Megfelelő volt az avasi Jobbik-tüntetés rendőri biztosítása

A közelmúltban a devecseri szélsőjobboldali, cigányellenes tüntetésen tapasztalhattuk, hogy a rendőrség finoman szólva nem áll a helyzet magaslatán. Ahogy emberi jogi szervezetek a rendőri vezetőknek írt levelükben jelezték, a devecseri tüntetést a rendőrségnek több ponton fel kellett volna oszlatnia, hiszen az elvesztette békés jellegét: nemcsak a tényleges fizikai erőszak bekövetkeztekor, hanem már a szónokok uszító beszédeivel.

A hasonló következményeket megelőzendő, a miskolci demonstráció bejelentésének hírére az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda és a Társaság a Szabadságjogokért előzetes egyeztetést kértek a miskolci rendőrkapitánytól. A civil szervezetek fontos előrelépésnek tartják, hogy a miskolci rendőrkapitányság elfogadta megkeresésüket. A demonstrációt megelőző megbeszélésen a civilek és a rendőrség arról egyeztettek, hogy melyek azok a helyzetek, amikor a célpontba állított cigányokat megfélemlítő rendezvényeket fel kell oszlatni, vagy a – jellemzően előítélet motiválta – bűncselekményt elkövető személyeket a tömegből ki kell emelni és velük szemben büntetőeljárást kell indítani. Az egyeztetés sikeres volt: a rendőrség egyértelműen kiállt amellett, hogy fizikai erőszak esetén határozottan fellép a romák védelme érdekében. Ugyanakkor megválaszolatlan maradt a kérdés, hogy a rendőrség álláspontja szerint mi a hatékony és jogszerű fellépés, ha a szónokok uszítanak.

Az avasi Jobbik-tüntetésen – a jelenlévő munkatársaink és sajtóbeszámolók szerint – szerencsére nem történt olyan esemény, amely oszlatásra okot adott volna. A beszédek megbélyegzőek, kirekesztőek és hazugak voltak, de nem érték el az uszítás büntetőjogi fokát. A vonuló tömeg is nyugodt maradt, a helyiek elleni kiszólások szórványosak voltak. Köszönhetően az előzetes rendőri intézkedéseknek, a nagy létszámnak és a felkészülésnek is, komolyabb atrocitás nem történt. Habár kiélezett helyzetekben nem mérettetett meg a rendőrség, az megállapítható, hogy a rendvédelmi hatóság felkészült volt és jól teljesítette feladatát.

Noha minden demonstrációt egyedileg kell értékelni, a szélsőjobboldali tüntetések jellemzően igen hasonló forgatókönyv szerint zajlanak, jól modellezhetők, ezért a megfelelő hatósági reakciók is előre tervezhetők. A helyszíntől természetesen sok minden függ: az Avason vegyes nemzetiségű lakosság él, így számítani lehetett arra, hogy olyan durva megfélemlítés, mint egy szegregált lakókörnyezetben, nem következik be. Egészen másképp kell megítélni, ha egy cigánytelepen vonulnak, ahol a rasszista jelszavakat skandáló tüntető tömeg által célba vett emberek számára nincs lehetőség a megfélemlítés elől való kitérésre, vagyis kénytelenek elszenvedni etnikai hovatartozásuk miatti szidalmazásukat. Az ilyen helyzetet meg kell előzni – a vonulást más helyre kell terelni – vagy a tüntetést fel kell oszlatni.