eszméletét. Amikor Fizli a védelmére kelt, őt a földre lökte egy másik rendőr, a nő arcára térdelt és a fejét többször a betonhoz ütötte. A rendőrök szerint Réti és Fizli nem működtek velük együtt, és Fizli meg is akarta ütni az egyik rendőrt. A rendőrök ittas vezetés gyanúja miatt vitték be őket a kapitányságra. Réti szervezetében találtak egy kevés alkoholt, Fizliében nem. Sérüléseikről látlelet készült. A kérelmezők feljelentést tettek a bántalmazás miatt, de mivel a hatóságok szerint a bizonyítékok nem voltak egyértelműek, az eljárást megszüntették. Réti és Fizli a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság megállapította, hogy a hatóságok megsértették a kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát (3. Cikk). Ügyfeleink sérülései elérték azt a szintet, ami kínzásnak minősül, és a hatóságok semmivel sem tudták alátámasztani, hogy a rendőröknek miért volt szükséges ilyen súlyos sérüléseket okozni. Ezzel együtt is, ha el is fogadnánk, hogy az adott helyzetben szükséges volt az erőszak alkalmazása, annak mértéke mindenképpen túlzott volt. Az állam semmilyen fórumon nem vizsgálta ki rendesen az erőszak alkalmazásának körülményeit. A Réti és Fizli kontra Magyarország ügyben a strasbourgi bíróság fejenként 5000 euró (összesen 10 000 euró) nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőknek 2012-ben.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el. Az ítéletről szóló, a Fundamentum emberi jogi folyóiratban megjelent elemzés itt olvasható.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

Az ittasan vezető Gubacsi Gábort 2006-ban tartóztatták fel a rendőrök. A férfi tagadott, és idő után el akart menekülni a rendőrök elől, miközben meglökte az egyiküket. Ezután bevitték a rendőrségre. A férfi elmondása szerint a rendőrautóban is megütötték, majd a fogdán a falhoz állították, összeverték és arra utasították, hogy álljon terpeszbe, majd egy rendőr ágyékon rúgta. Másnap megvizsgálta egy orvos, aki ügyfelünk arcán, halántékán, kezén, csípőjén és derekán talált véraláfutásokat és zúzódásokat. A férfit urológus is megvizsgálta, aki az ágyéksérülése miatt műtétet javasolt. Gubacsi állítása szerint ezután két hónapig nem tudott dolgozni. Az ügyben nyomozás indult, aminek során az ügyészség is elismerte, hogy a sérülések egy része a rendőrségen keletkezett, de mivel nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy pontosan melyik rendőr ütött és rúgott, ezért megszüntették a nyomozást. Gubacsi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság szerint a hatóságok megsértették Gubacsi kínzás tilalmához való jogát (3. Cikk). Mivel az ügyészség is elismerte, hogy a férfi a rendőrségen szerezte a sérüléseit, a strasbourgi bíróság bizonyítottnak látta az embertelen, megalázó bánásmódot. Sem a rendőrség, sem az ügyészség nem adott más magyarázatot arra, hogyan keletkeztek a sértett sérülései, ha nem bántalmazás következtében. A Gubacsi kontra Magyarország ügyben 10 500 euró kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek 2011-ben.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

Sophie Barta 2002-ben az anyjával együtt működtetett állatotthont. A rendőrség azt feltételezte, hogy a menhelyen tartott állatok okoztak kellemetlenségeket a környéken lakóknak, ezért nyomozást indítottak. A körzeti megbízott ment ki az állatmenhelyre, hogy Bartát és az anyját bekísérje a rendőrségre. A két nő nem működött együtt a rendőrrel, az anya megpróbálta kituszkolni a rendőrt a kertjéből, de amikor nem sikerült neki, jelezte, hogy bemegy átöltözni és utána teljesíteni fogja a rendőr kérését. A történet a rendőrség szerint úgy folytatódott, hogy Barta egy fényképezőgéppel elkezdte ütni a rendőrt. Barta szerint viszont a rendőr ütötte őt a gumibottal a nyakán, a vállán és a hátán. A rendőr és Barta is sérüléseket szereztek. Barta ellen hivatalos személy elleni erőszak miatt indult eljárás, de sem a rendőrség sem az ügyészség nem akarta megvizsgálni, hogy vajon a rendőr megütötte-e a nőt. A nyomozás hiánya miatt Barta a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság szerint a hatóságok megsértették az embertelen, megalázó bánásmód tilalmát (3. Cikk). Ugyan nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy a rendőr vagy Barta verziója tükrözte-e a valóságot, de a magyar államnak tisztességesen ki kellett volna vizsgálnia, hogy a rendőr megverte-e Bartát. A nő kérte, hogy ne csak a rendőr, hanem az ő sérüléseinek okát is vizsgálja meg egy szakértő, de ezt a hatóságok elutasították. Barta anyja arról is értesítette az ügyészt, hogy lehet egy szemtanúja az esetnek, megadta a tanú telefonszámát is, de az ügyész meg sem próbálta megkeresni a lehetséges szemtanút. Fontos, hogy nem csak maga a bántalmazás sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, hanem az is, ha egy állam nem tesz meg mindent azért, hogy kivizsgálja a bántalmazásos ügyeket és megtalálja a felelősöket. A Barta kontra Magyarország ügyben a Bíróság 3000 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.

Az ügyről itt olvashat bővebben. A döntés Fundamentum folyóiratban megjelent összefoglalója itt olvasható.

Ez az ügyünk volt az első, amelyikben ügyfelünket sikerrel képviseltük a strasbourgi bíróság előtt. Kmetty Ágoston zöldségkereskedő volt a budapesti nagyvásárcsarnokban, amikor 1998. december 22-én a sokadjára is vaklármának bizonyuló bombariadó miatt kiürítették a piacot. Több más boltossal együtt ellenállt a rendőröknek, akik több mint másfél óra vitatkozás után letartóztatták Kmettyt, mert úgy vélték, hogy ő az engedetlenkedők fő hangadója. Elmondása szerint ezután a rendőrautóban többször megütötték, a fogdán levitték a pincébe, ahol megverték, a hasába léptek, ordibáltak vele és leköpték. A rendőrség tagadta a vádakat. A boltos a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság szerint a hatóságok megsértették a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód tilalmát (3. Cikk). A bizonyítékok hiánya miatt tényleg nem lehetett már eldönteni, hogy kinek volt igaza: Kmettyt valóban megverték-e a rendőrök vagy sem. Bizonyítást nyert viszonyt, hogy ügyészség nem nyomozott elég alaposan az igazság kiderítéséért. Kmettyt megvizsgáló orvost nem hallgatták ki, és a sértett által fényképek alapján azonosított, állítása szerint őt megverő rendőröket sem kérdezte meg az ügyész. Fontos, hogy nem csak maga a kínzás sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, hanem az is, ha az állam nem tesz meg mindent azért, hogy kivizsgálja a lehetséges kínzásos ügyeket és megtalálja a felelősöket. A Kmetty kontra Magyarország ügyben a 4700 euró kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek 2003-ban.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

2013 januárjában az illegális migráció ellenőrzése céljából az egész országra fokozott ellenőrzést rendeltek el. A VI. kerületi rendőrkapitány intézkedési tervben elrendelte a Sirály kulturális központ vizsgálatát, mert állítólag olyan információkat kapott, hogy a hely illegálisan működik.

A Sirálynál 2013. március 30-án éjfél körül számos rendőr jelent meg, és mindenkit igazoltattak. Migráns ugyan nem volt, de ott tartózkodott Vig Dávid jogász és egyetemi oktató. Kérdésére, hogy miért igazoltatnak, a rendőrök azt mondták, hogy „éjszakai ellenőrzés van”. Majd azt, hogy eltűnt személyt keresnek. Míg az iratokban az szerepelt, hogy fokozott ellenőrzés volt. Vig jelezte, hogy nincs olyan, hogy „éjszakai ellenőrzés”, erre több rendőr kikísérte, ruházat átvizsgálást tartott nála. De csak nála, aki megkérdőjelezte az eljárás jogszerűségét. Vig Dávid a strasbourgi bírósághoz fordult a Magyar Helsinki Bizottság jogi támogatásával.

A strasbourgi bíróság pedig egyetértett azzal, hogy a magyar szabályozás térben is időben is korlátlan felhatalmazást ad a rendőrségnek arra, hogy akkor rendeljen fokozott ellenőrzést, amikor csak kedve szottyan rá: annak jogszerűsége nem vitatható, és azt a hazai bíróság nem is vizsgálhatja. A fokozott ellenőrzésre hivatkozva végrehajtott rendőri intézkedések jogszerűsége így nem kérdőjelezhető meg jogi úton. Ennek egyértelmű példája ez a konkrét eset is, amikor a migrációs útvonalak kontrollja céljából elrendelt fokozott ellenőrzés alapján a VI. kerületi rendőrkapitány egy olyan hely átvizsgálását rendelte el, amelynek semmi köze nem volt a nemzetközi migrációhoz. Ennek ellenére nem lehetett vitatni a rendőri intézkedések egyik mozzanatát sem. A magyar államot azért is  elmarasztalta a strasbourgi bíróság, mert az intézkedéshez a jogellenes magatartás leghalványabb gyanújára sincs szükség a hazai szabályok szerint.

Az angol nyelvű ítélet itt olvasható. 

A sajtóközlemény pedig itt.

2013 márciusában fogadta el az Országgyűlés az Alaptörvény negyedik módosítását. Mozgalom indult, hogy Áder János köztársasági elnök ne írja alá a törvényt. Tüntetést szerettek volna a köztársasági elnök rezidenciája előtt tartani, de a Terrorelhárítási Központ (TEK) – mint később kiderült, önkényesen – lezárta a Sándor-palota előtt teret, mondván, az „műveleti terület”. Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje szeretett volna bejutni a térre, hogy élhessen az Alaptörvényben biztosított gyülekezési jogával, de a rendőrök nem engedték be. Magyar bírósághoz fordult, amely megállapította, hogy a rendőrség önkényesen korlátozta alapjogát. Ezek után a rendőrségnél próbálta érvényesíteni nem vagyoni kárigényét, de az elutasította. Így került ügye strasbourgi bíróság elé.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2020-ban kimondta, hogy a magyar állam megsértette Tóth Balázs gyülekezési jogát, amikor a rendőrség önkényesen korlátozta, ezért igazságos elégtételként 2600 eurós kártérítésre kötelezte az államot. 

Az angol nyelvű ítélet itt olvasható. 

A sajtóközlemény pedig itt. 

Hogy a polgárháborús Szomáliából el tudjon menekülni és menedéket kérni Magyarországon, ügyfelünk kénytelen volt úti okmányait meghamisítani. Bűnösségét már az első kihallgatásán elismerte 2008. december 31-én. 2010 áprilisában aztán menekültként ismerték el, de előtte még a hazai bíróság első és másodfokon is elítélte közokirat-hamisítás miatt, miközben a büntetőeljárást el sem kellett volna indítani ellene. De a menekültként való elismerése után mindenképpen haladéktalanul meg kellett volna semmisíteni a jogerős bírósági ítéletet, miután az eleve kizárta büntethetőségét. Ehhez képest csak 2014 végén született meg a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítélete. 

Ali Zaki Toohaw ellen öt nap híján 5 év és 11 hónapig folyt a büntetőeljárás, ebből egy éven át volt letartóztatva, ezalatt szomáliai családjával nem tudta tartani a kapcsolatot, és érdemben nem tudott senkivel sem kommunikálni a börtönben. Ügyfelünk súlyosan traumatizálva menekült ide, ráadásul tébécés is volt. A szomáliai menekült a Magyar Helsinki Bizottság segítségével az Emberi Jogok Európai bíróságához fordult. 

Ügyfelünk ügyét egyesítették másik nyolc magyarországi panaszoséval, akik mind az eljárásuk szükségtelen elhúzódása miatt perelték be a magyar államot. A strasbourgi bíróság a Pázsi és mások kontra Magyarország perben mindegyiküknél megállapította a jogsértést, mert az állam nem biztosította, hogy az ellenük folyó eljárások észszerű határidőn belül érhessenek véget (6. Cikk). 

Az angol nyelvű ítélet itt olvasható. 

A Jobbik és más szélsőjobboldali szervezetek 2012-ben tüntetést szerveztek Devecserben. A szónokok etnikai háborút vizionáltak, és arról beszéltek, hogy a cigányok genetikailag kódolva vannak a bűnözésre. A tömeg cigánybűnözésről és a cigányok meggyilkolásáról skandált. A tüntetésen elhangzó gyűlöletbeszédeket követően a 4-500 résztvevő a település romák lakta utcáiba vonult, rasszista jelszavakat skandáltak, majd köveket, betondarabokat és vizespalackokat dobáltak romák felé. Az egyik udvarban valaki megsérült egy bedobott betondarabtól. A rendőrség a bűncselekményre uszító beszédek, a megfélemlítő skandálás és a fizikai erőszak ellenére nem oszlatta fel a tüntetést, a gyűlöletbeszédek miatt senkit nem vontak felelősségre, a fizikai támadás miatt pedig csupán egy személy ellen emeltek vádat.

A rendőri tétlenség ellen tett panaszt Király Alfréd és Dömötör Norbert. A hazai bíróságok azonban kifogástalannak találták a rendőrség munkáját, Király és Dömötör ezért a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a hazai hatóságok megsértették Király és Dömötör magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát (8. cikk). A magyar hatóságok nyomozása ugyanis nem volt elég alapos és széleskörű. A nyomozás annyira felületes volt, hogy egy nyíltan rasszista tüntetés, amelyen erőszakos esetek is történtek, gyakorlatilag jogi következmény nélkül maradt. A hatóságok akkor is hibáztak, amikor a tüntetésen elhangzott beszédeket a szólásszabadság által védett kijelentéseknek tekintették. A strasbourgi bíróság 15 ezer eurót ítélt meg kártérítésként a panaszosoknak.

Az ítélet teljes szövege itt érhető el angolul, magyar nyelvű összefoglalója pedig itt olvasható.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

A Magyar Helsinki Bizottság 2011-ben azért fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert korábban a Legfelsőbb Bíróság háromszor is úgy döntött, hogy a rendőrség által kirendelt, állam által fizetett védők neve és az általuk vitt ügyek száma nem nyilvános adat, és azokat nem kell kiadni a szervezetnek. A Magyar Helsinki Bizottság a szóban forgó adatokkal azt szerette volna bizonyítani: elterjedt gyakorlat, hogy a rendőrség ugyanazon néhány ügyvédet rendeli ki védőként, ami veszélyezteti a terheltek hatékony védelmét.

Az adatok kiadásának megtagadása jogszerű cél nélkül korlátozta a Magyar Helsinki Bizottságot a nyilvános kontroll gyakorlásában. A közérdekű adatok megismerése nélkül pedig véleményt sem lehet formálni a köz ügyeiről, ezért az ilyen eljárás sérti a véleménynyilvánítás szabadságát.

Az ügy emiatt túlmutat a kirendelt védőkre vonatkozó adatokon: a strasbourgi bíróság legfelsőbb fórumának most először kellett állást foglalnia arról, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének a véleménynyilvánítás szabadságát kimondó 10. cikke védelemben részesíti-e a közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogát. Az ügy elvi jelentőségét mutatja, hogy az ügyet közvetlenül a strasbourgi bíróság 17 bíróból álló Nagykamarája elé utalták – az EJEB ugyanis több korábbi döntésében az Egyezmény által védett jogként kezelte a közérdekű adatokhoz való jogot, de a Nagykamara eddig nem foglalt állást a kérdésben.

A Magyar Helsinki Bizottság kontra Magyarország ügy emiatt nemzetközi szinten is jelentős érdeklődést váltott ki: például harmadik félként beavatkozott az ügybe több külföldi civil szervezet és a brit kormány is.

A strasbourgi bíróság megállapította, hogy az állam megsértette a Magyar Helsinki Bizottság véleménynyilvánításhoz fűződő jogát. A döntés azért is jelentős, mert strasbourgi bíróság előtt peresíthetővé tette a közérdekű adatok kiadásának megtagadását akkor is, ha a hazai jogszabályok alapján ez nem lenne lehetséges.

Az ítélet itt érhető el angolul ​és itt tölthető le magyarul.

Az ügy előzményeiről és a Magyar Helsinki Bizottság érveiről itt olvashatnak bővebben.

A 2010 őszén bevezetett törvénymódosítás lehetővé tette, hogy a köztisztviselőket indokolás nélkül rúghassák ki állásukból. A szabályt sokan a politikai tisztogatás eszközének tekintették, ami egyben lehetetlenné tette az elbocsátás jogellenességének megállapítását a hazai bíróságon. Ugyanis ha nem kell indokolni egy döntést, akkor nincs, aminek a jogellenességét támadni lehetne. Vagyis így önkényesen válhat meg az állam az alkalmazottjaitól. A Magyar Helsinki Bizottság segítségével nyolc indoklás nélkül elbocsátott köztisztviselő fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, a vezető ügy a K. M. C. kontra Magyarország volt.

A strasbourgi bíróság szerint az indokolás nélküli elbocsátást lehetővé tevő szabályozással a magyar állam megsértette a kérelmezők tisztességes eljáráshoz való jogát (6. Cikk). Az Emberi jogok Európai Bíróságának egyhangú ítélete szerint a jogorvoslathoz való hozzáférésnek hatékonynak és valódinak kell lennie, márpedig pusztán a munkajogi kereset benyújtásának lehetősége nem tesz eleget ennek az elvárásnak. Ugyanis ha a kereset benyújtása a pernyertességnek semmilyen reális esélyével nem jár, akkor kiüresedik a bírósághoz fordulás joga. Pedig pontosan ebből következett, hogy indokolás nélkül lehetet állami tisztviselői jogviszonyokat megszüntetni.

A K. M. C. kontra Magyarország ügyben a strasbourgi bíróság 6000 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek 2012-ben.

A másik hét ügyben a magyar állam egyezség keretében összesen 49 000 eurót fizetett volt köztisztviselőknek.

K. M. C. ügyfelünk ítélete angolul itt érhető el, magyarul pedig itt.

A perről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

2004-ben Karsai László történész Teleki Pálról közölt publicisztikát az Élet és Irodalomban, amelyben azt állította, hogy Teleki Pált dicsőítő, jobboldali és szélsőjobboldali sajtóban megjelenő cikkek „egyre gátlástalanabbul hazudnak, rágalmaznak, uszítanak és zsidóznak”. A cikkben egy Török Bálint nevű amatőr történészt név szerint is megnevezett, azt írta, hogy ő több „hozsannázó cikket írt Teleki Pálról”. Török Bálint szerint ez olyan burkolt tényállítás volt, amely az ő jó hírnevét sértő következtetésekre adott lehetőséget, ezért pert indított. Első fokon a pert itthon elvesztette, azonban másodfokon és a Legfelsőbb Bíróság előtt nyert 2006-ban. Karsai a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság szerint a marasztaló ítélettel a magyar bíróságok megsértették Karsai László szabad véleménynyilvánításhoz való jogát (10. Cikk). A történész egy nagyon fontos közügyben fogalmazta meg álláspontját, amely ha tényállítás lenne, akkor is értéktelített, így az ilyen szólás korlátozására rendkívül csekély lehetősége van az államnak. Ennél sokkal erősebb kritika is belefér a véleménynyilvánítási szabadság kereteibe, ezért az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértését. A Karsai kontra Magyarország ügyben 4000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek 2009-ben.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.

A sajtóközlemény pedig itt. 

Daróczy Tiborné 50 éven át viselte ezt a nevet. Csak férje, Daróczy Tibor Ipoly halála után derült ki, hogy egy hiba miatt a házasságkötéskor Daróczy Tibor Ipolynéként kellett volna anyakönyvezni. A magyar jogszabályok 2004-ben nem tették lehetővé a házassági név olyan megváltoztatását, amellyel a kérelmező „visszakaphatta” volna 50 éven át viselt nevét, ezért arra kényszerült, hogy olyan nevet viseljen, ami nem volt az övé a megelőző fél évszádban.

A strasbourgi bíróság a névviselési jogot a magánélethez fűződő jog egyik megnyilvánulásának tekintve megállapította a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jog (8. Cikk) sérelmét. Merthogy a személy neve az önazonosság lényeges eleme, és a név megválasztásával kapcsolatos szabadságot csak elégséges indokok alapján szabad korlátoznia az államnak. Ilyen indokot azonban a magyar állam a konkrét ügyben nem tudott megnevezni, ezért a Daróczy kontra Magyarország ügyben 3500 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek 2008-ban.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.

Egy hasonló névviselési ügyben, a Zsoldos kontra Magyarország ügyben a Magyar Helsinki Bizottság által képviselt nő egyezséget kötött a magyar állammal, ő 4000 eurót kapott. A szintén hasonló Szabó-Németh kontra Magyarország ügyben ugyancsak 4000 eurós kártérítésben állapodott meg a kérelmező és a magyar állam.

Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló törvényerejű rendelet 2009-es módosításánál lehetővé tették, hogy a vétlen állampolgárok méltányossági alapon, névváltoztatással „visszakaphassák” hosszú éveken át viselt nevüket. A törvény indokolása szinte szó szerint idézte a strasbourgi bíróság érvelését.

Az életveszélyes allergiákkal küzdő L. N. indokolatlanul hosszú ideig volt letartóztatásban, ezért a magyar államnak fizetnie kell neki. A Magyar Helsinki Bizottság 167 centis ügyfele 56 kilóról 43-ra fogyott le, és négyszer volt életveszélyes allergiás rohama a börtönben. A strasbourgi bíróság egyezségi ajánlatát elfogadva a magyar állam 5200 eurós jóvátételt fizet a kérelmezőnek.

L. N. kivételesen sokrétű, életveszélyes allergiás megbetegedésekkel küzd hosszú évek óta. Immunrendszere többek között képtelen megküzdeni különféle gyógyszerekkel, kozmetikumokkal, tartósítószerekkel, élelmiszerekkel (pl. tejjel, korpával, szójával), egyes tisztítószerekkel, porral, kutyaszőrrel és számos növényi pollennel. A börtönben még újabb allergiák is kialakultak nála, így például a tojással szemben.

A büntetés-végrehajtás tisztában van L. N. kockázatos állapotával. Az őt fogva tartó egyik börtön orvosa  azt is megállapította, hogy „bizonyos allergének teljes kizárását az intézmény nem tudja biztosítani. Kórelőzményekre tekintettel ez súlyos, akár életveszélyes állapothoz vezethet”. A bíróságok mégis érdemi vizsgálat nélkül tartották letartóztatásban a nőt.

L. N. a Magyar Helsinki Bizottság segítségével az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. A strasbourgi bíróság azonosította a nő súlyos jogsérelmét, és egyezségi ajánlatot tett a peres feleknek. Ezt mind a panaszos, mind a kormány elfogadta, így a 2024. június 20-án kihirdetett egyezség értelmében az állam 5200 eurót fizet neki.

Az ügyről szóló sajtóközleményünket itt olvashatja el.

A strasbourgi bírósághoz fordult két családtag, akik fizikai (plexis) elkülönítés  nélkül nem látogathatják elítélt hozzátartozójukat, és az emiatti panaszukat a hazai ügyészség és bíróság is elutasította. Az idős anyát a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke képviselte a strasbourgi eljárásban, az elítélt feleségét pedig Kadlót Erzsébet ügyvéd. A férfit 2017-ig fizikai elkülönítés nélkül látogathatták a rokonai. Azóta viszont csak plexi mögött láthatják egymást. Pedig sem az elítélt, sem családtagjai nem szegték meg egyszer sem a beszélő szabályait. 

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2023 novemberében kimondta, hogy a plexis beszélővel az állam megsértette a panaszosoknak a családi és magánélethez fűződő jogát. A biztonsági intézkedés, a fogvatartott és a látogatók elkülönítése plexi fallal, csak akkor lehet jogszerű, ha azt biztonsági megfontolások indokolják. Ha nincsen ilyen veszély, akkor nem jogszerű az elkülönítés. Az államnak, jelesül a büntetés-végrehajtásnak nincsen szabad keze abban, hogy teljesen rugalmatlan korlátozásokat vezessen be, amelyek az elítéltek egészének jogfosztásával járnak együtt. A korlátozásnak minden esetben személyre szabottnak kell lennie. Az például önmagában nem elégséges indok, hogy valakit súlyos bűncselekmény miatt tartanak fogva. 

A strasbourgi bíróság által elbírált konkrét ügyben nem volt olyan körülmény, ami arra utalt volna, hogy a korlátozás nélküli beszélők veszélyeztetnék a börtön biztonságát, erre vonatkozó bizonyítékot a kormány nem tudott bemutatni. Valójában egyetlen oka volt a panaszosok és elítélt hozzátartozójuk „plexis beszélőjének”, ez pedig az, hogy 2017-től általános érvényű szabály lett a „plexis beszélő”. A büntetés-végrehajtás nem mérlegelt, hanem rutineljárásban önkényese korlátozta a családi kapcsolatot. A kérelmezők 5-5 ezer eurós igazságos jóvátételt kapnak.

Az ítélet itt érhető el angolul. 

2015 januárjában ügyfelünket a baracskai börtönben tartották fogva, ahol közlekedési szabálysértések miatt kiszabott szabálysértési elzárását töltötte. A börtönparancsnoknál háromnapos eltávozást kért, hogy végstádiumos rákbeteg haldokló édesapjától méltó módon, személyesen elbúcsúzhasson, mégpedig börtönőrök kísérete nélkül. Erre a hazai törvények is lehetőséget biztosítanak. Azt pedig előírják, hogy megfelelő időben kapjon döntést a kérelméről. Ám a határidő lejártáig nem kapott döntést, közben az édesapja meghalt. Később kiderült, hogy a parancsok egyébként sem engedélyezte az eltávozást, mert a fogvatartott azt kérte, bilincs nélkül búcsúzhasson el apjától a halálos ágya mellett.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2020-ban kimondta, hogy a magyar állam megsértette ügyfelünknek a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát, mert a börtön nem hozott formális döntést az eltávozási kérelméről. Ezért a bíróság igazságos elégtételként 3000 euró megfizetésére kötelezte a magyar államot. 

Az ítélet itt érhető el angolul. 

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

A legtöbb hazai börtönben az egy fogvatartottra eső szabad mozgástér évtizedeken át nem érte el a törvényben rögzített minimum három négyzetmétert, de voltak olyan zárkák, ahol egy rabra egy négyzetméter sem jutott. Összehasonlításképpen érdekes tény, hogy a kedvtelésből tartott nagytestű kutyáknak a jogszabályok szerint legalább tíz négyzetméter jár. Magyarországon emiatt sokáig nem lehetett sikeres pert indítani, mert a börtönök minden elítéltet kötelesek befogadni, ezért csak az állami felelősség nemzetközi bíróságon történő megállapítása jöhetett szóba.

A strasbourgi bíróság már több más ország ügyében is kimondta korábban, hogy az államok felelősek a túlzsúfolt börtönökért, amikor a Magyar Helsinki Bizottság segítségével hazai rabok is a strasbourgi bírósághoz fordultak a túlzsúfoltság miatt. 2015-ben a Varga és mások kontra Magyarország ügyben kimondták, hogy a magyar állam két tekintetben is rendszerszintű jogsértést valósít meg. Egyrészt nem biztosít hatékony jogorvoslatot a börtöntúlzsúfoltság miatti embertelen bánásmóddal szemben, ami a 13. Cikkbe ütközik. Másrészt olyan büntető igazságszolgáltatási rendszert hozott létre, amelyben a túlzsúfoltság főszabály, és nem kivétel, ami a 3. Cikkbe ütközik, kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak minősül.

Ezért a strasbourgi bíróság az eddigi ügyekben megítélt több százmillió forintra rúgó kártérítés mellett a magyar államot rendszerszintű változtatásokra is kötelezte az úgynevezett pilot (iránymutató) eljárásban hozott döntésében.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

Csüllög Zsigmondot emberölés előkészülete miatt ítélték fegyházbüntetésre 2006-ban. Sopronkőhidán és Sátoraljaújhelyen tartották fogva különleges biztonsági körleten. Ez azt jelentette, hogy két évig az összes többi fogvatartottól elkülönítve helyezték el az átlagosnál rosszabb zárkában, aminek természetes szellőzése és fénye nem volt, a WC-nek ülőkéje sem volt. Minden nap átvizsgálták a ruházatát, és nem tarthatott magánál például műanyag evőeszközt vagy fésűt sem. Az elhelyezésről hozott döntések nem tartalmaztak indokolást, azokkal szemben hatékony jogorvoslat sem volt elérhető. Csüllög a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság szerint a hazai hatóságok megsértették az embertelen bánásmód tilalmát (3. Cikk) és ügyfelünk hatékony jogorvoslathoz való jogát (13. Cikk). Az Emberi Jogok Európai Bírósága arra tekintettel ítélte jogsértőnek Csüllög fogvatartási körülményeit, hogy az indokolás hiányában az önkényes volt, és a különböző sérelmek összeadódó hatása elérte az embertelen bánásmód sérelmének megállapításához szükséges szintet. Az indokolás és a valódi jogorvoslat hiánya pedig a 13. Cikkel nem volt összeegyeztethető. Mindezért a Csüllög kontra Magyarország ügyben 6000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg.

Az ítéletet követően módosultak a különleges biztonsági körletre való helyezés szabályai, így a hazai jog ma már megfelel a nemzetközi elvárásoknak.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünk itt olvasható.

Engel Zoltán súlyos bűncselekményért került börtönbe. 2003-as fegyveres rablása során a kiérkező rendőrökre lőtt, egyiküket meg is ölte. A lövöldözésben Engel is golyót kapott a gerincébe. Deréktól lefelé lebénult és inkontinens lett. A férfit ennek ellenére veszélyes rabként kezelték, érdemi intézkedéseket pedig nem tettek annak érdekében, hogy a lebénult rab valamennyire el tudja magát látni, például önállóan tudjon WC-re járni. Bilincsben szállították, a rendőrautóba a földön húzva tették be, előfordult az is, hogy a kerekesszékét lelökték a lépcsőn. Amikor a bánásmód miatt megsérült, nem kapott orvosi ellátást. Engel a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A bíróság szerint a hazai hatóságok megsértették a megalázó bánásmód tilalmát (3. Cikk). Az, hogy sem a szükségét végezni, sem öltözködni nem tudott a fogvatartása során, a fenti módon szállították, és amikor megsérült emiatt, nem kapott orvosi ellátást időben, együttesen kimerítette a megalázó bánásmód tilalmát. Különösen fontos, hogy mindeközben üresen állt olyan zárka, amelyet külön a hasonló állapotú fogvatartottak számára hoztak létre sok millió forintból. Az Engel kontra Magyarország ügyben 12 000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.

Az ügyről itt talál további információkat.

Hajas Roland Bertalan letartóztatása szükségtelenül nyúlt túlságosan hosszú időre. A Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult, mert minden letartóztatott vagy őrizetbe vett személynek joga van arra, hogy észszerű időhatáron belül tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék.

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. Cikkének megsértése miatt az Emberi Jogok Európai Bírósága  egyezséget kezdeményezett a felek között, amelyet a magyar állam és ügyfelünk is elfogadott. 

Az egyezségről szóló strasbourgi határozat angolul itt található. 

„Sándor” 2019-ben fordult a strasbourgi bírósághoz a Magyar Helsinki Bizottság segítségével. Még 15 éves sem volt, amikor letartóztatták és 22 hónapig tartották fogva, majd újabb 6 hónapot kellett házi őrizetben töltenie. Pedig egyből elismerte tettét, 7 hónap alatt elkészült a vádirata, és a nyomozás alatt mindössze egyetlen szakértői vizsgálatra és egyetlenegy szembesítésre került sor. Később javítóintézeti nevelésre ítélték.

Letartóztatása alatt „Sándor” nem csak gyerek volt, de büntetlen előéletű és enyhe fokon értelmi sérült is, akinek büntetőügyében az államnak különös gondossággal kellett volna eljárnia. Csakhogy nem így járt el. Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyezségi ajánlatát a kormány elfogadta, elismerte a jogsértést és kifizette a kártérítést.

Az ügyről szóló korábbi sajtóközlemény itt olvasható. 

Bár a hazai törvények is előírják, hogy mindenkit csakis jelenlétében lehet szabadságától megfosztani, ügyfelünk nem vehetett részt az előzetes letartóztatásáról döntő tárgyalásán. Így nélküle és ügyvédje nélkül rendelték el azt. Az ún. habeas corpus az egyik legrégibb jogelv, amely előírja, hogy a gyanúsítottat meg kell hallgatnia a bíróságnak. Az elmaradt tárgyalás miatt ügyfelünk megpróbált Magyarországon elégtételt szerezni, de nem kapott, így a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

Mire azonban pert nyert volna, még a börtönben meghalt. Ezzel együtt az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította az állami jogsérést. A megítélt kártérítését a család elhunyt ügyfelünk sírkövére költötte.

Az ügyről szóló korábbi sajtóközlemény itt olvasható.

Bandur János, a büntetlen előéletű kamionsofőr 2011-ben Tatabányáról egy Budapest-környéki raktárba vitt egy szállítmányt. Az árut a megállapodásnak megfelelően leszállította, a menetlevélben az útvonalat rögzítette. A 11 milliót érő szállítmány azonban eltűnt a raktárból. Bandur szerencsétlensége az volt, hogy amikor Tatabányán felvette a szállítmányt, a kopott személyi igazolványából a kapus rosszul írta ki az adatokat: a nevében elírt két betűt, a személyi igazolvány számában pedig az S betű helyett E-t rögzített. A rendőrség feltételezése szerint Bandur szándékosan diktálta be rosszul az adatait, hogy utóbb azonosíthatatlan legyen. Sőt, amikor otthon keresték, akkor külföldön tartózkodott, ezért szökés veszélyére is hivatkozva rendelték el az előzetes letartóztatását. A rendőrséget nem érdekelte, hogy Bandur önként jelentkezett a rendőrségen, amikor megtudta, hogy körözik. Négy hónapig tartották előzetes letartóztatásban. Később jogerősen fel is mentették a vádak alól. Bandur a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság szerint indokolatlan fogva tartásával a hatóságok megsértették Bandur személyi szabadsághoz való jogát (5. Cikk). Pedig semmi nem tette valószínűvé, hogy a gyanúsított megszökne, elrejtőzne, vagy tanúkat félemlítene meg, ezért a jogerős ítélet előtt a törvény szerint ártatlannak tekintendő kamionsofőr fogva tartása egyezménysértő volt. A Bandur kontra Magyarország ügyben 6500 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek.

Az ítélet angolul itt érhető el.

Az ügyről szóló sajtóközleményünket itt olvashatja el.

Süveges Pétert súlyos bűncselekményekkel gyanúsították, majd vádolták meg. A büntetőeljárás ellene már 2005-ben elindult, és azóta fogva tartják (jogerős ítélete csak 2021-ben született meg, és Süveges 20 év fegyházbüntetést kapott). A férfi egyebek mellett a büntetőeljárásának és fogvatartásának  indokolatlan elhúzódását panaszolta meg az Emberi Jogok Európai Bíróságánál.

A strasbourgi bíróság ítélete szerint Süveges előzetes letartóztatásának időtartama nem volt észszerűnek tekinthető. Ahogyan szükségtelenül elhúzódott maga a büntetőeljárás is, ami szintén megsértette  az Emberi Jogok Európai Egyezményét. A strasbourgi perben 2000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek.

Az ítélet angolul itt érhető el.

Császy Zsolt, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő korábbi értékesítési igazgatójának lakásán 2010 augusztusában tartottak házkutatást a sukorói kaszinó-beruházás nyomozása során. Ügyfelünk már a reggeli házkutatás alatt jelezte a rendőröknek, hogy délután szeretne részt venni nevelőanyja temetésén. Miután letartóztatták, formálisan is kérte, hogy akár rendőri kísérettel, de a délutáni temetésen részt vehessen. Ezt a kérését az ügyész elutasította. Császy a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság szerint a hazai hatóságok megsértették Császy magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát (8. Cikk), mert nem volt szükséges, hogy a temetésen való részvételt megakadályozzák. Bár kevés idő állt rendelkezésre, a temető csak hét kilométerre volt attól a helytől, ahol Császyt fogva tartották, ezért az ügyészség különösebb nehézség nélkül elintézhette volna, hogy a gyanúsított rendőri kísérettel részt vegyen nevelőanyja temetésén. A Császy kontra Magyarország ügyben 3000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek.

Az ítélet angolul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

A Zsák Ferenc vezetette környezetvédő szervezet megtámadta a győri Audi-gyár környezethasználati engedélyét. Az Audi feljelentése után 2011-ben a Nemzeti Nyomozó Iroda kezdett nyomozni a környezetvédő ellen vesztegetés gyanúja miatt. Zsák először szabadlábon védekezett, de tizenöt nappal később a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte a férfit. A bíróság döntése nem volt elégségesen megindokolva, mert nem derült ki belőle, miért állt fenn a szökés és az eljárás meghiúsulásának veszélye. Zsák büntetlen előéletű volt és mindenben együttműködött a hatóságokkal: amikor idézték, megjelent és vallomást tett. 112 nap előzetes letartóztatás után végül a megyei főügyészség szüntette meg Zsák fogva tartását. Ügyfelünk a Magyar Helsinki Bizottság segítségével fordult a strasbourgi bírósághoz.

Mielőtt ítéletet hozott volna a strasbourgi bíróság, Zsák és a magyar állam egyezséget kötöttek. Zsák azt sérelmezte, hogy a zárkája túlzsúfolt volt, nem volt megfelelő szellőzés és heti egyszeri zuhanyozhatott csak. Kifogásolta azt is, hogy indokolatlan volt előzetes letartóztatásba helyezni, mert együttműködött a hatóságokkal. A strasbourgi bíróságnak lehetősége van arra, hogy még a döntés előtt felhívja a felek figyelmét az egyezségkötés lehetőségére. Zsák ügyében a kormány 6500 eurót ajánlott fel, amit Zsák elfogadott. 

Az ügy lezárásáról rendelkező bírósági döntés angolul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünk itt olvasható el.

Több mint két évig tartotta előzetes letartóztatásban a magyar bíróság Baksza Istvánt, akit autólopással vádoltak. 2006-ban gyanús alkatrészeket, autók iratait és szerszámokat talált a rendőrség Baksza autójában. A bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. Szökés, elrejtőzés, összejátszás és bűnismétlés veszélyére hivatkoztak, de nem indokolták meg, illetve nem bizonyították be, hogy miért állnak fenn ezek a veszélyek. Baksza többször fellebbezett a döntések ellen. A bíróság nem vette figyelembe érveit, és érdemi indoklás nélkül fenntartotta az előzetes letartóztatást. Ezen kívül az is problémás volt, hogy az ügyészség nem adta át Bakszának vagy az ügyvédjének a férfi ellen szóló bizonyítékokat. Ügyfelünk a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság szerint a hazai hatóságok megsértették Baksza szabadsághoz és biztonsághoz való jogát (5. Cikk). Érdemi indoklás és konkrét, szökésre, elrejtőzésre, összejátszásra vagy bűnismétlésre utaló bizonyítékok vagy érvek nélkül a magyar bíróságok nem tarthatnak előzetes letartóztatásban senkit. Az, hogy Baksza nem olvashatta el az ellene szóló bizonyítékokat és iratokat, az ügyész és a terhelt közötti „fegyveregyenlőség elvét” sértette meg. A Baksza kontra Magyarország ügyben 6500 euró kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek.

Az ítélet angolul itt, magyarul itt olvasható el.

Az ügyről itt talál további információkat.

2007-től kezdődően majdnem két évig volt előzetes letartóztatásban A. B. Pedig amikor megtudta, hogy rendőrök keresik, önként jelentkezett a rendőrségen. Az előzetes letartóztatását egy éven és tizenegy hónapon keresztül többször meghosszabbította a magyar bíróság, többek között szökés, bűnismétlés és tanúk befolyásolásának veszélyére hivatkozva. A védője hiába hivatkozott arra, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy A. B. meg akarna szökni – éppen az ellenkezője történt, önként jelentkezett a rendőrségen. Ugyanígy, a tanúk befolyásolásának szándékát sem támasztotta alá semmilyen bizonyíték. Ezen kívül az is problémás volt, hogy az ügyészség nem adta át A. B.-nek vagy az ügyvédjének a férfi ellen szóló bizonyítékokat. Ügyfelünk a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság szerint a hazai hatóságok megsértették A. B. szabadsághoz és biztonsághoz való jogát (5. Cikk). Ő önként jelentkezett a rendőrségen, a hazai bíróság indokai nagyon általánosak voltak, és nem vették komolyan fontolóra, hogy milyen más kényszerintézkedéssel lehetne biztosítani, hogy a férfi megjelenjen a kihallgatásokon és a tárgyaláson (A. B. például kérte, hogy óvadék fejében engedjék szabadon). Az pedig, hogy A. B. nem olvashatta el az ellene szóló bizonyítékokat és iratokat, az ügyész és a terhelt közötti „fegyveregyenlőség elvét” sértette meg. Az A. B. kontra Magyarország ügyben 6000 euró kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt olvasható el.

Az ügyről bővebben itt olvashat.

X.Y.-t 2007 novemberében vették őrizetbe több autólopás gyanúja miatt, majd szökés, elrejtőzés és bűnismétlés veszélye miatt került előzetes letartóztatásba. A kérelmező a fogva tartásának jogszerűségét alátámasztó bizonyítékokhoz nem férhetett hozzá, az erre vonatkozó panaszait minden alkalommal elutasították. A börtönben megerőszakolták, ami miatt pszichés állapota is folyamatosan romlott, ezt orvosi szakvélemények is igazolták. A férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság szerint a hazai hatóságok megsértették X. Y. szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogát (5. Cikk), amikor nem értékelték megfelelően ügyfelünk személyes körülményeit és folyamatosan romló pszichés állapotát. A hatóságok kötelesek lettek volna megfontolni, hogy biztosan előzetes letartóztatásban kell-e tartani a férfit, vagy esetleg enyhébb intézkedés is garantálni tudná, hogy megjelenjen a tárgyalásokon. Különösen azután kellett volna ezt mérlegelni, hogy a nemi erőszak után romlani kezdett a kérelmező pszichikai állapota. X. Y. az ellene szóló iratokhoz sem fért hozzá, ami a fegyveregyenlőség elvét sértette. Az X. Y. kontra Magyarország ügyben 18 000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

2001-ben az akkor 76 éves Kovács Ferencné ellen indult büntetőeljárás, mert állítólag bántalmazta a lakására kiérkező rendőröket. A bíróságon az idős nő nem jelent meg, ezért hét tárgyalást is el kellett halasztani. Végül 2009-ben, a 8. tárgyaláson a bíró elrendelte az akkora már nyolcvannégy éves nő előzetes letartóztatását. Az idős nő ezen a tárgyaláson sem vett részt, akkor éppen kórházban feküdt. Márpedig előzetes letartóztatást a terhelt távollétében sem a nemzetközi jog, sem a hazai Alkotmánybíróság határozatai szerint nem lehet elrendelni. Kovács Ferencné a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság szerint a hazai hatóságok megsértették Kovács Ferencné személyi szabadsághoz való jogát (5. Cikk). Mivel a hazai büntetőeljárási törvény sem engedte meg, hogy távollétében rendeljék el az előzetes letartóztatását, az eset egyértelműen jogszerűtlen volt. Ha valaki nem jelenik meg a tárgyaláson, akkor el lehet rendelni az elővezetését és a körözését is, ha az sikertelen, akkor meghatározott törvényi feltételek fennállása esetén az egész eljárást le lehet folytatni a távollétében is. Azonban előzetes letartóztatása nem rendelhető el, ahhoz előbb bíróság elé kell állítani. A Kovács Ferencné kontra Magyarország ügyben 5000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek 2012-ben.

Az ítélet angolul itt érhető el, magyarul pedig itt.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

A 20 éves Darvas Milán ellen kábítószer-kereskedelem gyanúja miatt indítottak büntetőeljárást. Annak ellenére tartották előzetes letartóztatásban a jó családi körülmények között élő főiskolai hallgatót, hogy az eljárás során senki nem tett rá terhelő vallomást. Az eljárásban különösen abszurd dolgok is történtek: az eljáró bíróság arra hivatkozva kérte a saját kizárását, hogy a gyanúsított ügyvédként dolgozó apját ismerik. Csakhogy a gyanúsított apja nem volt ügyvéd, sőt nem is élt már akkor. Az újonnan kijelölt bíróságnak ugyanakkor nem okozott gondot 3000 oldalnyi iratot egy nap alatt átolvasni, és meghosszabbítani a fiatalember letartóztatást. Darvast később jogerősen felmentették, de már az ítélet előtt a strasbourgi bírósághoz fordul a Magyar Helsinki Bizottság segítségével.

A strasbourgi bíróság szerint a magyar hatóságok megsértették Darvas személyi szabadsághoz való jogát (5. Cikk). Legkésőbb a nyomozás lezárása után ugyanis az eljárás meghiúsításának veszélye elmúlt, hiszen azt megelőzően már minden bizonyítékot beszerzett az ügyészség. Különös súllyal esett latba a strasbourgi értékelésében az a tény, hogy még óvadék ellenében sem engedélyezték Darvas házi őrizetét. A Darvas kontra Magyarország ügyben 5000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek 2011-ben.

Az ítélet angolul itt érhető el, míg magyarul itt.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

G. H.-t 108 napon át tartották idegenrendészeti őrizetben. Miközben az iraki férfi az összes eljárás alatt együttműködött a hatóságokkal, szállása, ellátása biztosítva volt magyar állampolgárságú élettársánál (későbbi feleségénél), illetve az is látható volt, hogy az iraki hatóságok nem állítják ki a hazatéréshez szükséges úti okmányt, noha a férfi vállalta az önkéntes visszatérését hazájába. 

Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy G. H. fogvatartása jogalap hiányában jogellenes volt, az már a hazai jognak sem felelt meg, mert az sem engedi meg, hogy a szökés veszélyére hivatkozással pusztán feltételezések alapján helyezzenek külföldi embereket idegenrendészeti őrizetbe. Ezért a magyar állam önkényesen korlátozta a férfi szabadsághoz és biztonsághoz való jogát (5. Cikk).

Az őrizet jogellenes volt azért is, mert a hatóság nem igazolta, hogy a fogvatartásnál kevésbé szigorú, így az ügyben korábban már alkalmazott magánszállás és rendszeres jelentkezési kötelezettség előírása miért ne volna hatékony intézkedés a kiutasítás biztosításához. 

A strasbourgi bíróság megállapította, hogy az őrizetet két alkalommal is meghosszabbító hazai bíróságok eljárása is jogsértő volt. Pedig a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja már 2013-ban egyértelművé tette, csak akkor tekinthető jogszerűnek az idegenrendészeti őrizet, ha a hatóság egyértelműen igazolni tudja azokat az egyedi körülményeket, amelyek az őrizetbe vételt szükségessé teszik, és megindokolja, miért nem elegendőek egyéb „elégséges, de kevésbé kényszerítő” intézkedések. Ha a kiutasított embernek Magyarországon van lakóhelye vagy családi kapcsolata, vagy több éve él az országban, ami miatt a szökés valószínűtlen, nincs jogalapja az őrizetbe vételnek. 

A magyar kúriai munkacsoport is előírta: a bíróságoknak azt is meg kell vizsgálni, hogy a hatóság megtett-e minden szükséges intézkedést a kiutasítás végrehajtása érdekében, és egyáltalán volt-e reális esély a sikeres végrehajtásra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha 30 napon belül nem történik olyan eljárási lépés, amely lényegesen előmozdítaná a kiutasítás végrehajtását, akkor a bíróságoknak azt kell megállapítaniuk, hogy a végrehajtás nem lehetséges. G. H. esetében ez nem történt meg, így a hazai bíróságok rossz gyakorlata is hozzájárult a férfi 108 napos jogellenes fogvatartásához.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A róla szóló sajtóközlemény pedig itt.

L.-t fél éven át tartották fogva menekültügyi őrizetben. Sem a menekültügyi hatóság, sem a bíróságok nem foglalkoztak érdemben azzal, hogy valóban csak a legszigorúbb szabadságelvonás garantálhatja-e a menekültügyi eljárás eredményességét. Azzal pedig egyáltalán nem törődtek, hogy az összetört L. egyáltalán alkalmas-e a fogvatartásra.

A hatóságok 2019 júliusában elutasították a menekültügyi kérelmét. Ebben szerepet játszott a Terrorelhárítási Központ (TEK) szakvéleménye is, amely nemzetbiztonsági kockázatnak tekintette a szíriai nő magyarországi tartózkodását. A strasbourgi bíróság mai ítéletében kiemeli, hogy erre nemhogy nem volt semmi bizonyíték, de még jele sem volt. A TEK azt tekintette kockázatosnak, hogy L. korábban embercsempészek segítségét vette igénybe! Ezt a kifordított értelmezést nevezi a köznyelv áldozathibáztatásnak.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a magyar állam önkényesen korlátozta L. szabadsághoz és biztonsághoz való jogát (5. Cikk), amikor hat hónapon át indokolatlanul tartotta fogva menekültügyi őrizetben a szíriai nőt. Ezért 2500 euró igazságos jóvátételt ítélt meg neki.

Az ítélet angolul itt érhető el.

A róla szóló sajtóközlemény pedig itt.

Két, a magyar államtól menedékjogot kérő gyerek menekültügyi őrizetét bírálta el a strasbourgi bíróság. Mindkettőjük esetében megállapította, hogy fogvatartásuk önkényes volt.

A felnőtt kísérő nélküli menedékkérő gyerekeknek nem rács mögött, hanem a fóti gyermekotthonban van a helyük. Merthogy a hazai szabályok szerint sem lehetett volna menekültügyi őrizetben fogva tartani ún. „kísérő nélküli kiskorúakat”. Az afgán M. H. és a pakisztáni S. B. is ilyen volt, mégis hónapokon át tartották őket fogva törvénysértően. Mindketten 16 évesek voltak akkor.

A strasbourgi bírák megállapították, hogy a panaszosok őrizete indokolatlanná vált azután, hogy a hatóságnak tudomására jutott, feltehetően gyerekekről van szó. Fogvatartásuk nem volt jóhiszemű, ezért önkényes volt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága hiányolta a kellő gyorsaságot a hatóságnál, eljárását hanyagnak és közömbösnek ítélte. Ezért az ítélet arra kötelezte a magyar államot, hogy M. H.-nak 6500, S. B.-nek pedig 5000 eurós igazságos jóvátételt fizessen.

Az ítélet angolul itt olvasható.

Sajtóközleményünk itt olvasható.

Az algériai A. A.-t 2014. június 6. és augusztus 1. között tartották fogva. Amint benyújtotta menedékkérelmét, azonnal elrendelték menekültügyi őrizetét. Tették mindezt annak ellenére, hogy egy baráti magyar család gondoskodott volna szállásáról és megélhetéséről. Bár a hatóság rendelkezésére álltak a személyazonosságát hitelesen igazoló dokumentumok, mégis a személyazonosság igazolására és szökésveszélyre hivatkoztak az őrizet elrendelésénél. A Debreceni Járásbíróságnál elegendőnek bizonyultak ezek a sablonos és alaptalan indokok, de az Emberi Jogok Európai Bíróságán már nem. A jogszerűtlen menekültügyi őrizete miatt a férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a magyar hatóságok megsértették A. A. szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő jogát (5. Cikk). A magyar állam a menedékkérő fogva tartásával megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét. A férfi menekültügyi őrizete jogszerűtlen volt, mert a magyar hatóságok nem tudták megfelelően igazolni a fogvatartás szükségességét. Az A. A. kontra Magyarország ügyben 1000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg 2023-ban. Az ítélet angolul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

Az afgán M. N.-nek 2015-ben több oka is volt elmenekülni hazájából. Tálibok fenyegették fegyverrel, és olyan elmérgesedett földvitába keveredett a családja, amelynél okkal tarthatott attól, hogy vérbosszú áldozata lesz. A magyar hatóságok 5 nap híján 5 hónapig tartották fogva, ezalatt a hazai bíróságok jogsértő döntésekkel összesen négy  alkalommal hosszabbították meg a menekültügyi őrizetét. Nem voltak tekintettel az egyéni körülményekre, a kérelmező rossz egészségi állapotára, a menekültügyi eljárásban hozott kérelmezőnek kedvező bírósági ítéletekre, amelyekből kiderült, hogy eljárás elhúzódása nem a kérelmező, hanem a hatóság sara volt. A hosszú és önkényes őrizet ahhoz is hozzájárult, hogy rosszabbodott M. N. fizikai és mentális állapota. A jogszerűtlen menekültügyi őrizete miatt a férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a hatóságok megsértették M. N. szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő jogát (5. Cikk). A magyar állam a menedékkérő fogva tartásával megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét. A férfi menekültügyi őrizete jogszerűtlen volt, mert a magyar hatóságok nem tudták megfelelően igazolni a fogva tartás szükségességét. Az M. N. kontra Magyarország ügyben 1000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg 2023-ban.

Az ítélet angolul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

M. M. Afganisztánból menekült, és 17 éves volt, amikor magyar területre lépett. Rögtön menedéket kért, de a hatóságok három nap híján három hónapig tartották fogva. 2014-ben még olyan szabályok voltak, hogy a 18 év alatti gyerekeket nem lehetett volna elzárni, de a hatóságok nem tekintették M. M.-et kiskorúnak. Utóbb a fiú átkerült a kísérő nélküli kiskorúak elhelyezésére szolgáló intézménybe Fótra, és ott tanult meg magyarul. Aztán a hazai bíróság menekültként ismerte el. Ma kapcsolatban él, gyereket nevel magyar párjával, és egy kis büfét működtet egyedül.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a hatóságok megsértették M. M. szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő jogát (5. Cikk). A magyar állam a menedékkérő fogva tartásával megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Az M. M. kontra Magyarország ügyben 1500 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg 2023-ban.

Az ítélet angolul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

H. N., a 28 éves afgán férfi 2014-ben menekült Magyarországra. Hazájából a tálibok üldözték el. Súlyosan bántalmazták, traumákát élt át, maradandó egészségkárosodást szenvedett, amely miatt  folyamatos fájdalmai voltak és gyógyszeres kezelés alatt állt. Mégis  3 hónapon és 13 napon át tartották fogva a nyírbátori őrzött szálláson, azaz fogdában. Miután kiszabadult, menekültként ismerték el. Azóta is itt él és dolgozik.

A strasbourgi bíróság kimondta, hogy a magyar állam megsértette ügyfelünk szabadsághoz és biztonsághoz való jogát. A menekültügyi hatóság jogalap nélkül vette őrizetbe menedékkérő H. N.-t, a hazai bíróságok pedig hatékony jogorvoslat biztosítása nélkül automatikusan, egyéni helyzetére tekintet nélkül hosszabbították meg több alkalommal is a fogvatartását. Ezért a strasbourgi bíróság igazságos elégtételként 6500 eurós kártérítésre kötelezte a magyar államot.

Az ítélet angolul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

A 23 éves fogorvos fiatalember szabálytalanul lépte át az ukrán-magyar határt – máshogyan nem tudta. A rendőröknek rögtön jelezte, hogy menedékjogot kér Magyarországon. A menedékjogi eljárás el is indult, és ezzel párhuzamosan menekültügyi őrizetbe helyezték Nyírbátorban. A hazai bíróság ezt azzal indokolta, hogy érvényes papírok híján személyazonosságát nem lehetett megállapítani, és nem voltak magyarországi kapcsolatai sem. A bíróság először két hónapra rendelte el a fogvatartását, majd újabb egy hónappal meghosszabbította. Később a magyar hatóságok oltalmazottként ismerték el.

Az iraki férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, mert szükségtelennek, így jogsértőnek tartotta fogvatartását.

A strasbourgi bíróság egyetértett az iraki panaszossal. Kimondta, hogy a hatóságok önkényesen sértették meg a személyes szabadságát (5. Cikk) a szükségtelen menekültügyi őrizetével. A bíróság szerint nem fogadható el a kormány érvelése, miszerint azért tartották fogva az iraki panaszost, hogy megakadályozzák a feltételezett szökését a hatóságok elől. A strasbourgi ítélet arra is kitér: azzal a hivatkozással sem lehetett volna automatikusan elzárni a menedékkérőt, miszerint a hatóságok feltételezték, hogy nem fog velük együttműködni. Ez egyáltalán nem igazolódott be egyébként. A strasbourgi bíróság szóvá tette azt is, hogy az őrizetet elrendelő és meghosszabbító határozatoknak hiányos az indoklása, és nem térnek ki az egyéni körülményekre. Ezért a strasbourgi bíróság igazságos elégtételként 6500 eurós kártérítésre kötelezte a magyar államot.

Az ítélet angolul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

A 32 éves pakisztáni férfi 2013-ban szabálytalanul lépett be Magyarországra. Amint a rendőrök feltartóztatták, menedéket kért. Ennek ellenére öt és fél hónapig tartották menekültügyi őrizetben, mert a menekültügyi hatóság úgy vélte, enyhébb intézkedéssel nem lehetett volna biztosítani, hogy rendelkezésre álljon a menekültügyi eljárás során. Csak akkor szabadulhatott ki, amikor az üldözött férfit végül oltalmazottként ismerték el. A jogszerűtlen menekültügyi őrizete miatt a férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a hatóságok megsértették M. K. szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő jogát (5. Cikk). A magyar állam a menedékkérő fogva tartásával megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét. A férfi menekültügyi őrizete jogszerűtlen volt, mert a hatóságok nem tudták megfelelően igazolni a fogva tartás szükségességét. Az M. K. kontra Magyarország ügyben 7500 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg 2020-ban.

Az ítélet angolul itt érhető el.

Az iráni O. M.-et 2014-ben tartóztatták le a magyar rendőrök szabálytalan határátlépés miatt. Az iráni férfi azonnal menedékjogért folyamodott, mert homoszexualitása miatt hazájában büntetőeljárás indult ellene. Iránban halálbüntetést is kiszabhatnak a melegekre. Menedékkérelme ellenére több mint hatvan napig tartották fogva anélkül, hogy ennek megfelelő jogi alapja lett volna. O. M. később nemzetközi védelmet kapott. A jogszerűtlen menekültügyi őrizete miatt a férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a magyar hatóságok megsértették O. M. szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő jogát (5. Cikk). A férfi menekültügyi őrizete jogszerűtlen volt, mert a hatóságok nem tudták megfelelően igazolni a fogva tartás szükségességét, és nem vették figyelembe azt sem, hogy az iráni menekült szexuális irányultsága miatt komoly veszélynek volt kitéve a menekültügyi őrzött befogadó központban. Az O. M. kontra Magyarország ügyben 7500 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg O. M. javára 2016-ban.

Az ítélet angolul itt érhető el.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

Ahmad Mohamed Nabil és két másik menekült 2011 novemberében Szerbia felől jöttek Magyarországra. A rendőrség a szomáliai menekülteket őrizetbe vette, mert nem volt útlevelük. Ugyanezen a napon az illegális határátlépés miatt a rendőrség eljárást indított, amelyben elrendelték a Nabil és társai kitoloncolását Szerbiába, valamint a kitoloncolásig az idegenrendészeti őrizetbe vételüket. Az idegenrendészeti őrizet ideje alatt a szomáliai férfiak menedéket kértek. Arra hivatkoztak, hogy hazájukban üldözi őket az Al-Shabaab terrorszervezet. Mielőtt a menekültügyi hatóság döntése nyomán ügyük az érdemi szakaszba lépett, átszállították őket a nyírbátori őrzött szállásra, majd ezt követően 2012 márciusáig tartották fogva mindhármukat. Nabil és társai a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordultak.

Az emberi jogi bíróság szerint a magyar hatóságok megsértették Nabil és társai szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogát (5. Cikk). Jogsértő volt, hogy azután is fogva tartották a menedékkérőket, hogy már érdemben vizsgálták a menedékkérelmüket. Az elzárást jóhiszeműen kell végrehajtani, és a fogvatartás helyének és körülményeinek megfelelőnek kell lennie. Itt nem bűnözőkkel szemben jár el ilyenkor az állam, hanem olyan emberekről van szó, akik gyakran az életüket féltve menekülnek el a hazájukból. A Nabil és mások kontra Magyarország ügyben fejenként 7500 euró (összesen 22 500 euró) nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a kérelmezőknek.

Az ítélet angolul itt érhető el.

Még itt olvashat a perről.

Hendrin Ali Said és Aras Ali Said testvérek, akik 2009 augusztusában menekültek el Irakból, ahol kurd származásuk és édesapjuk Szaddám Husszein hadseregében viselt tisztsége miatt üldözték őket. Magyarországon azonnal menekültstátuszt kértek. Ennek ellenére elrendelték a testvérpár kiutasítását és idegenrendészeti őrizetüket, mert szabálytalanul léptek be az országba. Pedig az ő esetükben a kiutasítást és az idegenrendészeti őrizetet törvények tiltották: a menedékkérő addig nem volt kiutasítható, amíg kérelmét jogerősen el nem bírálták, idegenrendészeti őrizetbe pedig csak az volt helyezhető, akit már kiutasítottak az országból. Mindketten a Magyar Helsinki Bizottság segítségével fordultak a strasbourgi bírósághoz.

Az emberi jogi bíróság szerint a hazai hatóságok megsértették Hendrin Ali Said és Aras Ali Said szabadsághoz és a személyes biztonsághoz való jogát (5. Cikk). A strasbourgi ítélet megerősítette, amit a Magyar Helsinki Bizottság egy korábbi ügyében is kimondott: önkényes és az emberi jogokat sérti, ha egy ország azután is őrizetben tartja a menedékkérőket, hogy már érdemben vizsgálja a kérelmüket. A menedékkérők fogvatartása esetén olyan emberekről van szó, akik nem bűnözők, hanem akik háborús vagy diktatórikus körülmények közül, gyakran életüket féltve menekültek el a saját hazájukból. Az eljárásban a Magyar Helsinki Bizottság oldalán avatkozott be a perbe az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és az AIRE Centre is. A Hendrin Ali Said és Aras Ali Said kontra Magyarország ügyben a Bíróság 10 000 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg fejenként a kérelmezőknek.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.

1. Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el. A Magyar Helsinki Bizottság véleménye az ítéletről itt olvasható
2. Másodszor is kimondták, hogy nincs rendben az idegenrendészeti őrizet (Al-Tayyar Abdelhakim kontra Magyarország, 2012. október 23.)
3. .

Al-Tayyar Abdelhakim 2010-ben Záhonynál próbált belépni Magyarországra, de a határon kiderült, hogy az útlevele hamis. A palesztin menekült férfi állítása szerint nem tudta, hogy papírjai hamisak, és hazájában történő üldöztetése miatt menekültkérelmet nyújtott be. Elrendelték a férfi kitoloncolását Ukrajnába, valamint annak végrehajtásáig idegenrendészeti őrizetét. Fogvatartása során Abdelhakim ismét menedékkérelmet terjesztett elő, és többször kérte azt is, hogy engedjék szabadon. Abdelhakim végül a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A strasbourgi bíróság kimondta: a magyar állam megsértette ügyfelünk szabadsághoz és a személyes biztonsághoz való jogát (5. Cikk). Ezzel megerősítette, amit a Magyar Helsinki Bizottság egy korábbi ügyében is kimondott: önkényes és az emberi jogokat sérti, ha egy ország azután is őrizetben tartja a menedékkérőket, hogy már érdemben vizsgálja a kérelmüket. Az eljárásban a Magyar Helsinki Bizottság oldalán avatkozott be a perbe az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és az AIRE Centre is. Az Al-Tayyar Abdelhakim kontra Magyarország ügyben 10 000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a kérelmezőnek.

Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.

A Magyar Helsinki Bizottság véleménye az ítéletről itt olvasható.

Paul Thibaut Lokpo és Ousmane Touré elefántcsontparti menedékkérők 2009-ben léptek be szabálytalanul Magyarországra. A rendőrség elfogta és őrizetbe vette őket. A hatóságok elrendelték kiutasításukat és idegenrendészeti őrizetbe kerültek. Fogvatartásuk alatt menedékjogot kértek, mert hazájukban üldözték őket. A menekültügyi hatóság a kérelmüket érdemben vizsgálta, ennek ellenére hiába kérték többször is, hogy engedjék szabadon őket. A hazai bíróság pusztán arra hivatkozott, hogy mivel a menekültügyi hatóság nem kezdeményezte az őrizet megszüntetését, az idegenrendészeti hatóság nem volt köteles elrendelni szabadon bocsátásukat. A két menedékkérő férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A bíróság szerint a magyar hatóságok megsértették Lokpo és Touré szabadsághoz és személyi biztonsághoz (5. Cikk), valamint a hatékony jogorvoslathoz (13. Cikk) való alapvető jogát. A menekültügyi hatóság a hazai törvényeket is megszegte. A kérelmezők fogvatartását a magyar bíróságok azért nem szüntették meg, mert a menekültügyi hatóság a menedékjogi törvény rendelkezései ellenére sem kezdeményezte szabadon bocsátásukat, erről a döntéséről határozatot sem hozott, így értelemszerűen a kérelmezők nem élhettek ellene jogorvoslattal sem. A menekültügyi hivatal mulasztása miatt már az önkényesség határát súroló eljárásban fosztották meg szabadságuktól, amely sértette emberi jogaikat. Pedig a menekültügyi eljárásban nem bűnözőkkel, hanem olyan külföldiekkel szemben járnak el, akik – gyakran életüket féltve – menekültek el hazájukból. Így a menedékkérő férfiak öt hónapig tartó idegenrendészeti őrizete törvénytelen és egyezménysértő volt. A Lokpo és Touré kontra Magyarország ügyben fejenként 10 000, összesen 20 000 euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a kérelmezőknek 2011-ben.

Az ítélet angolul itt érhető el, míg magyarul itt.

Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.

Az Európa Tanács kínzás elleni bizottsága (CPT) azon kevés szervezet közé tartozott, amelyet a magyar állam hajlandó volt beengedni a tranzitzónákba. Éppen 2017 októberében vizsgálódott Röszkén, amikor a 15 éves K. K. S.-t már pár napja ott tartották fogva.

A CPT-nek lesújtó véleménye volt a fogvatartási körülményekről. Jelentésükben külön is kitértek arra, hogy a hatóságok hogyan bántak a kísérő nélkül érkező kiskorúakkal. A bizottság világossá tette, hogy az ilyen sérülékeny, felnőtt felügyeletet és segítséget nélkülöző gyerekeknél különleges bánásmódra van szükség, így természetesen nem szabadna őket fogdába zárni, mint ahogy Röszkén teszik, hanem minél hamarabb félig nyitott vagy teljesen nyitott intézménybe kellene őket áthelyezni.

A fiú alig volt 14 éves, amikor a táliboktól rettegő családja útnak indította. Nem volt felnőtt kísérője, embercsempészek adták kézről kézre. Nagy nehezen vergődött el a szerb-magyar határig. Vándorlása során ötször verték meg különféle uniformisú rendőrök.

A röszkei tranzitzónában az colt az egyedüli értelmes elfoglaltsága, hogy hétköznaponként 9 és 11 között magyarórákon vett részt. Rettenetesen fázott, mert téli ruhát nem kapott, és konténerüknek – amiben öten laktak – a fűtése sem működött rendesen. 82 napot kellett így lehúznia anélkül, hogy legalább sejthette volna, mikor jut ki innen.

Az afgán fiú 2017. december 27-én aztán nemzetközi védelemben részesült, oltalmazott lett. Ennek ellenére csak 12 nap múlva vitték át végre a fóti gyermekvárosba, ahol a kezdetektől lennie kellett volna.

Így aztán az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy az állam megsértette az afgán menedékkérő fiú emberi jogait. Az állam gyermekellenes eljárása figyelmen kívül hagyta a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát (3. Cikk), valamint K. K. S. szabadsághoz és biztonsághoz való jogát (5. Cikk). Ügyfelünk 3000 eurós igazságos jóvátételben részesült.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A róla szóló sajtóközlemény pedig itt.

A 36 éves A. P. 2018 szeptemberében lépett be szabályosan magyar területre, a röszkei tranzitzónába. Ott kért menedéket, amit rutinszerűen, érdemi vizsgálat nélkül utasított el a hazai menekültügyi hatóság, mondván, Szerbia menekültügyi szempontból biztonságos helynek számít, tehát Magyarországon nem jogosult védelmet kapni.

A hazájában vallási meggyőződése, kereszténysége miatt üldözött férfit 379 napon át tartották fogva a tranzitzónában. Ebből fél évet igen komisz körülmények között kellett raboskodnia az idegenrendészeti körleten. Senkivel, még az ENSZ embereivel sem találkozhatott, méghozzá olyan helyzetben nem, hogy sejtése  sem lehetett arról, meddig tartják itt fogva. Őt, aki semmi törvénybe ütközőt nem követett el, csak üldözöttként védelmet kért a magyar államtól, még éheztették is. Három nap után azért kaphatott aztán enni, mert a Magyar Helsinki Bizottság kérelme nyomán a strasbourgi bíróság erre utasította a hatóságokat.

Az Emberi jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a magyar állam megsértette A. P. emberi jogait, amikor jogellenesen tartotta őt fogva több mint egy éven át a röszkei tranzitzónában, és még éheztette is. Ügyfelünk 5000 eurós igazságos jóvátételben részesül.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A róla szóló sajtóközlemény pedig itt.

A 17 éves M. H. Pakisztánból menekült hozzánk, ahová 1-2 éves korában Afganisztánból menekült a családja. Nem volt felnőtt kísérője, embercsempészek adták kézről kézre. 2017. április 6-án szabályosan lépett be magyar területre, a röszkei tranzitzónába, és védelmet kért.

Itt azonban nem fogadta támogató környezet és helyzetének kijáró figyelem. Négy társával együtt lakott egy konténerben, forróság, szemét, ellenséges őrszemélyzet, egyhangúság és reménytelenség egyaránt kínozták. Vallásának és életkorának megfelelő étkezést sem kapott, ahogyan elegendő tisztálkodószert sem. De a legnagyobb gondot az okozta, hogy felnőtt segítség és biztatás nélkül, semmiről nem lehetett kellő tudása. Leginkább arról nem, hogy miért is tartják rács mögött annak ellenére, hogy ő menedéket és segítséget kért a magyar államtól. Azt sem tudhatta, mikor szabadulhat innen. Eseti gyámja egyetlen szót sem váltott vele.

86 napos fogvatartás után aztán védelmet kapott, oltalmazottként ismerték el, kiszabadult és végre áthelyezték a fóti gyermekvárosba. A fiú a Magyar Helsinki Bizottság segítségével fordult a strasbourgi bírósághoz.

A menedékkérő gyereknek arra a panaszára, hogy semmiféle szakszerű lelki segítséget nem kapott, a kormány úgy replikázott, hogy „nyújtottak volna ők pszichológiai támogatást, ha a fiú jelezte volna, hogy szüksége van rá”. Ehhez képest a menekültügyi hatóság egyáltalán nem alkalmazott pszichológusokat a tárgyidőszakban.

Vagy felsült a kormány azzal is, hogy szerinte a 14 év felettieknek biztosított szórványos festegetési és magyartanulási lehetőség kielégítő „oktatási tevékenységnek” minősült. A napi egy-két órás elfoglaltságot a strasbourgi bíróság sem tekintette elegendőnek. Pedig az ilyen gyerekek esetében kulcsfontosságú, hogy maradéktalanul érvényesüljön az oktatáshoz való joguk.

A strasbourgi bíróság megállapította a magyar állam jogsértését. Mert senkit sem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Különösen nem segítségre szoruló ártatlan gyerekeket. Ezért a strasbourgi bírák 3000 eurós igazságos jóvátétel megfizetésére kötelezték a magyar államot.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A róla szóló sajtóközlemény pedig itt.

Az afganisztáni Z. L. és családja a hazara kisebbséghez tartozik. Ez az etnikai közösség különösen megvetettnek számít Afganisztánban, és üldözik őket.

A család Iránon, Törökországon, Bulgárián és Szerbián át menekült hozzánk. A menekülésük során az asszonytól és négy gyerekétől a férj és még egy gyerek elszakadni kényszerült. Nekik sikerült eljutniuk Ausztriába, ahol aztán tartózkodási engedélyt kaptak, míg Z. L.-ék Magyarországtól próbáltak védelemhez jutni. Ők szabályosan léptek be 2018 decemberében a röszkei tranzitzónába, ahol azonnal menedékjogot kértek.

Rapid eljárásban megtagadták a menedékkérelmük vizsgálatát arra hivatkozással, hogy Szerbián keresztül jöttek. Előbb Szerbiába, majd Afganisztánba utasították ki őket – abba az országba, ahonnan elmenekültek.

A tranzitzóna családi részlegéből három hónap után átrakták őket a még ridegebb idegenrendészeti körletre, az anyát és a 20 éves legidősebb gyerekét négy napon át éheztették. Csak azután kaptak újra enni, hogy a Magyar Helsinki Bizottság indítványára  a strasbourgi bíróság felszólította erre a kormányt.

A család annak ellenére volt 17 hónapon át fogva tartva, hogy Z. L. gyerekei közül hárman is kiskorúak voltak, egyikük pedig súlyos szívbeteg, és olyan orvosi ellátásra szorult, amit itt nem kapott meg.

A strasbourgi bíróság ítélete kimondta, hogy az állam megsértette ügyfeleink emberi jogait. Szemben a kormány érvelésével, a tranzitzóna fogvatartásnak minősült. A fogvatartásnak nem volt érvényes jogalapja, az önkényesnek, így jogsértőnek minősült, és azzal szemben nem biztosítottak jogorvoslatot. A gyermekek fogvatartásának körülményei és a nagykorú családtagok éheztetése szintén jogsértő volt, embertelen, megalázó bánásmódot valósított meg (3. Cikk). Az öt panaszosnak összesen 12 ezer eurós jóvátételt ítéltek meg a bírók.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A róla szóló sajtóközlemény pedig itt.

Az afgán F. O.-nak keresztény hitre tért a férje, így nem maradhattak hazájukban. Először a férfi és a legnagyobb gyerek menekült el. Ők Németországig jutottak. A terhes asszony követte őt a második gyerekkel. 2017 júliusában engedték be őket a röszkei tranzitzónába.

A hazai hatóságok ismételt kérelmezőnek minősítették az asszonyt és az öt éves gyerekét. Ezért a tranzitzónán belül a menekültügyi részlegen helyezték el őket. Eleve 37 napon át tartották fogva őket, aminél hét nappal több, mint amit a törvény gyerekeknél engedélyez, de emellett még éheztették is őket.

Az asszonynak elapadt a teje, és bár a gyerekekre elvileg nem terjedt ki ez a szörnyű előírás, a baba nem kapott megfelelő tápszert sem. A családot sorstársaik embersége és a karitatív szervezetek ételadományai tartották életben.

A strasbourgi bíróság megállapította a magyar állam jogsértését. Mert senkit sem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni (3. Cikk). Különösen nem segítségre szoruló anyákat és ártatlan gyerekeket. Ezért a strasbourgi bírák összesen 7500 eurós igazságos jóvátétel megfizetésére kötelezték a magyar államot.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A róla szóló sajtóközlemény pedig itt.

S. H. és családja a kirekesztett arab kisebbséghez tartozott Iránban, ráadásul a 27 éves nő az arab kisebbségi mozgalomban is részt vett. Menekülni kényszerültek. Engedéllyel léptek be a tompai tranzitzónába, ahol ugyan a menekültügyi hatóság elutasította S. H. menedékkérelmét, de ő annak bírósági felülvizsgálatát kérte.

Az iráni nő eleinte két testvérével volt fogva tartva a családi körleten. Ott is mostohák voltak  a körülmények, de tovább romlott a helyzet, amikor több mint egy év után 2019 februárjában kiengedték a testvéreit. Azután elhagyatottnak és védtelennek érezte magát.

Szorongott és öngyilkos gondolatai támadtak, ezért elkülönítették őt a többiektől. Napi 24 órás megfigyelés alatt tartották egy olyan karanténkonténerben, ahova egyébként a fertőzésgyanús betegeket szokták zárni. Éjszaka sem kapcsolhatta le a villanyt (mondván, hogy fennáll az öngyilkosság veszélye), és a tél ellenére is nyitva kellett tartania az ajtót. Előfordult, hogy az éjszaka közepén mentek be hozzá ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Bár éppen a magány nyomasztotta, mégis folyamatos magányra kényszerítették, mivel lényegében magánelzárásban tartották fogva.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította a magyar állam jogsértését. Mert senkit sem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni (3. Cikk). Különösen nem segítségre szoruló menedékkérő nőket. Ezért a strasbourgi bírák összesen 3500 eurós igazságos jóvátétel megfizetésére kötelezték a magyar államot.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A róla szóló sajtóközlemény pedig itt.

H. L. és családja Irakból menekült el. Szerencsétlenségére már éppen nagykorúnak számított, 19 éves volt, ezért a tranzitzónában elkülönítették szüleitől és testvéreitől. Menedékkérelmét kétszer utasították el, ezért idegenrendészeti őrizetbe helyezték, ebből 306 napot a tompai tranzitzónában volt fogva tartva.

Az iraki fiatalembert 8 napon át éheztették, és csak azután kapott ételt fogvatartóitól, miután – a Magyar Helsinki Bizottság közbenjárására – a strasbourgi bíróság fel nem szólította erre a magyar államot. Addig kisebb testvérei adtak neki a magukéból.

A strasbourgi bíróság megállapította a magyar állam jogsértését. Mert senkit sem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, különösen nem éheztetni (3. Cikk). Ezért a strasbourgi bírák összesen 3000 eurós igazságos jóvátétel megfizetésére kötelezték a magyar államot.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A róla szóló sajtóközlemény pedig itt.

A menedékkérő anyának, 5 éves és 5 hónapos kisgyerekeinek 37 napon át nem adtak enni a tranzitzónában. Életüket, egészségüket sorstársaik és karitatív szervezetek támogatása óvta meg.

Az afgán F. O.-nak keresztény hitre tért a férje, így nem maradhattak hazájukban. A nőt és két gyerekét 2017 júliusában engedték be a röszkei tranzitzónába. A hazai hatóságok ismételt kérelmezőnek minősítették az asszonyt és az öt éves gyerekét. Ezért a tranzitzónán belül a menekültügyi részlegen helyezték el őket. Eleve 37 napon át tartották fogva őket, aminél hét nappal több, mint amit a törvény gyerekeknél engedélyez, de emellett még nem is adtak nekik enni.

Az asszonynak elapadt a teje, és bár a gyerekekre elvileg nem terjedt ki ez a szörnyű előírás, a baba nem kapott megfelelő tápszert sem. A családot sorstársaik embersége és a karitatív szervezetek ételadományai tartották életben.

A strasbourgi bíróság 2024. június 20-iki ítéletével megállapította a magyar állam jogsértését. Mert senkit sem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Különösen nem segítségre szoruló anyákat és ártatlan gyerekeket. Ezért a strasbourgi bírák összesen 7500 eurós igazságos jóvátétel megfizetésére kötelezték a magyar államot.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A róla szóló sajtóközlemény pedig itt.

A családjától elválasztott fiatal iráni nőt lényegében magánelzárásban tartották fogva a tompai tranzitzónában. 3500 eurós igazságos jóvátételt ítélt meg neki az Emberi Jogok Európai Bírósága.

S. H. és családja a kirekesztett arab kisebbséghez tartozott Iránban, ráadásul a 27 éves nő az arab kisebbségi mozgalomban is részt vett. Menekülni kényszerültek. Szerbián keresztül jutottak el a magyar határig, ott engedéllyel léptek be a tompai tranzitzónába, ahol ugyan a menekültügyi hatóság elutasította S. H. menedékkérelmét, de ő annak bírósági felülvizsgálatát kérte.

Az iráni nő eleinte két testvérével volt fogva tartva a családi körleten. 2019 februárjában kiengedték a testvéreit. Azután elhagyatottnak és védtelennek érezte magát, a többi fogvatartott szóbeli zaklatásának volt kitéve.

Szorongott és öngyilkos gondolatai támadtak, ezért elkülönítették őt a többiektől. Napi 24 órás megfigyelés alatt tartották egy karanténkonténerben. Éjszaka sem kapcsolhatta le a villanyt, és a tél ellenére is nyitva kellett tartania az ajtót. Összesen 14 napot volt fogva tartva szükségtelenül magánelzárásban.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2024. június 20-án megállapította a magyar állam jogsértését. Mert senkit sem lehet kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Különösen nem segítségre szoruló menedékkérő nőket. Ezért a strasbourgi bírák összesen 3500 eurós igazságos jóvátétel megfizetésére kötelezték a magyar államot.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A róla szóló sajtóközlemény pedig itt.

A családjától elválasztott iraki fiatalembernek 8 napon át nem adtak enni a tranzitzónában. 10 hónap után is csak azért szabadulhatott konténerbörtönéből, mert a kormány kénytelen volt felszámolni a tranzitzónákat.

Az iráni férfi és 9 éves kisfia 2018 decemberében tudtak belépni a röszkei tranzitzónába. Ott menedékkérelmet nyújtottak be. Előbb tisztességes vizsgálat nélkül tagadták meg tőlük a menedékjogot a hazai hatóságok, majd ki is utasították őket Szerbiába, ahol korábban két és fél évet vártak arra, hogy legálisan léphessenek be Magyarországra. Mivel hazájukban üldözték őket, oda az őket fenyegető veszélyek miatt biztosan nem térhettek vissza, és Szerbiából is könnyen kiutasíthatták volna őket akár Iránba is. Így megfellebbezték a hazai hatósági döntéseket. Erre a hatóságok megtagadták az ételt az apától, és csak azután voltak hajlandók ételt biztosítani neki, hogy erre a strasbourgi bíróság felszólította őket a Magyar Helsinki Bizottság közbenjárására.

Az apa és kisfia ügye elkerült az Európai Uniós Bírósága elé is. Ott az uniós bíróság kimondta, hogy a jogorvoslat nélküli embertelen és megalázó tranztizónás fogvatartás jogsértő. Az ő ügyük is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar kormány kénytelen-kelletlen 2020 májusában felszámolta a tranzitzónákat. A Magyar Helsinki Bizottság iráni ügyfelei csak ezután szabadultak ki, akkor is az utolsók között 2020. május 20-án. Apa és fia 17 hónapig volt bezárva, mintha bűnözők lettek volna.

Aztán végre menedékjogot kaptak, és azóta is Magyarországon élnek.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy az állam megsértette az iráni férfi és kisfia emberi jogait. A rendkívüli módon elhúzódó fogvatartás a tranzitzónában jogellenes volt, illetve arra embertelen és megalázó körülmények között, jogorvoslati lehetőség biztosítása nélkül került sor.

Az ügy különlegessége, hogy apát és fiát két különböző eljárásban, a menekültügyi és a kiutasítás végrehajtására szolgáló eljárásban is a tranzitzónában (annak két külön szektorában) tartották fogva, különböző jogi indokokkal (utóbbi eljárás alatt, ha lehet, még cudarabb körülmények között). Az Emberi Jogok Európai Bírósága mindkét esetre megállapította, hogy jogellenes fogvatartásnak minősült. A strasbourgi bíróság 17 500 euró igazságos jóvátételt is megítélt a Magyar Helsinki Bizottság ügyfeleinek.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

P. S., az anya és 4 éves kisfia, A. M. 2017-ben négy hónapon át raboskodott a tompai tranzitzónában. Az asszony erőszakos férje elől menekült el Irakból, és maga a hosszú vándorút is erősen traumatizálta. A gyereke is betegséggel küszködött. Mégsem kaptak értékelhető orvosi segítséget és kezelést bent a tranzitzónában, és ki sem szállították őket.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta: velük szemben a magyar állam megsértette a kínzás vagy embertelen, megalázó bánásmód és büntetés tilalmát. Valamint jogellenesen, jogorvoslati lehetőség nélkül tartották őket fogva. A magyar államnak összesen 6000 euró igazságos elégtételt kellett fizetni ügyfeleinknek.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

A háború sújtotta Afganisztánból az életveszélyben lévő apa, felesége, valamint három, 10 éves, 8 éves és 4 hónapos gyerekeik 2018. február 20-án léphettek be a röszkei tranzitzónába. Érthetően nagyon rossz állapotban voltak mindannyian. A 100 napos tranzitzónás rabság különösen megviselte az egyik, súlyos pszichés betegséggel küszködő szülőt és a középső gyereket.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta: a menedékkérő gyerekekkel szemben a magyar állam megsértette a kínzás vagy embertelen, megalázó bánásmód és büntetés tilalmát (3. Cikk). Valamint a család összes tagját jogellenesen tartották fogva, jogorvoslat lehetősége nélkül (5. Cikk). A magyar államnak összesen 11 000 euró igazságos elégtételt kellett fizetni ügyfeleinknek.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

A Szíriából elüldözött, éppen csak nagykorú kurd fiatalember nyolc és fél hónapot húzott le a tompai tranzitzónában. Ha a menekültügyi hatóságon múlott volna, hosszabb is lett volna a fogvatartása, de a Magyar Helsinki Bizottságnak sikerült meggyőzni a hazai bíróságot, hogy 2019 tavaszán szabadítsák a teljesen összeomlott fiút. Merthogy fogvatartása alatt testben és lélekben annyira leromlott az állapota, ugyanis a tranzitzónában nem kapott megfelelő orvosi és pszichológiai segítséget. Gyógyulásának alapfeltétele lett, hogy kiengedjék konténerbörtönéből.

Ő is azok közé tartozik, akiket éheztettek. Hat napon át nem ehetett, aztán a Magyar Helsinki Bizottság közbenjárására a strasbourgi bíróság felszólította a hatóságokat, hogy adjanak neki enni.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta: O Q.-val szemben a magyar állam megsértette a kínzás vagy embertelen, megalázó bánásmód és büntetés tilalmát (3. Cikk). Valamint jogellenesen tartotta fogva, jogorvoslat lehetősége nélkül a fiút (5. Cikk). 4500 euró igazságos elégtételt kellett fizetni neki.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

A négytagú családot hosszas szerbiai várakoztatás után a magyar hatóságok 2018. április 23-án engedték be a röszkei tranzitzónába, hogy ott benyújthassák menedékkérelmüket. Az amerikai hadseregnek tolmácsként dolgozó apát a tálibok életveszélyesen fenyegették meg, a család ezért volt kénytelen elmenekülni Afganisztánból.

A családtagok egyéb okból is rendkívül sérülékeny menedékkérőkként érkeztek a tranzitzónába. Az anya és a nagyobbik, három éves gyermek az őket ért testi és lelki traumák miatt speciális egészségi, pszichoszociális ellátást igénylő állapotban voltak.

A súlyos bántalmazást, traumát átélt családtagok a közel 7 hónapon keresztül tartó fogvatartásuk alatt többszöri kérésük ellenére sem kaptak megfelelő ellátást és elhelyezését a menekültügyi hatóságtól. Történt mindez annak ellenére, hogy  az Emberi Jogok Európai Bírósága két döntésével is arra kötelezte a magyar államot, miszerint megfelelő körülmények közé kell áthelyezni a családot. Emellett az apát hat napon át éheztették. Az éheztetés egészen addig tartott, amíg a Magyar Helsinki Bizottság beadványa nyomán a strasbourgi bíróság újabb ideiglenes intézkedéssel kötelezte a magyar államot, hogy adjon enni az apának. 211 napig voltak a tranzitzónába bezárva. 

A súlyos betegséggel küszködő édesanya, a kisgyerekek és az éheztetett családfő hét hónapig tartó tranzitzónai fogvatartása és az apa éheztetése embertelen, megalázó bánásmódnak minősült, így jogellenes volt, amellyel szemben Magyarország nem biztosított bírósági jogorvoslatot. A strasbourgi bíróság 15 000 euró kártérítést ítélt meg a családnak.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

Az Irakból elmenekült családot négy és fél hónapon át tartották fogva a tompai tranzitzónában. 2017-ben már csak így lehetett menedéket kérni Magyarországon. A konténerbörtön nyilvánvalóan nem volt alkalmas gyerekek tartós elhelyezésére. A 3, 7, 9 és 17 éves gyerekek nem biztosítottak semmiféle komolyan vehető, koruknak megfelelő oktatási-nevelési szolgáltatást.

Az embertelen fogvatartást leginkább az anyuka szenvedte meg. A depresszió és szívbetegsége olykor annyira elhatalmasodott rajta, hogy elájult, és sürgős orvosi segítségre szorult. Ehhez képest amikor átszállították őt a külső rendelőbe, mindig rendőri kísérettel tették, mintha veszélyes bűnöző volna. Ráadásul a hazájában megkínzott apa hiába kért szakszerű, pszichiátriai vagy pszichológiai segítséget, nem kapott.

A strasbourgi bíróság szerint a magyar állam megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét, mert egyrészt jogellenesen tartotta fogva az egész családot megfelelő jogorvoslati lehetőség nélkül (5. Cikk), másrészt a gyerekek esetében pedig a fogvatartási körülmények annyira rosszak voltak, hogy azok embertelen és megalázó bánásmódnak minősültek (3. Cikk). Ezért az ítélet összesen 12 500 euró igazságos elégtételt, azaz kártérítést ítélt meg a panaszos családnak.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

A kurd nemzetiségű család Irakból menekült el. Az apa leleplezett egy kiterjedt bűntényt,  lefilmezett  egy olajlopást a munkahelyén, és közölte ezt egy független televíziós csatornával. A nemzetbiztonsági szolgálat 9 napon át tartotta fogva, megverték és megkínozták. A négygyermekes család ezek után menekült el Irakból. Magyarországon akkor már csak a tranzitzónában lehetett menedékkérelmet benyújtani. 

A 2017 áprilisában induló tompai fogságban a kínzástúlélő apa hiába kért szakszerű orvosi segítséget, nem kapott. Ráadásul az anya veszélyeztetett terhes volt és több egészségügyi problémától szenvedett. Többször vitték ki terhesgondozásra, orvosi ellátásra külső kórházba  fegyveres rendőri kísérettel, rabszállító furgonnal. Amikor a férje kísérte tolmácsként, őt mindannyiszor megbilincselve, vezetőszáron kísérték a fegyveres rendőrök. Ezek a kíméletlen tortúrák a szülőket sokszorosan megalázták méltóságukban, a gyerekek pedig megrettentek, és nem értették, a hatóságok miért kezelik úgy szüleiket, mint veszélyes bűnözőket. A három idősebb, iskoláskorú gyerek nem kapott oktatást. 4 hónapon és 20 napon át tartott a fogságuk, csak azután szabadulhattak, amikor oltalmazottként ismerték el őket a hatóságok. 

A strasbourgi bíróság ítélete szerint a magyar állam megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét, mert egyrészt jogellenesen tartotta fogva az egész családot megfelelő jogorvoslati lehetőség nélkül (5. Cikk), az anya és gyermekek esetében a fogvatartási körülmények annyira rosszak voltak, hogy azok embertelen és megalázó bánásmódnak minősülnek (3. Cikk). Az apa bilincselése és vezetőszáron történő rendőri kísérése pedig indokolatlan, megalázó, az emberi méltóságot aláásó intézkedésnek minősült. Ezért az ítélet összesen 15 500 euró igazságos elégtételt, azaz kártérítést ítélt meg a panaszos családnak.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

A hatfős afgán családot 2017-ben tartották fogva 209 napon át a hazai hatóságok. A családfő M. B. K. egy amerikai cégnek dolgozott hazájában. Miután  a tálibok megölték munkatársát, őt is összeverték, és maradandó sérülései keletkeztek. A hazara nemzetiségű és síita családnak nem lehetett tovább maradása Afganisztánban, el kellett menekülniük. Szerbiában kilenc hónapon át kellett várakozniuk arra, hogy beléphessenek a röszkei tranzitzónába. Ott a sérült és beteg apa megfelelő orvosi kezelést nem kapott. Az iskoláskorú gyerekekkel nem foglalkoztak a hatóságok. 

Az afganisztáni család szabadulására a strasbourgi bíróság ideiglenes intézkedését követően is csak akkor került sor, amikor végül menekültként elismerő döntést kaptak.

A strasbourgi bíróság ítélete szerint a magyar állam jogellenesen tartotta fogva az egész családot (5. Cikk), a gyerekek esetében pedig a fogvatartási körülmények annyira rosszak voltak, hogy azok embertelen és megalázó bánásmódnak minősülnek az Emberi Jogok Európai Egyezménye szerint (3. Cikk). Ezért az ítélet 17 000 euró igazságos elégtételt, azaz kártérítést ítélt meg a panaszos családnak.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

Az Iránból menekülő R.R.-t, állapotos afgán feleségét és három kisgyermeküket három hónapon és 26 napon át tartották fogságban a röszkei tranzitzónában. Tovább súlyosbította a család helyzetét, hogy bár a Magyar Helsinki Bizottság kérelme nyomán a strasbourgi bíróság ideiglenes intézkedésként arra szólította fel a kormányt, hogy a kérelmezőknek helyzetünknek megfelelő elhelyezést biztosítsanak a hatóságok, ez mégsem történt meg. Maradniuk kellett a tranzitzónában. Emellett a férfinak hónapokon át nem adtak enni, és ezen csak a Magyar Helsinki Bizottság újabb eljárása segített.  

Az öttagú családnak a Magyar Helsinki Bizottság biztosított jogi képviseletet a strasbourgi eljárásokban. Az Emberi Jogok Európai Bírósága aztán kimondta, hogy jogellenesen tartották őket fogva (5. Cikk). Emellett – egyebek mellett az apa éheztetésével – az állam megsértette a kínzás, embertelen és megalázó bánásmód tilalmát is (3. Cikk). 

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

Ilias és Ahmed kálváriája a tranzitzóna működésének első napján indult. 23 napon át voltak oda bezárva, majd a hatóságok menedékkérelmük érdemi vizsgálata nélkül kényszerítették vissza őket Szerbiába. A Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordultak, és ítélet is született ügyükben 2017. március 14-én. A kormány megfellebbezte azt az ítéletet. 

A másodfokú strasbourgi ítélet is megállapította, hogy Iliasnak és Ahmednek megsértették az emberi jogait, amikor a hatóságok nem vizsgálták meg kellő mélységben, mi történhetett volna a panaszosokkal kiutasításuk következtében.

Ugyanakkor a korábbi strasbourgi bírósággal szemben az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája nem tekintette fogvatartásnak őrizetüket. Az ítéletnek ezt a részét elhibázottnak tartottuk, és továbbra is folytattuk jogi küzdelmünket az ártatlan gyerekek és szüleik önkényes bebörtönzése ellen. Számos ilyen pert is megnyertünk a strasbourgi bíróságon.

Ügyfeleinknek 5000–5000 eurós kártérítést állapított meg az Emberi Jogok Európai Bírósága. 

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

2018 nyara és 2020 tavasza között 34 embert éheztettek a magyar hatóságok a tranzitzónákban. A Magyar Helsinki Bizottság mindegyiküknél kezdeményezte a strasbourgi bíróságnál, hogy haladéktalanul járjon el érdekükben. Az Emberi Jogok Európai Bírósága minden ilyen esetben (24 alkalommal) azonnali intézkedésként elrendelte, hogy adjanak enni a fogvatartottaknak. Ezek után már nem éheztették őket.

M. D. még fiatalemberként menekült el Afganisztánból Iránba, S. A. pedig még kislányként. Házasságot kötöttek, és négy saját gyereket neveltek. Afgán üldözöttekként jogi helyzetük különösen bizonytalan volt Iránban, a gyerekek jövője szempontjából is amellett kellett dönteniük, hogy Európába menekülnek tovább.

2019. január 9-én léphettek be szabályosan magyar területre, a röszkei tranzitzónába. Menedékkérelmüket tisztességes vizsgálat nélkül, gyorsítva utasította el a hazai menekültügyi hatóság. Ezután kiutasították őket Szerbiába. Csakhogy a magyar hatóságok által menekültügyi szempontból biztonságosnak titulált Szerbia nem volt hajlandó őket sem átvenni, ezért egy újabb határozattal immár Afganisztánba utasították ki a teljes családot. Abba az országba, ahol a gyerekek egyetlen napot sem töltöttek, és ahonnan a szüleik már több mint húsz éve elmenekültek.

Aztán mégis Szerbiába kényszerítették át őket. Éjjel 10 óra volt már, amikor átpaterolták őket a határkerítés vajdasági oldalára. Hosszú időbe telt, míg a két menekülő család a koromsötétben segítségre talált Szerbiában. Másnap ENSZ Menekültügyi Főbiztossága közleményben tiltakozott a hatóságok kirívóan jogsértő és embertelen eljárása ellen.

A strasbourgi bíróság kimondta, hogy a magyar állam megsértette a szülők és a négy gyerek emberi jogait, amikor egyéni körülményeiket figyelmen kívül hagyva kollektíven kiutasította, visszakényszerítette őket (4. Cikk). Nagy súlya van az ítéletben annak, hogy a panaszosok gyerekek, hogy a hatóság eljárására érvényes Szerbiába kiutasító határozat hiányában került sor, ráadásul egy 17 éves gyereket kényszerítettek nyilatkozni a teljes család nevében tolmács és jogi segítség nélkül.

A strasbourgi bíróság 9000 eurós igazságos elégtételt állapított meg a ma már Németországban élő családnak.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A róla szóló sajtóközlemény pedig itt.

Az iraki kurd K. P. 16 éves volt, amikor 2017-ben elmenekült hazájából. A fiút a magyar rendőrség egy júniusi hajnalon a szerb pusztába kényszerítette, pedig gyerekként a fóti gyermekotthonban lett volna helye. Életkorával a rendőrök is tisztában voltak, de nem érdekelte őket. Hogy még hajmeresztőbb legyen a története: eredetileg ő nem is Szerbiából, hanem Romániából lépett be magyar területre.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a jogorvoslati lehetőség nélküli és az egyéni körülményeket figyelmen kívül hagyó tömeges vissza- és átkényszerítések megsértik a kollektív kiutasítás tilalmát (Negyedik Kiegészítő Jegyzőkönyv 4. Cikk). A magyar állam emellett megsértette K. P. alapjogait, amikor nem biztosította a fiú hatékony jogorvoslathoz való jogát sem. A strasbourgi bírók különösen nehezményezték, hogy az állami jogsértés áldozata itt egy segítségre szoruló gyerek volt.

Az ítélet angolul itt olvasható.

Sajtóközleményünk itt olvasható.

Hétfős jemeni és háromfős afganisztáni családot kényszerítettek át Szerbiába a magyar hatóságok 2019-ben. A ferihegyi reptéren mindannyian menedékjogot kértek, mégis átzsuppolták őket a határkerítésen. 

A jemeni család 2019 áprilisában érkezett a ferihegyi reptérre. Az országban polgárháború dúlt, a hatóságok nem működtek. Így az anyának csak akkor volt esélye elhagyni a zűrzavaros Jement és biztonságos helyre menekíteni a gyerekeit, ha meghamisítja úti okmányaikat.  (Később bűncselekmény hiányában az okirat-hamisítás miatt indított perben fel is mentette őket a magyar bíróság.) A legfiatalabb, a Magyarországra érkezésekor 11 éves gyermeket korábban Down-szindrómával diagnosztizáltak, és ez igen korán egyértelművé vált a magyar rendőröknek is. A másik pedig olyan egészségügyi ellátásra szorult, amit Jemenben már nem tudtak megadni neki.

Nagyon hasonló történet az afgán családé is. Őket 2019 decemberében tartóztatták fel Ferihegyen. Az anya egyik gyereke civil szervezet aktivistájaként küzdött a kényszerházasságok ellen és a nők jogaiért. Menekülniük kellett. Ők is csak hamis úti okmányokkal tudták csak elhagyni hazájukat, és őket is egy napon belül átdobták a szerb határon a magyar rendőrök. Szerbiában korábban soha nem jártak, semmiféle helyismeretük nem volt.

Az afgán család szerint a magyar rendőrök úgy próbálták rávenni őket az együttműködésre, hogy azt állították, egy menekülttáborba viszik őket. Még akkor is ezzel nyugtatták őket, amikor a határkerítéshez érkeztek. A jemeni családot pedig ki is fosztották ismeretlenek, míg az éjszakában Szabadkára tartottak. 

A strasbourgi bíróság szerint a magyar állam eljárása a kollektív kiutasítás tilalmába ütközött, ugyanis bármiféle indokolt határozat vagy jogorvoslati lehetőség nélkül került sor a Szerbiába toloncolásukra, mégpedig anélkül, hogy a kiutasítással szembeni érveiket kifejthették volna. Az különösen súlyossá teszi az állam magatartását, hogy a hatóságok azt sem mérték fel, a gyerekeket veszélyezteti-e a Szerbiába kényszerítésük.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította azt is, hogy a hatóságok eljárása az embertelen, megalázó vagy kegyetlen bánásmód tilalmába is ütközött eljárási jogi szempontból. Bár mindkét család menedékkérelmet nyújtott be Magyarországon, mégsem rakták őket a magyar tranzitzónák egyikébe sem. A jemeni családnak 10 000 euró, az afgánnak 7000 euró kártérítést ítéltek meg.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

R. N. Pakisztánból menekült el. Nem szüleivel, rokonaival vágott neki a veszélyes útnak, hanem 14 éves kora ellenére egyedül, kísérő nélkül. 2017. június 21-én szabálytalanul lépte át a szerb–magyar határt. Ásotthalomnál mezőőrök fogták el őt és alkalmi társait, majd bántalmazták, megalázták őket. Minderről Toroczkai László, Ásotthalom akkori polgármestere diadalittasan számolt be a Facebookon. R. N.-t és tíz társát aztán magyar rendőrök kényszerítették vissza Szerbiába. A bántalmazás következtében szerzett sérüléseket a fiú fején az Orvosok Határok Nélkül Szerbiában készített látlelete dokumentálta. Ügyfelünk a Magyar Helsinki Bizottság segítségével fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához.

A strasbourgi bíróság kimondta, hogy a magyar állam megsértette R. N. alapjogait akkor, amikor kollektív kiutasítást alkalmazott vele szemben, és kísérő nélküli kiskorú menedékkérőként sem biztosított neki hatékony jogorvoslatot a hatóságok jogsértéseivel szemben. Ahelyett, hogy a szülei nélkül ide menekült gyereket egy gyermekotthonban helyezték volna el és gyámot rendeltek volna ki neki, a mezőőrök brutálisan bántalmazták, egy gátlástalan politikus pedig még dicsekedett is a védtelen gyerek sanyargatásával. R. N.-nek 6500 euró kártérítést ítéltek meg.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

A szíriai háborúból menekülő férfiak 2016 áprilisában léptek be szabályosan, a hatóság engedélyével a röszkei tranzitzónába, hogy ott beadhassák a menedékkérelmüket. Azonban ahogy ezt megtették, az történt velük, ami akkoriban szinte mindenkivel: az egyéni körülmények figyelembe vétele nélkül, tisztességes eljárást mellőzve pár óra leforgása alatt döntést kaptak arról, hogy érdemben nem vizsgálják ki a menedékkérelmüket. Ehelyett kiutasították őket a menekültügyi szempontból a magyar kormány által biztonságosnak minősített Szerbiába. A döntés egyáltalán nem foglalkozott sem azzal, hogy Szerbiában hozzáférnek-e a menekültügyi eljáráshoz, sem azzal, hogy vajon Szerbiából nem utasítják-e ki őket további harmadik országokba, és így a láncolat végén akár Szíriába is, ahonnan menekültek.

A strasbourgi bíróság egyesítette egyéni panaszaikat, és megállapította, hogy a magyar állam megsértette emberi jogaikat. Az indoklás kitér arra is, hogy a jogsértéseket csak súlyosbította, hogy a menedékkérők egyáltalán nem kaptak jogi segítséget az eljárás során. Emellett a bíróság nem hallgatta meg őket, és a tranzitzónából jogellenesen kényszerítették őket arra a hazai hatóságok, hogy Szerbiába illegálisan távozzanak. Ráadásul a magyar állam önkényesen nem vette figyelembe az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága álláspontját, amely Szerbiát menekültügyi szempontból nem tekintette biztonságosnak. A menedékkérők Szerbiában reális veszélynek voltak kitéve, hogy tovább toloncolják őket Észak-Macedóniába, majd Görögországba. Márpedig ezeken a helyeken sem volt esélyük tisztességes menedékjogi eljárásra és szükség esetén védelemre. A három menedékkérő szíriai férfinak fejenként 5000 euró (összesen 15 000 euró) kártérítést ítéltek meg. 

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

Az iráni férfi hiába várakozott Szerbiában, hogy beengedjék menedéket kérni a magyar tranzitzónába. Ezért 2016. szeptember 2-án szabálytalanul lépte át a határt egy szintén iráni sorstársával. Hazájában keresztény hitre tért át, emiatt életveszélyben volt, szüksége volt tehát menedékjogi védelemre. Mikor a rendőrök elfogták, a férfi jelezte, hogy menedéket szeretne kérni. Ahelyett, hogy rögzítették volna a személyes adatait és a menekültügyi hatóságnak átadták volna a menedékkérőt, a rendőrök megbilincselték. Kutyát uszítottak rá és bántalmazták. Majd arra kényszerítették társával együtt, hogy a sérüléseik ellenére gyalog távozzanak a határkerítés kapuján át Szerbiába.

Az iráni menekülő a strasbourgi bírósághoz fordult a Magyar Helsinki Bizottság segítségével. Azt kívánta elérni, hogy állapítsa meg a bíróság: azzal, hogy mindenféle eljárás nélkül – és a menedékkérelmezés ellenére, azt „meg sem hallva” – embereket automatikusan a határkerítés szerbiai oldalára kényszerítenek a hazai hatóságok, az állam megsérti a kollektív kiutasítás tilalmát. A kollektív kiutasítás ugyanis pont ezt jelenti: bárkit mindenféle egyéniesített eljárás, megtámadható döntés nélkül toloncolnak ki egy országból. Ezt meg is állapította az Emberi Jogok Európai Bírósága.

Emellett azt is kimondta, hogy a – sokszor erőszakos – visszakényszerítések elleni jogorvoslat teljes hiánya pedig a hatékony jogorvoslathoz való jogtól fosztja meg az ilyesfajta rendőri intézkedések áldozatait. H. K.-nak 5000 eurós igazságos elégtételt ítéltek meg.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.

Pakisztáni ügyfelünk 2016 augusztusában lépte át szabálytalanul a magyar határt, majd amint lehetősége nyílt rá, egyből menedéket is kért angolul. A frissen, egy hónappal előtte bevezetett új szabályok értelmében a rendőrség azonban nem regisztrálta menedékkérelmét, hanem egy rendőrségi furgonba ültetve leszállították a határkerítéshez. A kerítésbe beépített kapuk egyikén átparancsolták Szerbiába, erről pedig videót is készítettek. A hatóságokkal végig mindenben együttműködő, a jogsértéssel szemben semmilyen ellenállást nem tanúsító ügyfelünket ezek után ráadásul nagyon súlyosan bántalmazták is.  

Magyarországon ezzel az eljárással szemben semmilyen jogorvoslat nem létezik, ezért a strasbourgi bíróság elé vittük az ügyet. Azt kértük, hogy állapítsák meg: azzal, hogy mindenféle eljárás nélkül embereket automatikusan Szerbiába kényszerítenek a hatóságok, az állam megsérti a kollektív kiutasítás tilalmát. A kollektív kiutasítás ugyanis pont ezt jelenti: mindenféle egyéniesített eljárás, megtámadható döntés nélkül toloncolnak ki valakit egy országból. 

Ezek után az Emberi Jogok Európai Bírósága először döntött arról, hogy a 2016-ban életbe lépett hazai szabályozás alapján mindenféle eljárás, azonosítás, dokumentáció nélkül Szerbiába történő visszakényszerítés a kollektív kiutasítás tilalmába ütközik. Ügyfelünknek 5000 euró kártérítést ítéltek meg.

Az ítélet angolul itt olvasható.

A sajtóközleményünk pedig itt.