A 17. Alaptörvény-módosítás tervezete: olykor sok, máskor kevés, de javítható 

Illusztráció: László Zsuzsi

A rendkívül rövid, ötnapos határidő ellenére a Magyar Helsinki Bizottság ma elküldte véleményét a kormánynak az Alaptörvény készülő 17. módosításáról.

A társadalmi egyeztetésre és írásbeli véleményezésre biztosított ötnapos határidő nem felel meg a jogszabályok által minimumként előírt 8 napnak. Olyan súlyú közjogi változtatásoknál, mint a mostaniak, amelyek közül többről a kormánypárt vezetői korábban szót sem ejtettek, egy ilyen szűk határidő kifejezetten akadályozza a széles társadalmi bevonódást a jogállam visszaépítésébe. A Magyar Helsinki Bizottság ezért azt javasolja, hogy a kormány legalább jövő péntekig tolja ki az alkotmánymódosítás véleményezési határidejét.

Ami nem kellene és ami hiányzik

A jogvédő egyesület jó iránynak tartja, hogy a kormány szerint a 17. módosítás célja egy behatárolt, átmeneti alkotmányreform, míg magát az átfogó alkotmányozási folyamatot a kormánytöbbség majd szeptembertől indítja el, aminek végén új demokratikus, jogállami alaptörvénye lehet Magyarországnak.

Ehhez képest azonban a 17. módosításban szerepelnek olyan elemek is, amelyek a jogállam sürgető visszaépítéséhez szükségtelenek, és a későbbi alkotmányozás során kellene a vitát lefolytatni és dönteni róluk. Ilyen idő előtti javaslat az önálló szabályozó szervek megszüntetése és a képviselői mandátum 12 évre szűkítése, amely – amellett, hogy az erről való döntés elválaszthatatlan egy esetleges új választási rendszerről lefolytatandó vitától – sokkal súlyosabban érinti az ellenzéket, mint a kormánypártot, így bizonyosan nem a kormányzati hatalom önkorlátozásának irányába mutat. 

Ugyanakkor bár a tervezet célja a jogállami működés helyreállítása, mégis változtatás nélkül hagy a jogállami elveket nyíltan csorbító alaptörvényi rendelkezéseket, amelyek elszenvedői kisebbségi csoportok (romák, LMBT-emberek, hajléktalanok, menedékkérők stb). Mindez a tervezet súlyos hiányossága.

Sulyok Tamás és az alkotmánybírók

A legnagyobb társadalmi figyelem a bebetonozott fideszes közjogi vezetők jövőjét kíséri. A tervezett változtatások körében vegyes a kép. De az mindegyik esetben elmondható, hogy a tervezet nem indokolja meg kellőképpen az elmozdítások mögött húzódó érveket és a választott megoldásokat. Az államélet szempontjából kulcsfontosságú módosítások esetében elkerülhetetlen megmagyarázni, hogy miért kell elmozdítani egyes közjogi vezetőket a mandátumuk lejárta előtt, és hogy a lehetséges változatok közül miért éppen a javasolt megoldást választotta a kormány. A részletes érveket majd mindenképpen ismertetnie kell a kormánynak az Országgyűlésnek benyújtott javaslatában.

A Magyar Helsinki Bizottság szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök többször és súlyosan elmulasztotta alkotmányos kötelezettségeinek teljesítését, így elmozdítása indokolható a jogállamiság helyreállításának szükségességével, azonban az ennek alapjául szolgáló érveket a kormánynak részletesen ki kell fejtenie a módosításai javaslat indokolásában.

A Magyar Helsinki Bizottság elfogadhatónak tartja az alkotmánybírák 70 éves nyugdíjkorhatárának és a testületi elnökválasztásnak a visszaállítását is. Ezek a rendelkezések az 1989-90-es rendszerváltás kompromisszaként 2012-ig hatályban voltak, és a Fidesz önkényesen változtatta meg őket a jogállami fékek és ellensúlyok kiiktatása érdekében. 

Szintén elfogadhatónak tartja a jogvédő szervezet a jelenleg megbízatásukat töltő alkotmánybírák egy részének elmozdítását, azonban ezt nem a 70 éves korhatár azonnali alkalmazásával tartja megvalósíthatónak. A Velencei Bizottság szerint nem tarthat igényt alkotmányos védelemre az, akinek a kinevezése alkotmánysértő volt. Bár a magyar alkotmánybírók megválasztása formálisan megfelelt a jogszabályi követelményeknek, azokat az alkotmányozó többség saját politikai hatalmának kiterjesztése érdekében egyoldalúan vezette be, módszeresen kiiktatva azokat a korábbi normákat, amelyek a választási folyamatban érdemi szerepet biztosítottak az ellenzéki pártoknak. Ezért a Helsinki Bizottság szerint inkább az egyoldalú politikai jelöltként megválasztott alkotmánybírákat kellene elmozdítani a testületből. 

A Magyar Helsinki Bizottság ezért javasolja az Alaptörvény egyszeri olyan tartalmú módosítását, amely rögzíti, hogy az Alkotmánybíróság jogállami működésének helyreállítása érdekében megszűnik azoknak az alkotmánybíróknak a megbízatása, akiket az Országgyűlés „egypárti jelöltként”, az ellenzéki pártok érdemi közreműködése nélkül választott meg. A lehetséges változatok közül ez tekinthető a leginkább jogállami megoldásnak, amely a jogállamisághoz kapcsolódó objektív mérce alapján határozza meg, mely bírók maradhatnak és mely bírók megbízatása szűnik meg.

Lényeges, hogy egy ilyen módosítás csak abban az esetben fogadható el, ha egyúttal sor kerül olyan új jelölési és választási szabályok megalkotására, amelyek lehetőséget biztosítanak a jelenlegi ellenzék számára az új alkotmánybírók megválasztásában való érdemi részvételre és akár a korábbi bírók újrajelölésére is. 

Bírósági vezetők

A jogvédő egyesület a legtöbb problémát a legfontosabb bírói vezetők tervezett elmozdításánál látja, noha látszólag az történne a legdemokratikusabban. A kormány itt a bírókra bízná, hogy döntsenek Senyei Barna György, az Országos Bírósági Hivatal és Varga Zs. András, a Kúria elnökének jövőjéről, illetve arról, kik lehetnek majd az utódaik. Senyeit és Vargát is a Fidesz juttatta posztjukba és cementezte oda őket. 

A tervezett módosítás értékelését nehézzé teszi, hogy a tervezet és indoklása nem foglalkozik a kulcsfontosságú részletszabályokkal, így csak a Magyar Péter miniszterelnök szavaira támaszkodhatunk abban, hogy ténylegesen hogyan képzeli el a kormány a bírósági vezetők bírói visszahívásának folyamatát. 

Ez nyilvánvalóan kevés, azonban úgy látszik, hogy a kormány és a parlament áthárítja a döntés felelősségét a bírákra. A legnagyobb gond ezzel az, hogy úgy tűnik: a jelenlegi vezetőkről való bizalmi szavazás, amely az elmozdításukhoz nagyon magas (kétharmados) bírói támogatást írna elő, szükségszerűen vezetne súlyos konfliktusokhoz a jelenleg is számos törésvonal mentén megosztott bírói karban. Ha valóban így alakulnak a részletszabályok, és lesz a vezetők elmozdítására irányuló bírói kezdeményezés, előállhat, hogy  a bírók érzékelhető többsége, de kevesebb mint kétharmada támogatja a visszahívási javaslatot, azaz az érintett elnök úgy marad a helyén, hogy nyilvánvalóan nem élvezi a bírók többségének támogatását. Egy ilyen helyzet jelentősen rombolná az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat is. A tervezett módosítás így nem alkalmas a bíróságok jogállami működésének helyreállítására, sőt, elmélyítheti a válságot.  

A Magyar Helsinki Bizottság szerint a jogállam helyreállításához szükséges intézkedések felelőssége az ennek választási ígéretével kampányoló kormányzatot terheli, az nem hárítható a bírákra. A Kúria jelenlegi elnökének elmozdítása megfelelően indokolható lenne a jogállamiság helyreállításának kényszerítő igényével, hiszen Varga Zs. Andrást személyre szabott jogalkotás révén, az Országos Bírói Tanács határozott ellenkezését figyelmen kívül hagyva választották meg úgy, hogy nem volt korábbról értékelhető rendesbírói gyakorlata. A kinevezési eljárása tehát nem felelt meg a jogállami követelményeknek, amit nemzetközi fórumok is megállapítottak. Erre tekintettel megbízatása egyszeri alaptörvény módosítással az új elnök új szabályok szerinti megválasztásához kötve megszüntethető lenne.

A jogvédő egyesület szakmai véleményében foglalkozik még a kétharmados (sarkalatos) törvények csökkentésével és az önálló szabályozó szervek megszüntetésével.
➡️ A kormánynak ma elküldött dokumentum itt olvasható.

Háttéranyagunk a közjogi vezetők elmozdításával kapcsolatos nemzetközi sztenderdekről és jogi lehetőségekről itt olvasható.