Helsinkis siker – újabb lépés a börtönökben a minőségi kapcsolattartás felé

Miért számít, hogy érintkezhetnek-e a fogvatartottak a látogatóikkal?

Az egyik fogvatartott élettársa így számolt be nekünk friss élményeiről:

“Most 2024.július 1-jén, előre kaptam egy csodálatos születésnapi ajándékot (július végén esedékes a szülinapom). Végre oly sok szenvedéssel teli év után, megcsókolt és átölelt a kedvesem. Ami másnak napi szinten jelen van az életében, az a sorstársaimnak és nekem maga a mennyország. Olyan örömöt éltem át aznap, hogy nyugodt szívvel kijelenthetem, életem egyik legszebb és legboldogabb napja volt. Úgy éreztem, pár másodpercig újra kint élünk együtt, békében és vidámságban, ahogy anno régen. Fel sem fogtam, hogy e nagy vágyunk teljesült. Ami számunkra megnyugvást hoz, hiszen a következő időszakot ez az új határozat, egy jobb irányba fogja vinni. Így a találkozóinkat jobban fogjuk értékelni és várni. És a sok utazásomnak, meglesz mindig a gyümölcse.”

 

A családi kapcsolatok megerősítéséhez kulcsfontosságú a fizikai érintés, hogy legalább havonta egyszer megölelhesse a hozzátartozó a gyermekét, édesanyját, édesapját, házastársát.  Mindannyiunk érdeke, hogy a bent lévők és a családjuk között a kapcsolat erős maradjon, hiszen egy társadalomban élünk, és nem mindegy, hogy szabadulás után talpra tud-e állni a rab. Sok múlik azon, van-e támogató családi háttér, ami az egykori rabot képes visszatartani a bűnismétléstől. A Magyar Helsinki Bizottság célja, hogy a fogvatartottak és hozzátartozóik minél közvetlenebb és bensőségesebb módon tudjanak egymással kapcsolatot tartani, így az is, hogy a beszélőn a családtagok megérinthessék egymást. Éppen ezért hatalmas előrelépés, hogy a fogvatartottak jelentős része most már szabadabban élheti meg a találkozás örömét.

Mióta tart a tiltás?

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) 2017-ben intézkedésben tiltotta meg, hogy a fogvatartottak és látogatóik fizikailag érintkezhessenek egymással. A Magyar Helsinki Bizottság már 2018-ban jelezte a fogvatartás törvényességéért felelős Legfőbb Ügyészségnek, hogy a fogvatartottak és látogatóik közötti fizikai kontaktust mindenkinek általánosan, az egyedi szempontok figyelembevétele nélkül  megtiltó gyakorlat nem felel meg sem a hazai, sem a nemzetközi szabályoknak. 

Az Emberi Jogok Európai Bírósága tavaly októberben hozott a magyar államot elmarasztaló ítéletet két hozzátartozó panaszának ügyében. Őket évek óta  plexifallal választják el a fogva tartott szerettüktől. Az elítélt édesanyját a Magyar Helsinki Bizottság képviselte a strasbourgi perben.

Ezt követően mintabeadványokat és hozzájuk kapcsolódó tájékoztatót készítettünk azoknak az érintetteknek, akik szeretnék a családtagjukat plexi nélkül látni és megérinteni a beszélőn, hogy ők se maradjanak segítség nélkül.

Tavaly decemberben aztán biztató változások kezdődtek, és végre elkezdték lecserélni vagy alacsonyabbakra cserélni a börtönökben a mennyezetig érő plexifalakat, melyek törvényt sértve már hat éve akadályozták a fogvatartottak és hozzátartozóik személyes kapcsolatát. Mi itt is arra figyelmeztettünk, hogy ez önmagában még kevés, mert a strasbourgi bíróság és a hazai törvény is fő szabályként és nem kivételként írja elő a fogvatartottak és látogatóik fizikai érintkezését.

Miért és kinek engedélyezik most a fizikai kontaktust?

Az elítéltek büntetés-végrehajtási intézeten belüli besorolása idén márciustól változott meg. Azóta a rezsimek helyett egytől ötig kategóriákba sorolják az elítélteket (I.-V., ahol az egyes (I.) kategória a legkedvezőbb és az ötös (V.) kategória a legszigorúbb), és mindenki a kategóriájának megfelelően részesülhet előnyökben, például mennyit telefonálhattak egy héten, hogy hány alkalommal és milyen hosszan Skype-olhattak szeretteikkel, vagy hogy mennyi pénzt költhettek el.

A bevezetett változás egyelőre az I.-III. kategóriákba sorolt elítélteknek és családtagjaiknak biztosítja a jogszabály szerinti beszélőt.  A IV. és V. kategóriába sorolt fogvatartottak, akik a börtönpopuláció legalább negyed részét teszik ki, továbbra is plexifallal lesznek elválasztva a csoportos beszélők alkalmával szeretteiktől, holott a fizikai kapcsolat megakadályozása az ő esetükben is csak akkor lehet jogszerű, ha azt konkrét biztonsági megfontolások indokolják.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a fogvatartott házastársát, szülőjét, gyerekét havonta egyszer megölelhesse. Ezt mondta ki a strasbourgi bíróság is: nem lehet mindenkinek, az egyéni körülmények mérlegelése nélkül megtiltani az érintést. Mi ebben hiszünk, örülünk a sikerünknek, büszkék vagyunk a velünk együttműködő érintettekre és szakemberekre,de továbbra is képviseljük azokat a hozzátartozókat és fogva tartottakat jogi eljárásokban, a hatóságok előtt, itthon és külföldön, akiknek pont az állam sérti meg az alapvető jogait.