A Magyar Helsinki Bizottság véleménye a büntetés-végrehajtásról szóló törvénymódosítás tervezetéről

A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint a törvénytervezet pozitívuma, hogy nagy hangsúlyt fektet a reintegrációs programok fontosságára. Az tükröződik benne, hogy a progresszív rezsimrendszer átlátható, emberséges és valódi reintegrációs munkán alapuló működtetése elemi érdeke a fogvatartottaknak, a családtagjaiknak, a büntetés-végrehajtás személyi állományának és végső soron az egész társadalomnak.

Ugyanakkor kétely merül fel abban a tekintetben, hogy mennyiben lesz képes és hajlandó a változtatásokat a büntetés-végrehajtás szervezete megvalósítani, hiszen a különböző, a reintegrációt célzó jogintézmények eddig is rendelkezésre álltak, azokat azonban a rendszer nem alkalmazta. Például:

• 2022. augusztus és 2023. június között 10 hónap alatt mindössze 29 családi beszélőt tartottak, holott a fogvartottak száma 18 és 19 ezer közötti volt ebben az időszakban. A tapasztalatok szerint a családi beszélőre vonatkozó kérelmeket a fogvatartottak eleve nem nyújtják be, mert úgy ítélik meg, esélytelen, hogy azt engedélyezzék a számukra;
• 2023 első félévében a fogvatartottak kevesebb mint negyede fogadott személyesen látogatót;
• a börtönökből való rövid tartamú eltávozásra, kimaradásra (amelyre eleve csak azok jogosultak, akik feltehetően megbízhatóan visszatérnek és nem jelentenek veszélyt a társadalomra) 2022. május 1. és július 31. között pedig a 30 kérelmező fogvatartott közül csak egynek volt lehetősége.

Az előremutató rendszer használatának garanciája lehetne, ha a jogintézmények alkalmazása vonatkozásában arányszámokat határoznának meg, az azoktól való eltérést a bv. szervezetnek indokolnia kellene. Az új kreditrendszer eredményességét mindenképpen után kell követni, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazók lássák, a gyakorlatban is működőképesek-e a változások.

A tervezethez fűzött részletes észrevételeink közül kiemeljük, hogy amellett érveltünk, hogy:

• valamennyi fogvatartottnak legyen lehetősége a teljes előmeneteli úton végigmenni és bekerülni a legkedvezőbb kategóriába, senkitől ne vegye el az állam az esélyt és a bizalmat a fejlődésre, változásra;
• a rendszer legyen egységes, azt ne törjék át alszabályok és kivételek, ha ez nem feltétlenül szükséges, így pl. ne legyen lehetőség a fogvatartott eggyel szigorúbb kategóriába sorolására, mint amit a kockázatértékelése „kihozott”;
• a fogvatartott megismerhesse a kockázatértékelésének eredményét;
• az iratokhoz való hozzáférés legyen automatikus;
• a fogvatartottat írásban tájékoztassák az előmenetele üteméről, feltételeiről;
• a fogvatartottat elsődlegesen a családi kapcsolatai erősítése szempontjából megfelelő bv.intézetben helyezzék el (ne pedig formálisan a lakcímet vegyék alapul);
• az elkülönítési szabályok feloldása esetén (pl. a speciális részlegekben) legyenek figyelemmel a különböző személyiségű, helyzetű fogvatartottakra, de ne zárják ki ezekből a részlegekből azokat, akik súlyos bűncselekmény miatt töltik büntetésüket vagy pszichés adaptációs nehézségekkel küzdenek;
• a bekerülő fogvatartott 8 napon belül legalább egy családi kapcsolattartójával valamilyen formában felvehesse a kapcsolatot;
• legyen rendszeres időközönként  látogatás hétvégén is;
• kötelezően biztosítsák rendszeres időközönként a családi beszélőt a kisgyermekkel nem rendelkező fogvatartottaknak is.

A Magyar Helsinki Bizottság véleménye a büntetés-végrehajtásról szóló törvénymódosítás tervezetéről a linkre kattintva letölthető.