Újabb helsinkis siker a strasbourgi bíróságon: tömeges jogsértést számolhatnak fel a börtönökben

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) 2017-ben intézkedésben tiltotta meg, hogy a fogvatartottak és látogatóik fizikailag érintkezhessenek egymással. Korábban a látogatók megölelhették fogvatartott hozzátartozójukat, puszit adhattak édesapjuknak, férjüknek, gyereküknek, ha nem merült fel biztonsági kockázat. Ez ma is a Büntetés-végrehajtási Kódex fő szabálya, és csak akkor lehetne tőle eltérni, ha a börtön biztonsága indokolja. 

„Asztali beszélő” helyett  „plexis beszélő”

A BVOP a drákói szigorítást őrzésbiztonsági megfontolásokkal magyarázta. Úgy találta, hogy a tiltott tárgyak (mobiltelefonok, kábítószer stb.) elszaporodását csak ezzel lehet megakadályozni. Egyre-másra jelentek meg a plexifalak az ország börtöneiben. Mindegyikben így korlátozták évek óta a személyes kapcsolattartást a beszélőkön, noha a feltárt tiltott tárgyak száma érdemben nem csökkent azóta sem.  

A 2017-ig általános „asztali beszélő” fő szabályként történő visszaállítása érdekében a hozzátartozók már aláírásgyűjtést is indítottak. A Magyar Helsinki Bizottság pedig kezdetektől fogva jogsértőnek tartja a kevés kivétellel mindenkire kiterjedő korlátozást, ami a fogvatartottakat, családtagjaikat, szüleiket, házastársaikat és gyerekeiket is sújtja. 

Tőlük a civil jogvédőkhöz sok írásos panasz is érkezett:

„A beszélő helyiségben a családtagok hermetikusan el vannak zárva plexifallal az elítélttől. Ez nem csak megalázó, de teljesen ellentétes hatású is a büntetés céljával. Nem lehet cél, hogy roncsok jöjjenek ki a börtönből.”

A „plexis beszélő” más okok miatt sem tekinthető egyenrangúnak a régebbivel: „olyan kicsi a visszhangos beszélőhelyiség, hogy már két rab látogatásakor is nagy a zaj, hát még 6-10 embernél. A szomszéd hozzátartozót jobban hallottam, mint a férjemet a plexin át, őt szinte semennyire sem.” Van ahol még lyukak sincsenek az elválasztó falon. De néhol az elkoszolódott plexin átlátni se könnyű már. 

A Heves megyei intézetben fogva tartott kisgyerekes anyák arról számoltak be, hogy inkább nem is hívják látogatásra a gyerekeiket, mert annyira megviseli őket az a számukra érthetetlen helyzet, hogy látják az anyjukat, de nem érhetnek hozzá.

Általános jogállami elv, hogy nem lehet kevesek esetleges normaszegését ezreken leverni. A látogató fogadását a fogvatartottak jogaként azonosítja a hazai Büntetés-végrehajtási Kódex is. De milyen jog az, amit csak az elenyésző kisebbségnek biztosítanak? „Pleximentes”, egy térben történő, fal nélküli látogatófogadásra csak a kiváltságnak tekintett családi beszélőknél van lehetőség, de ilyenre alig adnak engedélyt. A 2022 augusztusa és 2023 júniusa között eltelt 11 hónapban országosan csak 75 családi beszélő volt, miközben a fogvatartotti létszám 20 ezer körül alakult.

A Magyar Helsinki Bizottság már 2018-ban jelezte a fogvatartás törvényességéért felelős Legfőbb Ügyészségnek, hogy a fogvatartottak és látogatóik közötti fizikai kontaktust általában megtiltó gyakorlat nem felel meg sem a hazai, sem a nemzetközi szabályoknak. A civil jogvédőket akkor az ügyészség azzal utasította el, hogy mivel az elvi lehetőségét a fizikai kontaktus korlátozásának a Büntetés-végrehajtási Kódex tartalmazza, ezért akkor sem tekinthető jogsértőnek a testi érintkezés megtiltása, ha az nem egyéniesített, hanem általános érvényű.

A strasbourgi ítélet

Ilyen előzmények után a hazai jogrendszerben nem maradt eszköz a tömeges állami jogsértés kiküszöbölésére. Így aztán az egyik fogvatartott két családtagja a strasbourgi bírósághoz fordult. Ők nem látogathatták fizikai elkülönítés nélkül elítélt hozzátartozójukat, és az emiatti panaszukat a magyar ügyészség és bíróság is elutasította. Az idős anyát Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, míg az elítélt élettársát  Kadlót Erzsébet ügyvéd képviselte a strasbourgi eljárásban. 

A férfit 2017-ig fizikai elkülönítés nélkül látogathatták a rokonai. Azóta viszont csak plexi mögött láthatják egymást. Pedig sem az elítélt, sem családtagjai nem szegték meg egyszer sem a beszélő szabályait, sőt, a fogvatartott ellen folyó büntetőeljárásban ítélkező bíró is úgy ítélte meg, hogy nem lenne akadálya az asztali beszélőnek. 

Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta: a plexis beszélővel az állam megsértette a panaszosoknak a családi és magánélethez fűződő jogát. A fogvatartott és a látogatók elkülönítése plexifallal, csak akkor lehet jogszerű, ha azt biztonsági megfontolások indokolják. Ha nincsen biztonsági kockázat akkor nem jogszerű az elkülönítés. 

Az államnak, jelesül a büntetés-végrehajtásnak nincsen szabad keze abban, hogy teljesen rugalmatlan korlátozásokat vezessen be, amelyek az elítéltek egészének jogfosztásával járnak együtt. A strasbourgi bíróság által elbírált konkrét ügyben nem volt olyan körülmény, ami arra utalt volna, hogy a korlátozás nélküli beszélők veszélyeztetnék a börtön biztonságát, erre vonatkozó bizonyítékot a kormány nem tudott bemutatni. 

A kérelmezők 5-5 ezer eurós igazságos jóvátételt kapnak.

A strasbourgi ítélet ugyan egyedi jogsérelmet állapított meg, de világossá tette azt is, hogy a hazai gyakorlat általában is jogsértő. Évente akár több tízezer családtagnak korlátozzák önkényesen a jogát, hogy fogva tartott rokonával személyesen is érintkezzen. Ha a gyakorlaton nem javít haladéktalanul az állam, akkor hozzátartozók ezrei fordulhatnak jó eséllyel a strasbourgi bírósághoz, hogy állapítsa meg a jogsértést és ítéljen meg számukra kártérítést. Ezt nem kellene megvárni.

A Magyar Helsinki Bizottság letölthető mintakérelmeket és tájékoztatót készített azoknak a családtagoknak, akik a strasbourgi bírósághoz akarnak panaszt benyújtani a „plexis beszélő” miatt. A mintakérelmek várhatóan a jövő héten készülnek el.

A Helsinki Figyelőnek a témáról szóló friss blogposztja itt olvasható.