Észrevételek és javaslatok: fogvatartási hely kijelölése
A fogvatartási hely kijelölésének és az átszállítás iránti kérelmek elbírálásának jelenlegi gyakorlata sok esetben sérti a fogva tartottak és hozzátartozóik magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogát, amelyet az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és az Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: EJEE) 8. cikke rögzít. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) többek között a Kovács István Gábor kontra Magyarország ügyben kimondta, hogy a fogva tartott családi élethez való joga korlátozásának 1) törvényben meghatározottnak kell lennie 2) az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikk 2. bekezdésében foglalt törvényes célt kell szolgálnia 3) demokratikus társadalomban szükségesnek kell lennie.
A gyakorlatban számos fogvatartottat a családjától távoli bv. intézetben helyeznek el, ennek következtében a hozzátartozóik – általában egészségügyi vagy anyagi okok miatt – nem tudják őket személyesen meglátogatni. Vannak olyanok, köztük gyermekek is, akik hosszú évek óta nem tudták személyesen meglátogatni fogvatartott családtagjukat. Annak ellenére így van ez, hogy a családi kapcsolatok rendszeres személyes találkozások útján történő erősítése a fogvatartottak jövőbeni társadalmi reintegrációja szempontjából is értéket jelent. Bár a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: BVOP) a kérelmek elbírálása során gyakran hivatkozik arra, hogy más kapcsolattartási formák (levél, telefon, Skype) biztosítottak a fogvatartottak és hozzátartozóik számára, ezek természetükből fakadóan nem tudják pótolni a személyes látogatást.
A probléma a pontos jogi szabályozás hiányára, és részben ebből fakadóan a BVOP elhelyezésért felelős szakterületének gyakorlatára vezethető vissza, amely a fogva tartás helyének kijelölése során gyakran nincs tekintettel arra, hogy érvényesül-e a fogvatartottak és családtagjaik személyes kapcsolattartáshoz való joga. A szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére kijelölt bv. intézet kiválasztásánál a BVOP figyelembe veszi a kiszabott szabadságvesztés tartamát és végrehajtási fokozatát, a fogvatartott lakcímét, azt, hogy az elítélt visszaeső-e, és a telítettséget. Ugyanakkor jelenleg nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely kifejezetten azt mondaná ki, hogy a fogvatartottat (lehetőség szerint) a családjához közeli bv. intézetben kell elhelyezni. Ez a jogalkotói szándék megállapítható, mivel a büntetés-végrehajtási törvény (a továbbiakban: Bv.tv.) előírja többek között, hogy az elítélt társadalomba való beilleszkedése érdekében elő kell segíteni, hogy fenntarthassa és fejleszthesse a hozzátartozóival való kapcsolatát, illetve ezt szolgálja az is, hogy a lakcíméhez közel kell a fogva tartottat elhelyezni. A gyakorlatban ezek a szempontok mégis háttérbe szorulnak.
Számos panasz érkezik a Magyar Helsinki Bizottsághoz, alább illusztrációként két ügy, amelyekben az alapvető jogok biztosához is nyújtottunk be panaszt.
Az egyik ügyfelünk jelenleg édesanyja lakóhelyétől mintegy 170 km távolságra tölti életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetését. Édesanyja B daganatos megbetegedésben szenved, egészségügyi állapota és anyagi helyzete nem teszi számára lehetővé, hogy Budapestre utazzon. Telefonon rendszeresen tartják a kapcsolatot. A fogvatartott számos alkalommal nyújtott be kérelmet, hogy szállítsák át hozzátartozóihoz közelebbi bv. intézetbe, azonban a kérését minden alkalommal elutasították. A 2023. június 5-én kelt kérelmét elutasító határozat megállapította, hogy a nyilvántartás szerinti kapcsolattartása – a látogatófogadást leszámítva – megvalós ul a jelenlegi elhelyezésében is. Azonban amennyiben nem szállítják át, félő, hogy ügyfelünk soha többé nem tud találkozni édesanyjával, tőle adott esetben nem tud elbúcsúzni sem. Az alapvető jogok biztosától 2023. szeptember vége óta nem érkezett válasz, ügyfelünk helyzete tudomásunk szerint változatlan.
Egy másik ügyfelünk 5 éven keresztül (2018-2023) hiába szeretett volna találkozni az élettársával A fogvatartott egy olyan bv. intézetben töltötte a büntetését, amelytől az élettársa mintegy 330 kilométerre lakott, igen szerény anyagi körülmények között, emiatt az utazással járó költségek fedezését nem engedhette meg magának Számos átszállítási kérelmet adott be a bv.intézetnek, majd panasszal fordult az alapvető jogok biztosához is. Ő ugyan több mint egy évig nem válaszolt a panaszra, a fogva tartottat – általunk nem ismert okból – mégis átszállították az élettársához közeli intézetbe, ahol meg tudta látogatni őt, azóta rendszeres a kapcsolattartásuk. A fogvatartott leírta nekünk, hogy az első találkozás hatalmas változást jelentett a lelki állapotában, azóta könnyebben viseli büntetését.
A létező szabályozás szerint, ha az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények következtében a fogvatartott átszállítása indokolt, a BVOP elhelyezésért felelős szakterületének vezetője az átszállításról szóló döntés meghozatalakor a fogvatartott végrehajtási fokozatának megfelelő bv. intézetek telítettségi mutatóit köteles figyelembe venni. Ha több bv. intézetben is biztosítható a jogszabályban előírt élettér, ezek közül a szabadságvesztés végrehajtási helyét a fogvatartott kapcsolattartási és foglalkoztatási lehetőségeire tekintettel jelöli ki. Ha a jogszabályban előírt élettér csak olyan bv. intézetben biztosítható, amely a fogvatartott lakóhelyétől vagy tartózkodási helyétől az aktuális elhelyezést biztosító bv. intézethez képest nagyobb távolságra helyezkedik el, és az átszállítás a kapcsolattartáshoz való jog sérelmét eredményezhetné, a döntés meghozatala előtt bekéri a fogvatartott írásos beleegyező nyilatkozatát.
Meglátásunk szerint nem szól indok amellett, hogy a kapcsolattartás szempontját kifejezett jogszabályi rendelkezés alapján csak akkor kell figyelembe venni, ha a fogvatartottat az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekre tekintettel szállítják másik intézetbe. Ez a követelmény a jogi szabályozás szintjén már a törvény azon rendelkezéséből is kiolvasható, hogy a szabadságvesztést lehetőleg az elítélt lakcíméhez legközelebb eső bv. intézetben kell végrehajtani. Ez azonban a gyakorlatban nem érvényesül megfelelően, illetve a követelmény nem kifejezetten a családi kapcsolatok fenntartásának figyelembevételét írja elő, noha ez kívánatos lenne az alapvető jogok érvényesülése érdekében.
Külön aktualitást ad e kérdésnek, hogy a csengeri börtön megnyitása kapcsán több megyei intézet (Győr, Eger és Szekszárd) bezárását kommunikálta a belügyminiszter levelében a Magyar Ügyvédi Kamara útján az ügyvédek felé. A BvOP tájékoztatása szerint további intézeteket is bezárhatnak. Ezzel átstrukturálódik az ország büntetés-végrehajtási térképe, a jelenleginél is több családot érinthet a fogvatartottak távoli elhelyezése.
A fentiekre tekintettel megfontolandó a fogva tartás helyének kijelölése és az átszállítás iránti kérelmek elbírálása során egyaránt kötelezően vizsgálandó szempontok jogszabályban történő rögzítése azzal, hogy azok kiterjedjenek a családi élethez való jog keretén belül a személyes kapcsolattartás lehetőségének mérlegelésére is.
További észrevételek és javaslatok egyes fogva tartással kapcsolatos jogszabályokról és azok alkalmazásáról >>
