Amit Varga Zs. András mond, az egyszerűen nem igaz

2026. február 16-i sajtóközleményében a Kúria elnöke jelentőségteljes és baljós „tényként” tálalja, hogy az anyag, amelyet egyes civil szervezetek, köztük a Magyar Helsinki Bizottság, írtak az Európai Bizottság jogállami jelentéséhez „több helyen szinte szó szerint egyezik” egy még el nem fogadott tervezettel, amelyben az OBT eseti bizottsága összegezte, milyen jogszabályi módosításokat lát indokoltnak a 2023-ban megerősített OBT működésének eddigi tapasztalatai alapján. Varga Zs. András közleménye azt is sérelmezi, hogy az OBT nem találta aggályosnak a tagjai által jegyzett szöveg átvételét a civil szervezetek „nemzetközi anyagába”. 

A sajtóközlemény nem állítja, inkább csak – nem túl finoman – sejteti, hogy ennek az oka valamiféle tilalmas összejátszás lehet az OBT és az érintett civilek között, a Kúria elnök azonban ennél sokkal konkrétabban fogalmazott az OBT 2026. február 4-i ülésén, ahol a jegyzőkönyv szerint azt mondta, hogy az OBT-tervezet „bizonyos részei szinte szó szerint megjelentek politikaközeli NGO-k nyilvánosságra hozott szövegeiben. Ez arra utal, hogy vagy politikai befolyás érte a tervezet előkészítését vagy pedig idő előtt kiszivárgott annak tartalma”. Mindebből pedig Varga Zs. András arra következtet, hogy „az OBT többsége már meg sem kísérel pártatlannak látszani”, ami „nincs összhangban Magyarország alkotmányos rendjével és az igazságszolgáltatás kötelező politikai semlegességével”.  

Nos, valójában nagyon egyszerű magyarázata van a „szinte szó szerinti” egyezésnek a szövegek között, ez pedig az, hogy bár az OBT valóban nem fogadta el és nem is tette közzé a kérdéses tervezetet, annak egyes részei (ideértve a szövegszerű jogszabálymódosítási javaslatokat is) szerepelnek az OBT 2025. december 3-i ülésének jegyzőkönyvében, amely elérhető a nyilvánosság számára. Mert noha az OBT úgy döntött, hogy magát a tervezetet nem, csupán annak összefoglalóját publikálja, ám az ülésen megkezdődött a tervezet ismertetése, és ennek során az eseti bizottság előadta a javasolt jogszabálymódosítások egy jelentős részét, így azok bekerültek a publikus, mindenki számára elérhető jegyzőkönyvbe. 

Ennek szemléltetésére álljon itt az ülés jegyzőkönyvének 58. oldala. 

Az itt szereplő egyik javaslat megjelenik például a civil szervezetek közös anyagában is (annak 12. oldalán): az, hogy az OBT-nek ne lehessen tagja olyan bírósági vezető, aki felett az Országos Bírósági Hivatal elnöke gyakorolja a munkáltatói jogokat (hiszen így ezeknek a testületi tagoknak a közvetlen munkáltatójuk működését kell ellenőrizniük, ami értelemszerűen nem ideális).   

Az ülésre 2025. december 3-án került sor, a civil szervezetek 2026. január 16-án zárták le a jelentésüket, így annak megírásakor ismerték az OBT szövegszerű javaslatait és nyilvánvalóan támaszkodtak is azokra, amiben azért – lássuk be – nincsen semmi meglepő. Ha az OBT egyes tagjai a saját közel kétéves tevékenységük és tapasztalataik alapján úgy látják, hogy valami hátráltatja őket az alkotmányos feladatuk (azaz a bíróságok központi igazgatása ellenőrzésének) hatékony ellátásában, annak nyilvánvalóan helye van egy, a jogállamiság problémáival foglalkozó országjelentésben, különös tekintettel arra, hogy az OBT megerősítése és hatékony működése az uniós forrásokhoz való hozzáférés egyik kiemelten fontos feltétele volt. A nagy kérdés, hogy Varga Zs. András miért nem tudja mindezt, vagy miért csinál úgy, mintha nem tudná. 

Mert bár igaz, hogy a Kúria elnöke a december 3-i ülésről még azelőtt távozott, hogy megkezdődött volna az eseti bizottság előterjesztésének ismertetése, de azért feltételezhető, hogy csak elolvasta a jegyzőkönyvet, ráadásul a civil országjelentés kifejezetten jelzi, hogy az OBT eseti bizottsága által megfogalmazott anyag nem nyilvános, így a javaslatok tartalma a publikált összefoglalóból és a december 3-i ülés jegyzőkönyvéből szűrhető le. 

Nem lenne megnyugtató, ha azt kellene feltételeznünk, hogy Magyarország legfőbb bírája anélkül gyanúsítja meg az OBT tagjait szivárogtatással, illetve külső befolyásoltsággal, hogy előbb két dokumentum elolvasásával megpróbálna meggyőződni a tényekről. A másik variáció azonban még aggasztóbb: mi van, ha szándékosan nem veszi ezeket figyelembe, így próbálva meg aláásni a vele szemben – a Kovács András kúriai bíró ügyében és a Tisza-applikációt állítólagosan letöltők adatbázisának kiszivárogtatása kapcsán folytatott kommunikációját illetően is – kritikát megfogalmazó testület hitelességét? 

Az előző OBT sokszorosan megtapasztalta, milyen koncentrált támadást gerjeszt a bírói függetlenségért való kiállás, hogyan harsan fel a kormánypárti politikusok, a kormányközeli médiumok és közösségi médiaplatformok gyalázkodó kórusa, melynek célja a „renitens” bírók integritásának megkérdőjelezése és erkölcsi-szakmai hiteltelenítése, és hogyan hárítja el Varga Zs. András ilyenkor, hogy kiálljon az érintettekért, vagy indít támadást maga is ellenük. A koreográfia most is hasonló, hiszen a kormánypárti sajtóban már több cikk visszhangozza a Kúria elnökének az OBT politikai elfogultságával kapcsolatos vádjait, amelyeket – mint fent demonstráltuk – könnyű tényekkel cáfolni, ha valaki veszi rá a fáradságot, hogy elolvasson néhány nyilvánosan elérhető oldalt. 

Lehet, hogy csekély vigasz az érintett tagok számára, de az igaztalan vádak valószínűleg éppen azt mutatják, hogy valamit jól csinálnak, úgyhogy csak remélni tudjuk, hogy nem hátrálnak meg, és a támadásokkal dacolva még határozottabban lépnek fel a bírói függetlenség védelme érdekében.