Tömeges rendőri erőszak nem csak 2006-ban volt, ma is itt van velünk

Ma bocsátotta közre Erőnek erejével című dokumentumfilmjét Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján a Magyar Helsinki Bizottság. A film témája a 2006-os, jórészt megtorlatlanul maradt tömeges rendőri erőszak, valamint annak máig ható következményei. A civil jogvédők filmje bemutatja, hogy a rendőri erőszak megelőzésével, feltárásával és megbüntetésével a hazai igazságszolgáltatás a mai napig adós.

Kmetty Ágoston kereskedőt 1998-ban összeverték a rendőrök. Az ügyészség még a legnyilvánvalóbb nyomozati cselekményeket sem végezte el, és az eljárást megszüntette. A bántalmazás áldozata a strasbourgi bírósághoz fordult a Magyar Helsinki Bizottság segítségével. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2003-ban kártérítésre kötelezte a magyar államot. Az ítélet indoklása szerint nemcsak maga a kínzás és bántalmazás sérti az emberi jogokat, hanem az is, ha az állam nem tesz meg mindent azért, hogy kivizsgálja a lehetséges kínzásos és bántalmazási ügyeket, és megtalálja a felelősöket.

A strasbourgi bíróság 2020-ban a Helsinki Bizottság egy másik ügyfelénél hasonló indoklással ítélt meg tízezer eurós kártérítést. Az ügyészség itt sem nyomozott kellő alapossággal.

A két  ítélet között zajlottak a 2006-os utcai zavargások, ahol sokszor a kamerák előtt történtek súlyos bántalmazások. Ezután szembesült vele az ország vagy legalábbis szembesültek vele sokan, hogy az állam még tömeges, olykor jól dokumentált rendőri erőszak esetén sem lép fel kellő eréllyel a bántalmazó rendőrökkel szemben.

Arra, hogy erősen lejt a pálya, és a rendőri erőszak áldozatai csak alig remélhetnek elégtételt a hazai igazságszolgáltatástól, a Magyar Helsinki Bizottság már korábban  felhívta a figyelmet. A jogvédő egyesület számos javaslatot fogalmazott meg azóta is. Például szükséges volna a rendőrautókat és kihallgató helyiségeket bekamerázni, a kihallgatásokat kamerával rögzíteni vagy éppen az ügyészi nyomozások hatékonyságát képzéssel és protokollok kiadásával növelni.

A számok évek óta alig változnak, minden 100 feljelentésből átlagosan csak 3-6 esetben emelnek vádat bántalmazó rendőrök ellen, amiből mindössze 2-4 esetben hoznak marasztaló ítéletet, az elítélteknek pedig főleg csak pénzbüntetést kell fizetniük, és többnyire ők is rendőrök maradhatnak.

2006-ban is csak néhány rendőrt ítéltek el. A Helsinki Bizottság ügyfelének, akit elfogásakor az RTL Klub kamerája előtt rugdostak össze, pótmagánváddal kellett tovább vinni az ügyét, mert az ügyészség nem emelt vádat azokkal az azonosított rendőrökkel szemben, akik anélkül nézték végig a bántalmazást, hogy felléptek volna ellene.

A mostani videofilm nem vitatja el, hogy 2006 őszén szükség volt határozott rendőri fellépésre a randalírozókkal, garázdákkal és erőszakos zavargókkal szemben. A szükséges és törvényes erőszak jogszabályi határait a rendőrök azonban tömegesen és következmények nélkül léphették át. Mindezt a rendőri vezetés palástolta, és például az azonosítók levételét lehetővé tevő utasítással bátorította is. Az ügyészség pedig nem tett meg mindent a bántalmazásban részt vevő vagy azt elnéző rendőrök felelősségre vonása érdekében.

A film főleg azokról a strukturális problémákról szól, amelyek a 2006-os erőszaknak megágyaztak, és amelyek pár éves átmeneti javulástól eltekintve ma is itt vannak velünk. Mert a közhiedelemmel ellentétben nem 2006-ban volt az utolsó tömeges rendőri erőszak Magyarországon.

„Nagyon érdekes tapasztalat volt 2006-ban, hogy akik telefonáltak nekünk, az nem a szokásos ügyfélkör volt. Hanem olyan emberek voltak, akik nagyon keveset találkoztak a rendőrségnek ezzel az arcával az életükben. És megdöbbentek, hogy »ez hogy lehet?« Az egyik lehetséges válasz, hogy »ez, amit most láttok, bizonyos embereknek a mindennapi valósága – a hatalomnak, a rendőrségnek, az intézményrendszernek ez az arca«” – eleveníti fel tapasztalatait a filmben Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke.

Bűnelkövetők, fogvatartottak, kábítószerélvezők, romák és szegények régóta ismerik ezt az arcot. 2016 óta tömegével ismerik meg az ide érkező külföldiek is. Öt éve folyamatosan vernek össze olyanokat – köztük gyerekeket, nőket, védelemre szoruló menekülőket –, akik a déli határzárat lépik át szabálytalanul.

Öt év alatt több mint 100 ezer, a strasbourgi és a luxemburgi uniós bíróság által jogsértőnek ítélt visszakényszerítés történt, és az önkényes rendőri erőszak áldozatainak száma óvatos becslés szerint is ezrekre tehető. Zúzódások, törések, mély sebek, kutyaharapások – mindez következmények nélkül. Ezek az áldozatok azonban még annyi nyilvánosságot, segítséget és együttérzést sem kapnak, mint 2006-os sorstársaik. Az állam pedig itt egyenesen megrendelőként lép fel.

Az Erőnek erejével című videofilmet a Magyar Helsinki Bizottság teljes egészében a saját forrásaiból forgatta. Nagy szükségét látja ugyanis felhívni a figyelmet arra, hogy a rendőri erőszak megelőzése, nyomozása és szankcionálása máig megoldatlan probléma Magyarországon.