Túl kevés elítéltnek biztosítják a kegyeleti jogot
Két év alatt összesen 182 kérelmet nyújtottak be fogvatartottak, hogy hozzátartozóik temetésén részt vehessenek vagy meglátogathassák sírjukat. Ebből 46-ot engedélyeztek, mindössze minden negyediket. Pedig főszabály szerint a kegyeleti jogot nem lehet önkényesen korlátozni a börtönben sem.
A Magyar Helsinki Bizottság azért dolgozik, hogy a mostaninál sokkal több fogvatartott juthasson el hozzátartozója temetésére. Érvényesüljön a törvény és az emberiesség diktálta főszabály. Nem csak a kegyeleti jog, de a költségtakarékosság szempontjából is fontos volna, hogy akit lehetséges, azt kíséret nélkül engedjék el hozzátartozója temetésére.
A parancsnoki mérlegelésnél a biztonsági szempont továbbra is maradjon meghatározó, de ne legyen kizárólagos. A kérelem elbírálásában a humánus és alapjogi szempontok is legyenek hangsúlyosak, sokkal hangsúlyosabbak, mint most.
A börtön a rabokat sem foszthatja meg önkényesen a végső búcsú lehetőségétől. Ahogyan a családot sem attól, hogy együtt gyászoljon a temetésen.
A 2022-ben és 2023-ban összesen adott 46 börtönparancsnoki engedély sem jelenti azt, hogy minden esetben megtörtént a kegyeleti célú rendkívüli eltávozás. Ugyanis azt rendszeresen szigorú feltételekhez kötik. Előfordul, hogy a fogvatartottak (és éppen a kisebb súlyú bűncselekmények miatt elítéltek) nem vállalják azt a szégyent, hogy börtönőrök vezetőszáron, megbilincselve, szoros őrizetben kísérjék őket a sírhoz a gyászoló gyülekezet szeme láttára.
Az is sokakat tart vissza a kérelmezéstől, hogy a kísérés teljes költségét nekik kellene állniuk. Az árszabás irreálisan magas, és előfordul túlszámlázás is. Budapestről egy 43 km-re lévő kisváros köztemetőjébe például 324 ezer forintot kértek volna el a rabtól és családjától. Nem világos, miért is kellene ehhez 11 kísérő őr és 3 gépkocsi, amikor ez 2 kísérővel és 1 autóval 4 órával számolva 40 ezer forintból is megoldható lenne. Az esetről itt írtunk.
Főszabály szerint a börtönparancsnok csak kivételes esetben tilthatja meg a fogvatartott temetésen és sírlátogatáson való részvételét. Ehhez képest a gyakorlatban a kivétel lett a főszabály. Az egyik legfelkavaróbb esetről, amikor egy anyának nem adták meg a lehetőséget a méltó végső búcsúra, itt írtunk.
Az is előfordul, hogy a parancsnok csak a temetés után hozza meg a döntését vagy csak akkor közlik a fogvatartottal. A döntés ellen pedig gyakorlatilag nincs hatékony jogorvoslat, hiszen mire a felsőbb szerv döntene, a temetés már rég lezajlott. Ez történt a Magyar Helsinki Bizottság ügyfelével is, aki a civil jogvédő szervezet segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult. Az esetről itt írtunk.
Az utóbbi években a fogvatartottak egyre ritkábba hagyhatják el a börtön területét. Ez vonatkozik a kegyeleti célú rendkívüli eltávozásokra is. Ennek két oka biztosan van: 1) A munkaerőhiány a börtönszemélyzetben. 2) Az észszerűtlenül szigorú büntetőpolitikának való megfelelés, amely nem kockáztat semmilyen hibát vagy rendkívüli eseményt, még akkor sem, ha a rutinszerű túlbiztosítással alapjogokat sértenek meg.
Az emberi méltóság, a magán- és családi élethez való jog, amelynek része a kegyeleti jog gyakorlása is, mindenkit megillet, a fogvatartottakat is. Igazságtalan extra büntetés, ha az elítélt – kevés valós kivételtől eltekintve – nem lehet ott szerettei temetésén.
A gyászmunka, a halott hozzátartozó elengedése a szabad világban is gyötrelmes folyamat. Még nehezebb a börtönben, ahol nincs családi, közösségi segítség, nincsenek meg a veszteség feldolgozásának rituális állomásai. A temetési ceremónia, a végső tiszteletadás kulcsfontosságú, éppen ezért magától értetődő a veszteség feldolgozásában. Ha megvonják a rabtól a lehetőséget, annak lelki trauma, önvád és összeomlás lehet a következménye – mondja Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó.
A gyász félresiklott feldolgozása a börtön dolgát is nehezíti. Az ilyen rab sokkal nehezebben kezelhető, visszailleszkedése a társadalomba akadályokba ütközik.
Az önkényes korlátozás azonban nemcsak a fogvatartottak alapjogát sérti, hanem a családjaikét is. A kegyelet mindenkié. Gyászban minden családtagra szükség van, arra is, akit börtönbe zárnak.
A Magyar Helsinki Bizottság évek óta nyújt segítséget ilyen ügyekben fogvatartottaknak és családtagjaiknak. Például hozzátartozó temetésén való részvétel iránti kérelem- és panaszmintát készített, jogszabályi javaslatokat tett. Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt jelenleg három ilyen helsinkis ügy van folyamatban, kettőt pedig már megnyertek a civil szervezet ügyfelei. A strasbourgi bíróság leszögezte: az állam korlátlanul nem vonhatja el a fogva tartott ember magán- és családi élethez fűződő jogait. A hatóság fellépésének ez esetben is célszerűnek és arányosnak kell lennie.