A Helsinki Bizottság utánajár, az állam mit tett az intézetben élő gyerekekért

A Magyar Helsinki Bizottság feldolgozta az elmúlt évtizedben a gyermekvédelmi intézetekben tett ellenőrzésekről készült ombudsmani jelentéseket. A tavaly decemberben publikált összeállításban azok az intézmények szerepelnek, amelyekben a gyermekek súlyosabb fizikai – ideértve a szexuális – bántalmazása, megalázása vagy ennek komoly veszélye merült fel. Rémisztő kép rajzolódik ki. Kiderült, hogy az ombudsman – ha feljelentést nem is tett, de – számos állami szerv vezetőjéhez fordult intézkedési javaslatokkal, így például a belügyminiszterhez, igazságügyi miniszterhez, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság vezetőjéhez vagy az országos rendőrfőkapitányhoz.  

Ők tehát tisztában voltak a gyermekvédelmi intézményekben lévő szörnyű állapotokkal. Ám a tapasztalatokból és az összeállítás nyilvánosságra kerülése óta való teljes hallgatásból úgy tűnik, nem léptek fel hatékonyan a kiszolgáltatott gyerekek helyzetének javításáért, biztonságos környezet kialakításáért.

Bár a kormány állítja: minden egyes ombudsmani megkeresés nyomán intézkedések történtek, de nyilvánosan elérhető dokumentumokból még az sem egyértelmű, hogy a megszólított illetékesek válaszoltak-e egyáltalán az alapvető jogok biztosának. Az pedig végképp nincs tisztázva, hogy a felelősök mit léptek a gyerekek érdekében.

Ezért a Magyar Helsinki Bizottság közadatkéréssel fordult 15 állami szerv vagy intézmény vezetőjéhez, hogy adjanak számot intézkedéseikről. Levelet kapott a belügyminiszter, az igazságügyi miniszter, az országos rendőrfőkapitány, a legfőbb ügyész, a Bács-Kiskun és a Zala megyei főügyész, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság vezetője, az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatója, a somogyi kormányhivatal vezetője, valamint hat gyermekvédelmi intézmény igazgatója.

Az adatok kiadására 15 napjuk van a megkeresett állami illetékeseknek, amit indokolt esetben 15 nappal lehet meghosszabbítani. A Magyar Helsinki Bizottság a megkapott információkat fel fogja dolgozni, és az eredményeket nyilvánosságra hozza. A civil jogvédők hozzájárulására a helyzet tisztázásához annál is inkább szükség van, mert a kormány a felelősség áthárításán és látszatintézkedéseken túl semmit nem tett annak érdekében, hogy a gyermekvédelmi intézetekben ne történhessenek a Szőlő utcai javítóban elkövetett bántalmazásokhoz hasonlóak.

Sokat elmond az is, hogy az ország vezetői hónapok óta nem kértek bocsánatot az áldozatoktól, és nem ajánlottak fel semmifajta segítséget nekik. Állatvédelmi cselekvési tervnek vagy a bormarketingnek már van külön kormánybiztosa, de a bántalmazott gyerekek nem kapnak megkülönböztetett kormányzati figyelmet.

A Magyar Helsinki Bizottság határozott álláspontja, hogy az állami gyermekvédelem vészterhes helyzetének érdemi javításához és a követendő szakpolitikai irányok meghatározásához szükség van a rendszerhibák feltárására. Ehhez járulhatnak hozzá a kikért közadatok. A civil jogvédők elvárják az állami szereplőktől, hogy a probléma súlyának megfelelő gondossággal és felelősséggel járjanak el, ne szabotálják a nagy fontosságú feltáró munkát, hanem működjenek együtt az adatigénylő emberi jogi szervezettel.