Észrevételek és javaslatok: fogyatékossággal élő fogvatartottak
Az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése rögzíti, hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékossággal élőket.
A CRPD 14. cikkének 2. pontja szerint a részes államok kötelezettsége, hogy ha „fogyatékossággal élő személyeket megfosztanak szabadságuktól, […] másokkal azonos alapon jogosultak garanciákra, továbbá […] megfelelő elbánásban részesülnek, beleértve az ésszerű alkalmazkodásról szóló rendelkezést is.” A hazai jogszabályokból és a nemzetközi egyezményekből következően a fogyatékossággal élő fogvatartottak jogosultak arra, hogy a többi fogva tartotthoz hasonlóan, velük azonos mértékben részesüljenek a fogvatartotti jogokból (például a tisztálkodás, a szabad levegőn való tartózkodás), ebben az államnak pozitív, tevőleges kötelezettsége van. Ennek egyik, de nem kizárólagos eszköze az akadálymentes és biztonságos épített környezet biztosítása. Az államnak tehát pozitív intézményvédelmi kötelezettsége van a büntetés-végrehajtásban is arra, hogy a fogyatékos fogvatartottak hátrányait enyhítse, a helyzetüket az ép rabokéhoz tegyék hasonlóvá.
A Magyar Helsinki Bizottság által képviselt ügyben született BDT2024. 4778. értelmében, ha a büntetés-végrehajtási intézet a látássérült fogvatartott részére nem biztosítja a szabadságvesztés büntetésének végrehajtása során azt az elbánást, amelyet a látássérült állapota indokolttá tesz, az még akkor is alkalmas az emberi méltósághoz, magánélethez, egyenlő bánásmódhoz és egészséghez fűződő személyiségi jog megsértésére, ha a fogva tartott panaszt emiatt nem terjeszt elő. Korábban az ombudsman is hangsúlyozta jelentésében hogy „a fogyatékossággal élő fogvatartottak olyan hátrányos helyzetűnek számítanak, akik számára pozitív intézkedések szükségesek ahhoz, hogy – fogva tartott-társaikhoz képest – a fogyatékosságukból fakadó hátrányaik csökkenjenek, illetve megszűnjenek.” Az EJEB a Mihailescu kontra Románia ügyben kimondta, hogy amennyiben a hatóságok úgy döntenek, hogy egy fogyatékossággal élő személyt folyamatos fogva tartásba helyeznek, akkor különös gondot kell fordítaniuk annak garantálására, hogy a körülmények megfeleljenek az illető fogyatékosságából eredő speciális szükségleteinek. Ha az állam – jelen esetben az állami hatóság – nem szervezi meg hivatalos formában a fogyatékos fogva tartottnak nyújtott segítséget, az az emberi méltóság sérelmét jelenti. Az EJEB a 3. cikk megsértését állapította meg olyan ügyekben is, ahol a fogyatékossággal élő fogvatartottak zárkatársaik jóindulatára voltak bízva, vagyis csak az ő segítségükkel tudtak könnyíteni magukon, tisztálkodni, felöltözni vagy levetkőzni.
Az Magyar Helsinki Bizottság tapasztalatai mindezekkel szemben azt mutatják, hogy nem biztosított minden fogyatékossággal élő személy akadálymentesített környezetben történő elhelyezése, mert a személyzet nincsen erre felkészítve, illetve nem is merül fel e kötelezettség. Emellett nem jellemző, hogy a bv. intézetek akként felelnek meg a jogszabályi előírásoknak, hogy intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő fogvatartottak mindennapi életvitelük minél kevésbé ütközzön akadályba.
Ügyfelünk születésétől fogva gyakorlatilag vak (98%-os gyengénlátó). Az egyik újabban épült börtönben volt fogva tartva 2019-től 1 év 9 hónapig. Egy átlagos cellában helyezték el, és ugyanolyan napi rutinja és kötelezettségei voltak, mint a többieknek. Ennek következtében nem tudott a cellatársai segítsége nélkül szabadon mozogni, nem vásárolhatott, nem zuhanyozhatott, nem telefonálhatott, nem skype-olhatott, nem mehetett a szabad levegőre. Nem olvashatta és írhatta meg a leveleit és írásos kérelmeket, panaszt, beadványt sem tudott előterjeszteni. Nem takaríthatta ki a cellát, és nem rendezhette el egyedül a holmiját. Nem vehetett részt a szabadidős tevékenységek egyikében sem, nem dolgozhatott, nem kapott rádiót, sem fehér botot, sem segítő kutyát, sem Braille-könyvet. Szinte soha nem kapott segítséget a börtön személyzetének egyik tagjától sem, így kénytelen volt a zárkatársait megkérni, hogy segítsenek neki valamennyi napi tevékenységeiben.
A látássérült ügyfél beadványa nyomán az alapvető jogok biztosa 2023. évi levelében megállapította, hogy mivel a börtön nem akadálymentes, helyzete kiszolgáltatott. A biztos felszólította a büntetés-végrehajtás országos parancsnokát, hogy a fogyatékossággal élő fogvatartottakat a helyzetüknek megfelelő, akadálymentesített börtönökben helyezze el, és lépjen kapcsolatba a fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó szervezetekkel, hogy feltérképezzék a börtönökben szükséges intézkedéseket.
Az ügyben a fogvatartott a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje segítségével a bírósághoz fordult. A Debreceni Ítélőtábla másodfokú jogerős ítéletében (ld. BDT2024. 4778.) megállapította, hogy a bv. intézet megsértette a felperes emberi méltósághoz, magánélethez, egyenlő bánásmódhoz és egészséghez fűződő jogát azzal, hogy szabadságvesztés büntetésének végrehajtása során nem biztosította számára azt az elbánást, amelyet a látássérült állapota indokolttá tett. Kötelezte a börtönt, hogy fizessen 2 millió forint sérelemdíjat. Az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, az ügy folyamatban van a Kúrián.
Egy másik, mozgásában korlátozott ügyfelünknek négykézláb, járókeretét maga után vonszolva kellett egy emeletnyi magasságot lépcsőznie a bv. intézetben egy L alakú lépcsőn. Az ügyfél egyik lába combból hiányzik, ezért engedélyt kapott járókeret tartására. Az egyik bv. intézetben először emeleten volt elhelyezve, majd egy hosszú folyosó utolsó zárkájában, ahol többször előfordult, hogy mire a fürdőhöz bicegett, a bv. őr visszaküldte azzal, hogy letelt a fürdési idő, majd máskor fürdik. A másik bv. intézetben a wc-től, fürdőtől, dohányzótól legtávolabbi zárkában helyezték el, így naponta 1,5-2 km-t kellett megtennie. A bolt a földszinten volt, ahova négykézláb kellett hetente egyszer le- és felmennie. Többször kérte, hogy állapota miatt szállítsák el másik bv.-be. Később egy másik intézet, kórház körletére került, itt nincs panasza. Az ügyben – mivel a bv. intézetek a kártérítési kérelmét elutasították – szintén személyiségi jogi perek vannak folyamatban.
A fogyatékos fogvatartottakkal való megfelelő bánásmód alapvető feltétele, hogy a bv. intézet ismerje állapotukat, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a befogadáskor felmérjék azt, és meghatározzák a fogyatékosság miatt biztosítandó ellátásokat, bánásmódot. Javasoljuk továbbá, hogy a büntetés-végrehajtási törvénybe iktassanak be olyan rendelkezéseket, amelyek kifejezetten rögzítik azt, hogy az észszerű alkalmazkodás érvényesítése érdekében a büntetés-végrehajtásnak kötelezettsége, hogy megfelelően akadálymentesített körülmények között helyezzék el a fogyatékossággal élő fogvatartottakat, és aktívan biztosítsák számukra a fogvatartotti jogaik többi fogva tartottal azonos mértékű érvényesítését.
További észrevételek és javaslatok egyes fogva tartással kapcsolatos jogszabályokról és azok alkalmazásáról >>