Újabb strasbourgi ítélet: a magyar állam felelős egy 22 éves szír fiatal haláláért

2016. június 1-jén egy 22 éves szír férfi meghalt a magyar fegyveres erők erőszakos fellépése miatt. A férfi a testvérével, unokatestvérével (és egy iraki háromgyerekes családdal) a folyón keresztül próbált bejutni Szerbiából Magyarországra. Partra érkezésükkor a rendőrök kutyákat eresztettek rájuk, könnygázt vetettek be ellenük és kövekkel dobálták őket. Ezután “Go back to Serbia!” felszólításokkal visszakényszerítették őket a folyóba. A férfi megsérült, majd a Tiszába fulladt, testvére és unokatestvére visszajutott a Tisza szerb oldalára. (Az iraki családot ezután kimentették, az édesanyát és gyermekeit kihűlés veszélye miatt kórházban kezelték.)

A tragédia körülményeit a magyar hatóságok nem vizsgálták ki érdemben. Az élethez való jog sérelme, az embertelen bánásmód és az érdemi vizsgálatok hiánya miatt a férfi testvére beperelte Magyarországot az Emberi Jogok Európai Bíróságán, ahol a magyar eljáráshoz hasonlóan a Magyar Helsinki Bizottság nyújtott jogi képviseletet neki. A strasbourgi ítélet ma délelőtt született meg. A bíróság kimondta: a magyar hatóságok nem tettek semmit azért, hogy megvédjék egy egyértelműen veszélyben lévő ember életét, nem működtettek megfelelő mentési rendszert egy ismerten veszélyes folyószakaszon, ahol tudták, hogy gyakran kísérelnek meg menekülők átkelni, és a konkrét esetben sem tettek meg minden elvárhatót a bajba került férfi kimentése érdekében. Azt is az Egyezménybe ütközőnek találta a bíróság, hogy a nyomozó hatóság nem végezte megfelelően a dolgát és nem derítette fel az ügy körülményeit a halálesetet és a rendőri bántalmazást illetően. A bíróság azt is kimondta, hogy annak eldöntése, hogy érte-e embertelen vagy megalázó bánásmód ügyfelünket és testvérét annak halála előtt, pontosan azért nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, mert a magyarországi nyomozás elégtelen volt. A strasbourgi bíróság a magyar államot 34.000 euró kártérítés és az eljárás költségeinek megfizetésére kötelezte az áldozat testvérének.

Az alkalmazott rendőri és határőri erőszak egyáltalán nem volt egyedi: csak a végzetes történetet megelőző hónapban az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága több mint 100 hasonlóan erőszakos fellépést dokumentált a határt átlépni próbálókkal szemben. Pedig az európai bíróságok által emberi jogokat súlyosan sértőnek tartott visszakényszerítéseket csak egy hónappal később, 2016. július 5-én legalizálták Magyarországon. Tehát a szír fiú halálát okozó fellépés ekkor még magyar jogszabályok szerint sem lett volna törvényes.

A szerb-magyar határkerítésen vagy a folyón történő életveszélyes átkelést menekültek tízezrei kísérlik meg évente. Ami – mivel már 2016-ban is csak napi 15-17 embert engedtek be az akkor még fennálló röszkei és tompai tranzitzónákba – a legtöbb menekült számára az egyetlen létező alternatíva maradt. A magyar rendőrség évről évre egyre több visszakényszerítést hajt végre (2016-ban például csak július 5-től 8466 esetet rögzítettek, 2022-ben már több mint 150.000-et).

Amióta a magyar kormány 2020-ban bevezette az úgynevezett követségi rendszert, a Magyarországra történő törvényes belépés gyakorlatilag ellehetetlenült minden menekült számára, aki nem szomszédos háborús országból érkezik. Azóta csak az juthat menedékjoghoz itthon, aki előtte szándéknyilatkozatot nyújt be a belgrádi vagy kijevi nagykövetségen, és azt jóváhagyják. Ezek nagy részét már be sem fogadják, vagy egy kilátástalan várólistára helyezik – kizárva bármilyen legális alternatívát az életveszélyes és a magyar hatóságok által illegálisnak bélyegzett határátkelésre.

Győző Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje elmondta: „Remélem, hogy az ítélet némi elégtételt jelent az áldozat testvérének, de az átélt borzalmakat és a 22 éves bátyja elvesztését valószínűleg soha nem fogja elfelejteni. Érthetetlen, hogy miért kellett meghalnia ennek a hazájában dúló polgárháború elől menekülő fiatalembernek, ahelyett, hogy segítséget kapott volna a magyar rendőröktől és katonáktól, akik sajnálatos módon egy kegyetlen és embertelen határvédelmi politikát érvényesítettek és soroltak előbbre az emberéletek védelménél.”