A Helsinki Bizottság álláspontja a büntetőjogi felelősségre vonás jogállami követelményeiről

A Magyar Helsinki Bizottság 1989-es alapítása óta sok ezer ügyben követte figyelemmel a jogállami rendészet elveinek tiszteletben tartását. Munkánk során az általunk képviselt ügyekben kizárólag az élő hazai alkotmányos hagyományt és a nemzetközi emberi jogi sztenderdeket kértük számon minden magyar kormányon, illetve az állami hatóságokon, függetlenül attól, hogy éppen milyen színű politikai erő volt többségben a parlamentben.

2026-ban az új kormány, valamint a tőle független régi és új hatóságok és bíróságok elemi erővel szembesülnek az autokráciával szembeni igazságtétel jogos társadalmi igényével. Az elmúlt időszakban számos nagy médiafigyelmet kiváltó büntetőeljárás indult a politikai és gazdasági elit ismert szereplői ellen. Nem tisztünk és feladatunk az egyes ügyek elemzése, nem foglalhatunk a partvonalról állást abban sem, hogy egyes eljárásokban milyen bizonyítékok alapján születik döntés a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésekről.

Azonban ahogy az elmúlt 16 évben, de előtte is, a minden körülmények között szem előtt tartott hagyományainkhoz híven, ma is kötelességünk felhívni a figyelmet a liberális jogállam értékeire.

Egyrészt arra, hogy a letartóztatás attól önmagában nem lesz jogszerű, hogy valakivel szemben fennáll a bűncselekmény gyanúja; a hazai ügyészség és bíróság döntéseit a letartóztatás elrendelése és meghosszabbítása során a magyar alkotmány, az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga és a büntetőeljárási törvény alapelvei szigorú keretek közé szorítják. Mérlegelni kell, hogy a megalapozott gyanú megléte mellett fennállnak-e a letartóztatás úgynevezett különös okai: a szökésveszély (amit mérsékel, ha valaki sejthette, hogy előbb-utóbb meggyanúsítják, de nem szökött meg, és idézésre megjelent a hatóságok előtt), az eljárás meghiúsításának veszélye (amit csökkent, ha valakinek már nincsen hozzáférése a lehetséges bizonyítékokhoz, például okiratokhoz) vagy éppen a bűnismétlésnek a veszélye (amit mérsékel, ha például valaki már nincs olyan pozícióban, amely eredetileg lehetővé tette a gyanú szerinti cselekmény elkövetését). Ezek nem új szempontok – Hagyó Miklós letartóztatását például több mint egy évtizede éppen azért találta az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközőnek a strasbourgi bíróság, mert annak elrendelésekor a hazai bíróságok nem voltak tekintettel ezekre.

Nyilvánvalóan nem rendelkezünk a szükséges információkkal ahhoz, hogy megítéljük, hogyan mérlegeltek a mostani döntéseik során a magyar hatóságok, és az utóbbi évek súlyos közpénzügyi visszaéléseinek feltárását is rendkívül fontosnak tartjuk, azonban az is lényeges, hogy erre a vonatkozó alapjogi követelmények betartásával kerüljön sor. Már csak azért is, hogy utólag ne vetülhessen az eredményre jogsértés árnya.

Szintén emlékeztetnünk kell arra, hogy bilincselni nem kötelező még előállítás során sem, a bilincselés jogszerű céljai között olyanokat olvashatunk a törvényben, mint a támadás vagy a szökés veszélyének megakadályozása. Ha ez a veszély nem áll fenn, akkor nem egyszerűen szükségtelen, hanem egyenesen jogsértő bilincset alkalmazni, mert a megfelelő indok nélkül használt bilincs és a felesleges vezetőszár súlyosan sérti az emberi méltóságot, különösen, ha valakit kamerák kereszttüzében visznek a bíróságra. Ez sem újkeletű probléma: Geréb Ágnes ügyében már 2010-ben jelezték a jogvédők, azóta viszont európai uniós jogszabály is kimondja: hacsak a gyanúsított nem jelent biztonsági kockázatot, nem állítható „talpig vasban” a bíróság elé, mert az sérti az ártatlanság vélelmét.

Végül, de nem utolsósorban: a fogvatartottaknak joguk van kapcsolatot tartani a szeretteikkel, már csak azért is, mert a családtagok nem követtek el semmit, ezért őket pláne csak a büntetőeljárás vagy a büntetés-végrehajtás legitim érdekei által indokolt mértékben lehet korlátozni.

A nem kellőképpen indokolt és valamilyen hazai vagy nemzetközi bírói fórum előtt utóbb jogellenesnek minősülő kényszerítőeszköz-használat (bilincs, vezetőszár) vagy kényszerintézkedés (letartóztatás) annak az államnak is rossz, amely akár valós és jogos társadalmi igény szolgálatában alkalmazza azt egy végül esetleg bűnösnek is minősülő személlyel szemben, mert ezzel aláássa a felelősségre vonás legitimitását.

Ezért a kiszámítható és pártatlan, a hazai és nemzetközi alapelveket tiszteletben tartó büntető igazságszolgáltatás szolgálja legjobban mindannyiunk érdekét abban a nehéz, de rendkívül fontos pillanatban, amikor a demokrácia közös reményeink szerint visszatér a hozzá méltó tisztességes eljárások által kijelölt alkotmányos útra.