Börtön kisokos Tájékoztató bevonulóknak, családtagjaiknak és mindazoknak, akik többet szeretnének tudni arról, mi van a rács mögött.

Emberi jogi kalendárium

September 3.

Szeptember 3.: Olympe de Gouges nekilát a nők jogáról szóló nyilatkozatának (1791)

A Marie Gouze-nak született Olympe de Gouges (1748–1793) fordulatos élete egyszerre tűnhet melodramatikus szappanoperának és emberi jogi tantörténetnek. Nem nyugodott bele, hogy a nők az 1789 forradalom után sem részesültek a szabadság adományaiból. A jakobinusok nem emiatt ölték meg, hanem mert az önmagát a nemzettel azonosító kormányt is volt mersze bírálni nyilvánosan.

‌‌

A XVIII. századi Franciaország tele volt törvénytelen gyerekekkel. A rendi társadalom nemigen adott lehetőséget mezalianszra, rangon aluli házasságra, a nemesek és arisztokraták viszont az egyházi és világi szabályokat áthágva igényt tartottak a pórnép szép lányaira.

A feltűnően szép kis Marie-nak az anyja kispolgárnak számított, viszont minden valószínűség szerint kékvér volt a vérszerinti apja. A lány legalábbis erősen hitte, hogy az apja Pompignan márkija, és olykor még azt is híresztelte, hogy maga XV. Lajos király. Az anyja és törvényszerinti apja, egy derék mészáros mindenesetre jó polgári oktatást tudtak biztosítani neki, de azért 16 évesen férjhez adták egy párizsi vendéglőshöz. Fia született és hamar megözvegyült.

Nem csak szép, de intelligens is volt. Hamar „támogatója” és kérője is akadt az özvegynek, ráadásul magas körökből. Ő azonban nem kívánt újra férjhez menni. Kérője pénzét viszont nem utasította el.

A társasági élet, a szalonok világa mellett a drámaírás és a politika vált szenvedélyévé. Ma úgy mondanánk, „társadalmilag elkötelezett” színdarabokat írt, amit sem a kritika, sem a cenzúra nem díjazott kellőképpen. Az akkor már Olympe nevet viselő asszonynak a vidékies beszéde – merthogy provanszál volt az anyanyelve – sem könnyített helyzetén. De világjobbítási eltökéltsége a nehézségek ellenére is megmaradt.

Színdarabot és pamfletet is írt a rabszolgaság ellen és a feketék felszabadítása mellett még a nagy francia forradalom előtt. Röpiratok és politikai tervek egész sorát készítette a forradalom alatt is. A társadalomjobbítás egyik mostoha területe a nőkérdés volt. Bár az új hatalom tett néhány lépést a nők emancipációja érdekében, így 1790-től ők is a férfiakkal egyenlő részt kaphattak az örökségből, maguk is kezdeményezhették a válást, és tanúskodásukat elfogadták a bíróságon, de Olympe és nőtársai jogosan voltak elégedetlenek.

A más kérdésekben oly radikális forradalmár férfiak ragaszkodtak előjogaikhoz. A néhány kivétel (legismertebb közülük Condorcet) ezúttal is erősítette a szabályt. Madame Roland mellett, akivel szintén 1793-ben végez majd a nyaktiló, Olympe de Gouges volt a leghevesebb követelője annak, hogy a nők is kapjanak politikai jogokat, mégpedig a férfiakkal egyenlő mértékben. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatára hajazva 1791-ben írta meg Asszonyi és Polgártársnői Jogok Nyilatkozatát. Alapállása ma aligha vitatható:

ha „a nőknek joguk van a vérpadra lépni, legyen hát joguk a szószékhez is!”

Bár a nők önálló politikai klubjait és egyenlőségi törekvéseit mind ingerültebben fogadta az egyre terrorisztikusabb forradalmi hatalom, nem ez okozta mai hősünk vesztét. Még csak az sem, hogy republikánus létére jelentkezett a király védőjének, mert belátta, hogy egy politikai intézmény ellen nem a személyek elleni megtorlással lehet eredményesen küzdeni. Hanem az juttatta hóhérkézre, hogy bírálni merészelte a Hegypártot, és azt követelte, hogy népszavazással erősítsék meg a jakobinus puccsot. Olyan referendumot kívánt, amely során a nép dönt a kormányzati formáról: az ország egységes vagy föderális köztársaság legyen, esetleg alkotmányos monarchia.

Ezt a Hegypárt rojalista agitációnak tekintette, ami akkor súlyos bűncselekménynek, hazaárulásnak számított. Hősünk tetézte a bajt azzal is, hogy a házába kiérkező nyomozóknak odaadta készülő színművét, amelyben a királyság megmentésén ármánykodó Mária Antónia királynéval vitatkozik. Arra számított, hogy ezzel majd bizonyítja ártatlanságát és tágkeblű honleányságát.

A vád viszont Olympe de Gouges írásművét aljassága egyértelmű bizonyítékaként tálalta, mondván, valójában bújtatott monarchista propagandát akart folytatni. És 1793-ban igencsak magas volt a váderedményesség: Olympe-ot is halálra ítélik, és az sem menti meg, hogy terhesnek mondja magát.




Megosztom másokkal


Hiteles forrásból szeretnél információhoz jutni?

Ne maradj le a legfontosabb történésekről, értesülj terveinkről. Tartsuk a kapcsolatot, iratkozz fel hírlevelünkre Te is!

Hírlevél feliratkozás

Kövesd a Helsinkit

Napi aktualitásokért és extra tartalmakért kövess minket a Facebookon

Magyar Helsinki Bizottság