Adjuk össze! Támogasd adományoddal a kölcseys tanárok jogi küzdelmét!

Emberi jogok: definíció, történet, dokumentumok

Mi fán teremnek „az emberi jogok”? Ez a fogalom vajon nem felesleges szószaporítás, mert hát létezhet-e egyáltalán olyan jog, ami nem emberi? A jogot minden esetben emberek alkotják embereknek. Ez nyilvánvalóan igaz. Mégis létezik a jogoknak olyasféle magva, lényege, eszenciája, amely olyan általános alapelveket fogalmaz meg, amelyek felette állnak a hatályos jognak. Róluk szól a Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi kisokosa.

Szemben a hatályos (pozitív) joggal, az emberi jogok azzal a tulajdonsággal bírnak (vagy legalábbis szeretnének bírni), hogy ott lakozik bennük valami (erkölcsi) alapigazság, ami az emberi létezésre és méltóságra vonatkozik. Ez egyáltalán nem annyira lila dolog, mint amilyennek elsőre tűnhet. Merthogy az emberi jogok szükségességére a történelmi tapasztalat figyelmeztet minket.

A hatályos (pozitív) jogot ugyanis a hatalom (leginkább az állam) alkotja és működteti, márpedig gyakran előfordul, hogy a hatalom csak a saját érdekeire van tekintettel, egyénekre, csoportokra, olykor egész társadalmakra nem. Rossz, igazságtalan és embertelen törvények ugyan ideig-óráig minősülhetnek jogszerűnek (legálisnak), de emberi jogi (morális) szempontból elfogadhatatlanok és tűrhetetlenek (illegitimek). A náci Németországban vagy a bolsevik Oroszországban is léteztek törvények és bíróságok, volt valamiféle törvényesség, mégis az erőszak és az önkény volt jellegadó, azok uralkodtak. 

A hatalom és különösen az állam túlkapásaival szemben az emberi jogok rendszere nyújt hatékony védelmet az egyénnek vagy a csoportnak.

Tapasztalat bizonyítja, hogy azok a jogrendszerek a legelőnyösebbek a polgárok számára, amelyekben az emberi jogok (alapjogok) harmóniában állnak a hatályos jogszabályokkal. Az a kívánatos, hogyha a pozitív jog vagy a jogalkalmazás mégis konfliktusba kerül az emberi jogokkal, akkor legyenek független mechanizmusok és (bírói) intézmények, amelyek biztosítják az emberi jogok elsőbbségét. Sokszor maguk az emberi jogok kerülnek konfliktusba egymással (pl. te este aludnál, miközben az operaénekes szomszédod a művészi önkifejezés szabadságával élne), és ekkor is elkél a független intézmények segítsége, hogy mérlegeljenek és igazságot tegyenek. 

Ebből is láthatod, hogy az emberi jogok garanciák, biztosítékok nélkül fabatkát sem érnek, nem többek írott malasztnál. Ahogy az is egyértelmű, milyen szoros kapcsolat áll fenn az emberi jogok és a jogállamiság között. Ma a jogtudósok többsége szerint az emberi jogok csak jogállamban érvényesülhetnek, ahogyan az emberi jogok érvényesülése nélkül nem képzelhető el jogállam sem. 

Fischer Judit illusztrációja a Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi kalendáriumából

Mit jelentenek az emberi jogok?

Közkeletű  értelmezés szerint az emberi jogok minden embert születésétől fogva megillető, tőle elidegeníthetetlen jogok, melyek két fő értéken alapulnak: az emberi méltóságon és az egyenlőségen, leginkább a jogegyenlőségen. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az emberi jogok azokat az alapvető normákat írják elő, amelyek nélkülözhetetlenek a méltóságteljes élethez, amelyhez minden embernek egyenlő joga van. 

A két alapértékből következik több más érték, amelyek elősegítik a békés együttélést. Ilyenek a szabadság, a mások iránti tisztelet, a megkülönböztetés-mentesség, a tolerancia, az igazságosság, valamint a felelősségvállalás.

A jog szónak sokféle értelme, jelentéstartalma van a magyar nyelvben. Az emberi jogok elsősorban jogosultságot (alanyi jogot) jelentenek. „Nekem mint egyénnek (jogalanynak) jogom van a személyes szabadságomhoz, jogom van elmondani a véleményemet a kormányról, jogom van ahhoz, hogy fogvatartásomról bíróság döntsön tisztességes eljárásban, jogom van az egészséges környezethez, stb.”

Mindezek a jogosultságaim abból erednek, hogy embernek születtem. Nem függhetnek tehát nememtől, vagyoni helyzetemtől, életkoromtól, nemzetiségemtől, vallásomtól vagy politikai véleményemtől, érdemeimtől, de még állampolgárságomtól sem.

Ezeket egyetemes (univerzális) jogosultságoknak szoktuk nevezni. Abszolútnak, minden körülmények között csorbíthatalannak azonban leginkább csak az emberi méltósághoz való jogot szokás tekinteni és az élethez való jogot. Itt is előfordulnak azonban megszorítások. Az Amerikai Egyesült Államok egyes tagállamaiban például csak az élet önkényes elvételét tilalmazzák, az állam náluk alkalmazhat halálbüntetést, amennyiben azt tisztességes bírósági eljárás eredményeként mondják ki. Vagy például a kínzást most már a legtöbb helyen tilalmazzák, de még vannak olyan országok, amelyekben háború idején vagy terroristákkal szemben a tilalom feloldható. 

Fontos jogelv, hogy emberi jogot csakis emberi jog miatt lehet korlátozni. Például jogom van nyilvánosan hangoztatni a véleményem, de a legtöbb európai országban nem buzdíthatom honfitársaimat egy kisebbség (etnikai csoport, vallási közösség, nők, melegek, anarchisták stb.) kiirtására, mert azzal az ő alapjogaikat sérteném meg. Jogom van a tulajdonomban lévő ingatlan területén bármilyen tevékenységet űzni, vállalkozni, de a második emeleti lakásomban ezzel együtt sem működtethetek sertéshizlaldát, mert azzal megsértem mások tulajdonjogát és egészséges környezethez való jogát. 

A jogfejlődés során az emberi jogok sok helyen váltak a tételes jog részévé, törvényes jogok lettek. Beépültek az alkotmányba és a nemzetközi emberi jogi védelmi rendszert is elkezdték alkalmazni. Magyarország is ilyen hely. 

Mivel az emberi jog alanyi jog, ebből az következik, hogy az én jogosultságom másokra kötelezettséget ró. Mindenkinek (így nekem is) jogom van például a tisztességes eljáráshoz, az államnak tehát ezt biztosítania, garantálnia kell. A jogi garanciáknak azt is szolgálni kell, hogy jogsérelem esetén, lehetőségem legyen jogorvoslatra, és a jogsértést elkövetőt valamilyen szankció sújtsa.

Részlet a Hurrikán Press grafikájából

 

Mint látható, az emberi jogok leginkább az egyén és az állam viszonyrendszerében értelmezhetők. Ahol megfelelően érvényesülnek az emberi jogok, ott az egyén nem alattvaló többet, hanem (hon- vagy állam)polgár (citoyen), és egy jogvitában azonos megítélés alá esik, mint maga a közhatalom vagy annak valamelyik intézménye (pl. a rendőrség vagy egy önkormányzati hivatal).

Halmai Gábor és Tóth Gábor Attila alkotmányjogászok szerint „emberi jogok alatt azt értjük, hogy léteznek olyan jogosultságok, amelyek az embereket emberi mivoltuknál fogva illetik meg, amelyeket nem az állam teremt, de köteles elismerni és tiszteletben tartani, és amely jogok minden embert egyenlően illetnek meg. Az emberi jogok tehát olyan erkölcsi és egyben alanyi jogok, amelyek azon alapulnak, hogy a jogosult emberi lény, akit emberhez illő bánásmód illet meg.”

Az emberi jogok kialakulásának története

Az emberi jogok eszméjének kritikusai kételkednek abban, hogy létezne a jognak egy olyan eszenciája, amely – abból következően, hogy az illető ember – mindenkit mindenhol és mindenkor meg kellene illetni. A pragmatikus történeti kritika szerint a jog is történeti képződmény, és a jogfejlődés csak a felvilágosodás idején jutott el odáig, hogy elkezdjenek emberi jogokról beszélni, és az egyének ne előjogokat várjanak el a hatalomtól, hanem garanciákon alapuló alapjogokat.

Az emberi jogok hívei erre azzal az elegáns és lelkesítő magyarázattal replikáznak, hogy az emberi jogok igenis az emberi történelemmel egyidősek. S mint ilyeneket nem a törvényhozó alkotja meg, hanem csak feltárja őket. Tehát nem az állam (vagy bármely emberi intézmény) kegyelméből léteznek. A jó (igazságos, erkölcsös) intézményeknek az a dolguk, hogy ezeket az eleve létező jogokat fel- és elismerjék. 

Valahogy úgy, ahogyan az ásványkincsek is ott vannak már ősidők óta a föld méhében, és egy idő óta a bányászat képes feltárni, felszínre hozni az emberiségnek hasznos nyersanyagokat, és az volna a jó, ha mindenki részesülhetne áldásaikból.

Az emberi jogok kifejezés a felvilágosodás korának szüleménye. De eszmetörténeti előzményei az ókorba nyúlnak vissza. A gondolat csíráiban megjelenik már a görög filozófiában, a szofistáknál, Platónnál, Arisztolésznál, a sztoikusoknál. Tőlük veszik át a rómaiak is.

Cicero például a méltóság fogalmát újítja meg, és tesz határozott lépést az emberi méltóság ma ismert értelmezése felé. Míg a rómaiak addig a méltóságon (dignitas) még a születés jogán, tekintélyen, magas álláson és teljesítményen alapuló közmegbecsültségét értették, addig Cicero a méltóságot már egyetemes emberi tulajdonságnak tekintette, amely az embert a világ többi faja fölé emeli. Mint írta: „tisztelnünk kell tehát az embereket, nemcsak a legelőkelőbbeket, hanem a többieket is.” 

 A középkorban újabb lendületet kapott a természetjogi megközelítés, amely felismerte, hogy az emberek (a hatalom) alkotta törvényeknél léteznek magasabb rendű normák, isteni (vagy később: természeti) eredetű, örök erkölcsi törvények. Amennyiben egy emberek alkotta törvény ellentétes az istenivel, akkor az nem érvényes, és nem kell betartani. Vagyis a középkori (skolasztikus) értelmezés szerint csak az igazságos és erkölcsös törvény tekinthető valódinak.  

A koraújkortól kezdve számos meghatározó filozófus és jogtudós szólt hozzá a kérdéshez. Ha bővebben is érdekel a téma, a Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi kalendáriumában olvashatsz Pico della MirandolaErasmusThomas HobbesSamuel von PufendorfJohn LockeVoltaireImmanuel KantThoma PaineEdmund BurkeNicolas de CondorcetBenjamin ConstantJohn Stuart MillJohn RawlsKis János és mások az emberi jogok szempontjából meghatározó nézeteiről.

Az első törvénybe foglalt emberi jogi (alapjogi) katalógusok az Egyesült Államokban és Franciaországban születtek meg a XVIII. század végén.

1789-ben lépett hatályba az amerikai alkotmány, amelynek emberi jogi szempontból különösen az 1791-ben elfogadott első 10 kiegészítése (Bill of Rights) lényeges. Itt olyan alapjogok kaptak máig is hatályos alkotmányos védelmet, mint a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési jog, a vallásszabadság, a tulajdonjog védelme, az ártatlanság vélelme vagy a független bíróság előtti megjelenés joga.

1789-ben deklarálta a francia nemzetgyűlés az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát. Ez a norma már nem valamiféle ősi (szabad embereknek dukáló elő)jogokat kér számon az államon (az uralkodón), mint például a korábbi angol jognyilatkozatok, hanem annál tovább megy. E nyilatkozat szerint „az ember természetes, elidegeníthetetlen és megszentelt jogai” mindenkit, „az emberi társadalom összes tagját” megilletik. Ez az első hatóerővel bíró jogi norma, ami egyetemesnek tekinti az emberi jogokat, amelyek bárkit megilletnek, legyen az bármelyik ország polgára. Az a jogkatalógus aztán minta lett szerte a világon. 

A 3 legfontosabb nemzetközi emberi jogi dokumentum

  1.  A nemzetközi közösség 1948-ban, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadásával tett tanúbizonyságot az emberi jogokkal kapcsolatos elkötelezettségéről. Az ENSZ-dokumentum alapvetéseit számos nemzeti és nemzetközi jogszabályba átültették azóta, a benne foglalt normák jogi ereje ma már megkérdőjelezhetetlen.
    A Nyilatkozat nem „egyke”. Vannak testvérei is. Az idősebbik az ENSZ Alapokmánya, különösen annak emberi jogi rendelkezései. Aztán vannak az ifjabbak is: a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya meg a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és annak a fakultatív jegyzőkönyve. Ők alkotják közösen az „emberi jogok nemzetközi törvényét”.
  2. Az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amelyet 1950-ben fogadtak el Rómában, az Európa Tanács összes tagországa megerősítette, és rendelkezéseinek aláveti magát. Értelemszerűen mind a 27 uniós tagállam részes fele az egyezménynek. Az elfogadása óta 16-szor módosították a jogszabályt, azaz kiegészítő jegyzőkönyvekkel toldották meg az alapszöveget.
    Ez az egyezmény hozta létre az Emberi Jogok Európai Bíróságát, közkeletű nevén a strasbourgi bíróságot, amelyhez mindenki fordulhat, akinek az egyik tagállam megsérti az emberi jogait, és az adott országban nem kap elégtételt. Magyarország 1992-ben végén írta alá az egyezményt.
  3. Európa és Észak-Amerika kormányai 1975. augusztus 1-jén írták alá a Helsinki Záróokmányt, amelyben kötelezettséget vállaltak arra, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat. Helsinki azóta az emberi jogok és egy tekintélyes civil emberi jogi mozgalom védjegye. Ennek az emberi jogi dokumentumnak a nyomán alakultak meg azok a nevükben a záróokmányra utaló öntevékeny csoportok, amelyek saját államaikon kérték számon az egyezményben garantált jogokat. 

Az emberi jogok védelmének nemzetközi intézményrendszere

Jogállamokban az állami intézményeknek és a civil jogvédőknek is kiemelt szerepük van az emberi jogok védelmében. A jogvédelem hagyományos közhatalmi fórumai (elsősorban a bíróságok, alkotmánybíróság, ügyészség, rendőrség) mellett speciális intézmények jöttek létre. Itt nagyok a különbségek egyes országok megoldásai között, de valamiféle ombudsmani intézmény szinte mindenütt megtalálható. Vannak egyes területek és csoportok jogvédelmére szakosodott intézmények. Ilyen lehet a diszkrimináció ellen, faji, nemi, etnikai egyenlőség érdekében, a fogvatartottak, a gyerekek, a hatósági jogsértések áldozatai és a környezet védelmében változatos formában létrehozott jogvédelmi intézmények. 

Plurális demokráciákban a politikai szereplők és a sajtó is részt vállal a jogvédelemben.

Az emberi jogok ügye szerencsére a II. világháború óta már nem számít egy adott ország belügyének. Azzal, hogy mindenkinek kijáró egyetemes jogoknak tekintjük őket, elvi alap sincs az állami szuverenitásra hivatkozva elvitatni akár a nemzetközi védelmet sem a jogsértések áldozataitól. A fenti nemzetközi egyezmények aláíró államai pedig vállalták, hogy együttműködnek a különféle nemzetközi jogvédelmi rendszerekkel, és alávetik magukat a döntéseiknek. Ezeken a helyeken megvalósult, amit Hugo Grotius már a XVII. században kívánatosnak tartott: a jog megelőzi az államot. 

Még a legszakszerűbben és legjobban működő államokban is előfordulnak jogsértések, olyanok is, amelyeknek áldozatai hazájukban nem kapnak jogorvoslatot. A nemzetközi emberi jogi védelmi rendszer nekik segít.

Mi Európában szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert itt működik a világ leghatékonyabb nemzetközi emberi jogvédelmi mechanizmusa, az Emberi Jogok Európai Bírósága. A nemzetközi társbíróságai Afrikában és Amerikában, valamint a különféle ENSZ-fórumok meg sem közelítik a strasbourgi bíróság eredményeit és tekintélyét.

Fischer Judit illusztrációja a Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi kalendáriumából

 

Mik a legfontosabb alapvető emberi jogok?

Az emberi jogoknak sokféle katalógusa létezik, de mindegyikben ott kell lennie az emberi méltósághoz való és az élethez való jognak. Magyarországon a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság szoros, szétválaszthatatlan kapcsolatot állapított meg közöttük. Ezek a jogok nálunk azóta is korlátozhatatlanok.

Ezzel együtt – mint korábban utaltunk már rá – ezeket „az anyajogokat” sem értelmezik egységesen a különféle alapjogi bíróságok és különösen a közvélemény. Különösen igaz ez a határesetekre, a halálbüntetésre, abortuszra és eutanáziára. Gyakran fordul elő, hogy aki az élethez való jogra hivatkozva utasítja el az abortuszt vagy az eutanáziát, az halálbüntetés-párti, és fordítva is gyakori eset, hogy az eutanáziát és az abortuszt pártolók (elfogadók) az élethez való jog védelme miatt mondanak nemet a halálbüntetésre.

Kiemelt szerepe van még például a magyar vagy az amerikai joggyakorlatban a véleménynyilvánítás szabadságának, amely „anyajoga” a kommunikációs alapjogoknak.

Részlet a Hurrikán Press grafikájából

 

Az alapjogokat nem csak hierarchiájuk szerint osztályozhatjuk, de aszerint is, hogy mikor tárták fel őket, és milyen célokat szolgálnak. Karel Vasak cseh-francia jogtudós az emberi jogok három nemzedéket különítette el. Szerinte az első generációs emberi jogok leginkább a szabadságot biztosítják, a második nemzedéket jórészt az egyenlőség igénye teremtette meg, míg a harmadikat a testvériség, más néven a szolidaritás. Vagyis mindhármat a francia forradalom jelszavából, eszméiből vezeti le.

Mostanában már negyedik generációs jogokról is beszélnek, amelyeket döntően az infokommunikációs és a biotechnológia fejlődése teremtett meg. De még nem teljesen világos, hogy például a digitális létezés joga mennyiben jelent merőben újat a „régi” emberi jogokhoz képest. Ahogy az sem, hogy például az egészséges környezethez való jog, amelyet Vasak még a harmadik generációba sorolt, most miért szerepel újabban a negyedikben.

Az osztályozó munkáján túl Vasakot mint a harmadik generációs emberi jogok azonosítóját szokás emlegetni. „Az igény az új jogokra” elsősorban az ún. „harmadik világban”, a gyarmati függéstől frissen szabadult „fejlődő”, „el nem kötelezett” országokban jelentkezett. 

Érdekes az is, hogy míg az első generációs emberi jogok, a politikai és polgári jogok leginkább a nyugati országoknak, a második generációsok, a gazdasági, szociális és kulturális jogok a „létező szocializmus” államainak voltak fontosak.

Mikor van az emberi jogok világnapja?

Már ENSZ Alapokmányát előkészítő San Francisco-i konferencián igyekeztek kisebb európai mintademokráciák valamiféle jogkatalógust csatolni az Alapokmányhoz, de ez akkor elbukott. Később azért sikerült megválasztani az Emberi Jogok Bizottságát, amely úgy döntött, hogyha nem is lehetséges most egy kötelező erejű szerződést elfogadtatni a tagállamokkal, azért ösztöntő nyilatkozat elfogadásának mégiscsak van esélye. Ez lett aztán a Közgyűlés által ellenszavazat nélkül, 48 igennel és 8 tartózkodással 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Ezért van éppen e napon az emberi jogok világnapja.

5 közérthető, bevezető könyv a témában

 

  1. Buergenthal, Thomas: Nemzetközi emberi jogok

    Thomas Buergenthal könyve, a Nemzetközi emberi jogok – az emberi jogok védelmének világméretű rendszerét mutatja be. Az emberi jogi művek ritkán mernek területi, földrajzi korlátozástól mentesen az egész leírására és kritikai elemzésére vállalkozni.
    Buergenthalnak, az Egyesült Államokban tevékenykedő nagynevű nemzetközi jogi professzornak sikerült számunkra röviden, érthető és élvezetes formában hozzáférhetővé tenni a nemzetközi emberi jogok mibenlétét. Bár ez a kis könyv jelentős mértékben ismeretterjesztő jellegű, számot tarthat a szakma érdeklődésére is.

     

  2. Emberi jogi enciklopédia. Szerk.: Lamm Vanda

    A kötet az emberi jogok témaköréből írott százkét tanulmányt tartalmaz, amelyek felölelik nemcsak az első, második és harmadik generációs emberi jogokat, hanem az emberi jogok kialakulásának történetét, az eszmetörténeti előzményeket, a jogok védelmének szervezeti és intézményi kereteit, egyes kiemelkedő jelentőségű szerződéseket, dokumentumokat, továbbá az emberi jogok témaköréhez kapcsolódó jogi fogalmakat; de megtalálhatók a kötetben egyes tradicionálisnak nem minősülő jogok, illetve vitatott alapjogok, sőt olyan kérdésről is szó van, mint az állati jogok problematikája.

     

  3. Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila: Emberi jogok

    Tisztán jogi műről van szó, emberi jogi tankönyvről, amely a tételes joganyagot és dogmatikáját pontosan és semlegesen közvetíti. Beszámol az egyes emberi jogok (eszme)történetéről, megjelenésükről nemzetközi dokumentumokban, a magyar alkotmányban és alkotmánybírósági gyakorlatban.

  4. Kis János: Vannak-e emberi jogaink?

    “Helsinki után a nemzetközi jog erős hivatkozási alappá vált Magyarországon. Az állam nem mondhatta többé, hogy az emberi jogok az imperialista fellazítás ideológiai eszköztárához tartoznak. Mindenféléket beszélhetett, de ezt nem mondhatta. Mi sem volt természetesebb, mint leszögezni, hogy vannak emberi jogaink. Én azonban, mielőtt a demokratikus ellenzék létrehozásában részt vállaltam volna, a filozófiát választottam hivatásul. Számomra az emberjogi mozgalom nemcsak gyakorlati feladat volt, hanem végiggondolandó világnézeti kérdés is.” /Kis János: Vannak-e emberi jogaink? Előszó az első legális kiadáshoz/

     

  5. Zádori Zsolt: A méltóság mázsakönyve. A Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi kalendáriuma

    Ebben a gazdagon illusztrált kiadványban minden naptári napra jut egy-egy olyan tanulságos történet, esemény, jogszabály vagy személy, amely kapcsolódik az emberi jogokhoz.

    Az emberi jogok kulcsfogalma az emberi méltóság. Az idők során gyakorlati következménye lett ennek például a kínzás vagy a halálbüntetés tilalma, a törvény előtti egyenlőség vagy éppen a magánszféra védelme. Az emberi jogok bírálóinak elgondolkodtató kritikája szerint ahhoz képest, hogy mennyi minden alapul rá, az emberi méltóság mégis alaktalan, megfoghatatlan valami. Ezt mi a Magyar Helsinki Bizottságban nem így látjuk. A filozófus Kolnai Aurél szép méltóságmetaforája szerint méltósággal rendelkezni annyit tesz, mint súllyal bírni. Leginkább erről a súlyról szól ez a könyv.

A Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi kalendáriuma

Legfontosabb weboldalak magyar és angol nyelven

 

Az ENSZ és az emberi jogok (angolul)

Az emberi jogok szócikk a Britannicán (angolul)

Az Illés-együttes Human Rights albuma (1971)

Az Európa Tanács kézikönyve fiatalok emberi jogi neveléséhez (2020)

A Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi kalendáriuma (2017-2020)

 

Megosztom másokkal

Hiteles forrásból szeretnél információhoz jutni?

Ne maradj le a legfontosabb történésekről, értesülj terveinkről. Tartsuk a kapcsolatot, iratkozz fel hírlevelünkre Te is!

Hírlevél feliratkozás

Kövesd a Helsinkit

Napi aktualitásokért és extra tartalmakért kövess minket a Facebookon

Magyar Helsinki Bizottság