Önzetlen emberek és önkéntesek nélkül a menekültek segítség nélkül maradnának
Június 20-án ünnepeljük a menekültek világnapját. Az otthonukból háború vagy más borzalmak miatt elüldözött emberek száma meghaladja a százmilliót. Földünk lakói közül ma minden 77. ember menekült. Az „Üldözöttek Országa” volna a világ 17. legnépesebb állama. Népesebb, mint Törökország vagy Németország. A rengeteg menekülőnek sokkal rosszabb volna a helyzete az önzetlen emberek millióinak segítsége nélkül. Az idei menekültnap róluk, önkéntesekről, civil segítőkről és jó emberekről is szól.
A menekültek világnapjáról 2001 óta emlékezik meg a világ. Ezen napon a genfi menedékjogi egyezményt is ünnepeljük. A mostani, huszonkettedik világnap arra is alkalmat teremt, hogy a menekültek önkéntes segítőinek is köszönetet mondjunk.
Az emberiség ismert történelme egyben menekülések története. Üldözöttek már az 1951-ben Genfben elfogadott menekültügyi egyezmény előtt is tömegével voltak. A menedékjog is ismeretes azóta, amióta embereket üldöznek el otthonaikból. A menedékjog megadása azonban sokáig a befogadók jóindulatán, jámborságán, erkölcsi hozzáállásán múlott. Vagy éppen pillanatnyi érdekük alakította, ha „valami hasznosat” reméltek a bajban lévőktől.
A genfi menekültügyi egyezmény ebben hozott döntő fordulatot. Az aláíró államok már „nem válogathatnak”, önkényesen nem tehetnek különbséget a menekülők között például származás vagy bőrszín alapján, mindenkit be kell fogadniuk, akiket halál, kínzás vagy háború fenyeget. A menedékjog így lett egyetemes alapjog, amelyet a magyar Alaptörvény is garantál az üldözötteknek.
Az államoknál és nemzetközi szervezeteknél a jó, nagylelkű és szelíd emberek sokkal hamarabb ismerték fel a bajban lévők segítésének erkölcsi parancsát. Sokszor és sok helyen akár személyes kockázatot vállalva, az állami akarattal szemben is humanitárius segítséget nyújtanak a menekülésre kényszerülőknek.
Azok az államok, amelyek ma is tiltják, sőt büntetik az üldözöttek segítségét, elbuknak az emberség és észszerűség vizsgáján. A civil segítők közfeladatot látnak el, így tevékenységüket az államnak nem akadályoznia, hanem bátorítania kellene. Mindezt felismerték a civilizált jogállamok, és nagyban számítanak a társadalmi szervezetekre és önkéntesekre.
Az ukrajnai háború sokmilliónyi menekültje hatalmas kihívást jelent Európának és az uniós tagországoknak. Még a jól működő jóléti államok sem mondhatnak le a civil segítők jelentette emberi tényezőről, társadalmi erőről. Magyarországon is önkéntesek tízezrei siettek az ukrajnai menekülők és az állam segítségére. Az állami menekültellátás hiányosságait ma is leginkább a civil és nem állami szereplők erőfeszítése képes ellensúlyozni, az önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek és jóakaratú emberek példás igyekezete.
Szállást, élelmet, ruhát, megélhetést, oktatást, jogi és ügyintézési segítséget, tájékoztatást, jó szót és együttérzést leginkább ma is a civilektől remélhetnek az ukrajnai menekülők. Ehhez képest az állam önkényesen válogat, közülük ki az, akinek anyagi támogatást biztosít, és ki az, akit szíve szerint még a menekülőktől is elszigetelne.
Ráadásul még ma is hatályban vannak azok a büntetőjogi rendelkezések, amelyek börtönnel fenyegetik a menekülők civil segítőit. Pedig az Európai Unió Bírósága már tavaly kimondta, hogy a kártékony hazai szabályozás jogellenes is. A civilek azóta is napról-napra bizonyítják, hogy igazán nagy szükség van az ő munkájukra. Ideje lenne hát a törvényt a valósághoz igazítani.
„A menekültek világnapján az üldözöttek mellett az önkéntes segítőikről sem feledkezhetünk meg. Megható, ahogy magyarok ezrei segítik önzetlenül, szabadidejüket, anyagi erőforrásaikat, lelki erejüket sem kímélve az ukrajnai háború borzalmai elől menekülőket. Ma ők adnak emberi arcot az elmúlt években porig rombolt magyar menekültügyi rendszernek. Nélkülük a profi segítő szervezetek és jogvédők, mint a Helsinki Bizottság munkája is sokkal nehezebb lenne, és sok menekültnek nem jutna segítség, szállás, élelem, vagy akár csak néhány emberi szó. Köszönjük áldozatos munkájukat” – mondta Gyulai Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programjának vezetője.