1960 márciusában a BM vizsgálati osztálya nyolc egykori Baross téri felkelő letartóztatására nyújtott be előterjesztést az állampárt Politikai Bizottságához (PB): „bizalmas adataink szerint találkozóikon arról beszélnek, hogy ismét »kellene kezdeni valamit«. A nyugatnémetekben és egy atomháború kirobbanásában reménykednek.” A „bizalmas adatokat” valamikori társuk, a szintén Baross téri, immáron spion Harangi Zoltán szolgáltatta a BM-nek. Hármójukat, Hámori Istvánt, Kovács Lajost és Nickelsburg Lászlót aztán kivégezték az utolsó halálos ítéletet kimondó megtorló ’56-os per nyomán.

Az 1956-os forradalomban a Baross téri csoport jelentékeny részt vállalt a Köztársaság téri pártház elfoglalásában és az azt követő leszámolásban, majd az ÁVH-sok begyűjtésében, végül a szovjetekkel szembeni fegyveres ellenállásban.

A négytagú főparancsnokság tagjai most mégsem voltak a gyanúsítottak között. Pásztor Gyula és Pásztor Sándor a forradalom leverése után emigrált, Balogh László „Pipó” zászlóaljparancsnokot két évvel azelőtt kivégezték, míg Nickelsburg László főparancsnok (képünkön jobbra) ekkor már egy éve az életfogytig tartó börtönbüntetését töltötte.

Miután a PB előírta, hogy a letartóztatásokat csak április 4. után hajtsák végre, öt nappal a felszabadulási ünnepségek után egy jól összehangolt rendőri akció keretében mind a nyolcukat előállították. Kovács Lajost (segédmunkás, 33 éves) a hatóságoknak nem kellett keresniük, hiszen közbűntényes vádakkal már – nem először – bebörtönözték (képünkön középen).

Nyolcuk közül heten kihallgatásukkor a teljes tagadás taktikáját választották, még ha ezért minden kedvezményt meg is vontak tőlük. Életkoruknál fogva tapasztaltabbak voltak, mint a „pesti srácok” többsége, és az addigi 222 ’56-os kivégzett sorsából nyilvánvalóan azt a következtetést vonták le, hogy semmilyen súlyosabban büntethető tettet nem szabad beismerni Kádáréknak. Konokságukkal feldühítették a vizsgálóikat, akik fenyegetéssel akarták jobb belátásra bírni a gyanúsítottakat. A fenyegetés azonban nem bizonyult hatékony eszköznek. Zárkaügynököket, vamzereket küldtek hát rájuk. Az egyre szaporodó terhelő tanúvallomások és szembesítések végül megtörték némelyiküket, beismerő és másokra terhelő vallomásokat tettek.

A nyomozás 1960 szeptemberében fejeződött be. Az 1961. március végén kezdődő tárgyaláson a Legfelsőbb Bíróság különtanácsa ítélkezett Borbély János (1905–2000) elnökletével. Ezt a vádlottak nagyon rossz előjelnek vehették, mivel az addigi 61 halálos ítéletével (egyes kutatások szerint 63-mal) Borbély volt a „legeredményesebb” vérbíró. A vádat Szentmiklósi István képviselte.

Mint Eörsi László történésztől tudható: egyikük perét elkülönítették, de júniusban ismét nyolc főre egészültek ki – a Baross tériek egykori főparancsnokának, Nickelsburg Lászlónak (műszerész, ez idő tájt 37 éves) az ügyét ekkor egyesítették az övékével. Nickelsburg 1944-ben megszökött a munkaszolgálatból, és a háború végéig bujkált, miközben édesanyja és három bátyja meghalt a bergen-belseni lágerben. 1950-ben sztahanovista munkásként ünnepelte a sajtó, majd a pártba is belépett, sőt az ÁVH-nak is dolgozott. Parancsnoki rátermettségére a Baross térre látogató Solymosi János alezredes így emlékezett vissza: „Baross téri sokkal fegyelmezettebb társaság volt, mint a Corvin köziek. Mintha ügyesebb is lett volna Nickelsburg, mint a Corvin köziek vezetői.” Abban a beosztottak vallomásai megegyeznek, hogy a „Zsidó Lacinak” becézett parancsnok kemény kézzel irányított, de ezt a beosztottak elfogadták. A harcok után a Péterfy Sándor utcai kórházban folytatta a politikai ellenállást, szintén irányítói szerepben.

A tárgyalás három és fél hónapig tartott. A Legfelsőbb Bíróság különtanácsa 1961. július 15-én hirdetett ítéletet, amellyel szemben fellebbezésre nem volt mód. Hámori Istvánra (képünkön balra), Kovács Lajosra és Nickelsburg Lászlóra a legsúlyosabb büntetést, Antal Péterre, Hercegh Benjáminra, Mocsári Józsefre életfogytig tartó szabadságvesztést, Timus Lajosra 15, Stellner Lászlóra 10 év börtönbüntetést róttak ki.

Az 1956 forradalomban való részvétel miatti megtorlás utolsó kivégzésére 1961. augusztus 26-án került sor, ezen a napon adták hóhérkézre Hámori Istvánt, Kovács Lajost és Nickelsburg Lászlót.

#emberijogikalendarium #emberijogok2019