Mintegy 10–20 éven át volt Európa legnagyobb hatású értelmiségije Rotterdami Erasmus. Más humanistákhoz hasonlóan mindenről volt véleménye. Viszont más humanistákhoz képest ő többnyire a saját véleményét írta meg, és nem elvárt vagy jól megfizetett szövegeket. A szellentés visszatartásának ártalmasságától kezdve írt ő a búcsúcédulák elfogadhatatlanságán át a béke és a nemzetközi bíróságok szükségességéről. Mindezt élvezetes stílusban, csípős humorral. Az is megkülönböztette kortársaitól, hogy ő nem vitapartnereit kívánta elsöpörni, hanem az emberi balgaságot.‌‌

Az itáliai humanista többnyire udvari ember volt, aki ott érezte magát otthon, és lenézte a pórnépet. Az északi humanista is gyakran udvaronc volt, de ideálja nem urához, hanem erősen a néphez kötötték. Arról álmodozott, hogy a nép egyszerű gyermekei olvasni fogják majd traktátusait vagy Biblia-fordítását.

Szerb Antal szerint Rotterdami Erasmus (1466–1536) is akkor érzete magát legjobban életében, amikor a nyomdákban maga is részesévé válhatott művei fizikai megszületésének: „a nyomdában, a megfeszített félig-szellemi, félig-technikai munkában talált magára ez a nagy polgár, a nyomtatott könyv első fejedelme”.

Sokat kellett szenvednie és küzdenie azért, hogy ilyen magasra jusson. Végtelenül utálta magát udvaronci, tányérnyalói szerepkörben, de végül mégiscsak eljutott a korábban mások által el nem ért egyéni szabadsághoz és autonómiához. Talán az első olyan értelmiségi, tudós volt, aki írásaiból, azok piaci sikereiből rendesen megélhetett.

Erasmus Szent Jeromost, a Biblia latin fordítóját, a Vulgata létrehozóját tekintette szellemi elődjének. Mint annyi más humanista kortársát, Erasmust is az izgatta, hogyan lehetne az antikot (a pogányt) összekötni a tiszta, „eredeti” kereszténységgel (a szentséggel). Voltaképpen fő műve, az ógörög nyelvű Újszövetség kritikai kiadása is emiatt készült. Bibliakritikája előkészítette Luther tanításait és a reformációt, de Erasmus erre az útra már nem lépett rá – előbb semleges maradt, majd Luther ellen fordult. Igaz, az ellenreformációt sem pártolta.

‌‌„Magatartása gyávaság is volt és bátorság is. […] De vajon van-e nagyobb bátorság ennél a gyávaságnál: nem foglalni állást olyan korban, amikor még a kövek is állást foglalnak, békét hirdetni és békésnek maradni olyankor, amikor még a csecsemők is kardot ragadnak?” – teszi fel a költői kérdést Szerb Antal. Természetesen van. Állást foglalni, és békésnek maradni. Csakhogy akkoriban ezt sokszor kiközösítéssel és halállal „honorálták”. Megérthetjük, hogy az idősödő, végre csúcsra érő és meleg Erasmus már nem akart kockáztatni. Élete során különutassága, individualitása miatt már eddig is elég sok rizikót vállalt.

A gyerek és fiatal Erasmus korai élményei között meghatározó volt, hogy törvénytelen gyereknek született, apja egy felszentelt pap volt, és a kis Desiderius a szelíd, bensőséges vallásgyakorlást pártoló Devotio moderna egyik iskolájában nevelkedett. Ehhez képest egyetemi tanulmányai során tapasztalatokat szerezhetett az akkoriban megcsontosodó, de befolyásos skolasztikáról, amelyet egy életre megutált. Ahogyan támadta a búcsúcédulákat is, amikből Róma világi aspirációit akarta finanszírozni. Erasmus hosszan tartó európai vándorútján ismerkedett meg Morus Tamással, a könyvnyomtatással, valamint mélyítette el ógörögtudását.

Végül a svájci Baselben telepedett le. Valószínűleg a legjobb helyre, amit egy önállóságra és biztonságra vágyó, valamint nemzetközi hatásra szomjazó humanista és moralista akkoriban választhatott. Basel az európai könyvkiadás egyik központja volt, a szakadár Svájc pedig megvédte a dogmáktól elforduló gondolkodóit.

Erasmus sok minden megelőzte a korát. A kritikus, gúnyos, Voltaire-t idéző hangütésében, a „társadalmi szerződés” eszméjének felvetésében, a tisztaság jelentőségének felismerésében, a ragályok elleni védekezés és a higiénia összekapcsolásában (szülei pestisben hunytak el), a béke magasztalásában a háborúval szemben („édes a háború tapasztalanoknak”), a nők jogának elismerésében a legmagasabb műveltséghez vagy éppen a pénzrontás ostorozásában. Ő javasolta I. Károly spanyol királynak, a későbbi V. Károly császárnak is nemzetközi döntőbíróság felállítását államok közti viták békés rendezésére.

Nevét ma leginkább az Európai Unió nagyszerű oktatási programja őrizte meg. Jóvoltánál félmilliónál több uniós polgár tanulhatott és szerezhetett tapasztalatokat más uniós tagállamokban. Ezért is elég förtelmes, ami nálunk történt, midőn a magyar kormány megakadályozta, hogy a kiváló Emberség Erejével Alapítvány ilyen uniós támogatáshoz jusson. A pécsi szervezet teljes joggal nem volt hajlandó eleget tenni egy, az Európai Unió Bírósága által uniós jogba ütközőnek ítélt hazai előírásnak. Ráadásul a jogsértő regisztrációs kötelezettséget utólag támasztotta feltételül a kormány közalapítványa a civil szervezettel szemben. Aligha túlzunk, ha szerintünk Erasmus csípős hangon fejezné ki megvetését az önkényes eljárással szemben.