Észrevételek és javaslatok: fogyatékossággal élő emberek szabálysértési elzárása
A szabálysértési törvény 10. §-a szerint nem lehet szabálysértési őrizetbe venni, illetve szabálysértési elzárást kiszabni azokra, akik a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény (Fot.) alapján fogyatékosnak minősülnek, vagyis akik tartósan vagy véglegesen érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, vagy pszichoszociális károsodással élnek, és mindez a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételüket korlátozza vagy gátolja. Az egyértelmű törvényszöveg ellenére többször előfordult, hogy ügyvéd közbelépése kellett egy-egy fogyatékos ember szabadításához, vagy éppen ahhoz, hogy a jogszerűtlen fogva tartás miatt utóbb elégtételt kaphassanak.
X.Z.. pszichés beteg, cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll. A férfi szabálysértést követett el, amiért pénzbírságot szabtak ki rá. A bírságot a bíróság később elzárásra változtatta át, X.Z-t pedig börtönbe zárták. X.Z. és családja a Magyar Helsinki Bizottsághoz fordultak. Ügyvédje jelezte az ügyészségnek és a büntetés-végrehajtási intézetek, hogy a férfi cselekvőképtelen, gondnokság alatt áll, így fogva tartása jogellenes, azonban jelzései eredménytelenek maradtak. A büntetés-végrehajtási intézet és az ügyészség először úgy érvelt, hogy a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság még nem jelent önmagában fogyatékosságot. A börtön az indítvány ellenére nem szerezte be a pszichiátriai kezelésre vonatkozó iratokat a helyi kórháztól, és a börtönorvos sem észlelte, hogy a férfi pszichés beteg, X.Z nyilatkozatát pedig nem kérték vagy nem vették figyelembe. A férfit 11 napon keresztül tartották fogva jogellenesen. Ezalatt hét ügyvédi levél és számos, az ügyészség és a büntetés-végrehajtási intézet munkatársaival folytatott telefonbeszélgetés zajlott le.
Egy 20 éves, enyhe fokban értelmi sérült, figyelemzavaros, hiperaktív fiúra összesen közel egymillió forint összegű pénzbírságot szabtak ki különféle szabálysértések miatt. A pénzbírságokat úgy váltották át szabálysértési elzárásra, hogy az eljáró hatóságoknak nem volt tudomása a fiú fogyatékosságáról, őt nem hallgatták meg, fogyatékosságra utaló papírjait sem szerezték be. Amikor a fiút a rendőrök igazoltatták és börtönbe vitték, hogy letöltse az összesen 153 napnyi elzárást, a Magyar Helsinki Bizottság a megyei főügyészséghez és az ombudsmanhoz fordult, tájékoztatták a hatóságokat, hogy egy fogyatékos embert jogellenesen tartanak fogva egy büntetés-végrehajtási intézetben, akit a gyámhivatal mentális zavara miatt ideiglenes gondnokság alá helyezett, és vele szemben pszichiátriai vélemény alapján gondnokság alá helyezési pert indított. Vagyis nagy bizonyossággal fogyatékos, ezért nem lehet szabálysértési elzárást alkalmazni. Az ügyészség először elutasította a szabadítási kérelmet, mondván, a tartós gondnokságról döntő per még folyamatban van, így a fiú még nem tekinthető „hivatalosan” fogyatékossággal élőnek. A fiút végül 71 nap elzárás után engedték szabadon.
A Helsinki Bizottság egy következő ügyfelét is korábban gondnokság alá helyezték, hosszú évek óta kapott fogyatékossági támogatást. Ennek ellenére közel két évet (!) töltött szabálysértés miatt elzárásban. Egyik elzárása során a büntetése félbeszakítása iránti kérelemmel fordult a bírósághoz, amely azonban azt elutasította arra való figyelemmel, hogy a feltételei (pl. nem a büntetés letöltésének megkezdése előtt kérte, stb.) nem állnak fenn.
A fenti példák arra engednek következtetni, hogy a büntető igazságszolgáltatás szereplői nincsenek kellően tisztában azzal, hogy fogyatékossággal élő embereket nem lehet elzárni, a bv. nem érzékeli, hogy egy elzárt ember fogyatékos vagy ha igen, akkor nem tesz lépéseket a szabadítása érdekében. Ennek következtében feltehetően számos fogyatékossággal élő ember tölt(ött) akár hosszú, akár évekig tartó elzárást, amely állapot súlyosan jogsértő.
Fontos állami feladat biztosítani azt, hogy a hatóságok (és a bíróság) hivatalból észleljék, ha az eljárás alá vont személy fogyatékossággal élő ember, és hivatalból intézkedjenek a személyi szabadság jogellenes megsértésének elkerülése érdekében. Álláspontunk szerint amellett, hogy indokolt a szabálysértési ügyekben eljáró szervezetek munkatársainak célzott képzése, elengedhetetlen a garanciák, ellenőrzési funkciók (pl. gondnokoltak nyilvántartásának, pszichiátriai kezelések ellenőrzése, checklist lekérdezése, stb.) jogrendszerbe integrálása, amelyek megelőzik a jogszerűtlen fogva tartást.
Az elzárás tekintetében is érvényes a fenti javaslat, miszerint meg kell teremteni annak kötelezettségét, hogy a befogadáskor vizsgálják a fogvatartott állapotát, felmérjék, hogy van-e valamilyen fogyatékossága.
További észrevételek és javaslatok egyes fogva tartással kapcsolatos jogszabályokról és azok alkalmazásáról >>