Bizonyos vonatkozásban az azonos neműek közti szexuális kapcsolat egészen 2002-ig más büntetőjogi megítélés alá esett, mint heteroszexuális aktus. Addig ugyanis a Btk. szerint a 18 évnél idősebb személy, aki egy 14 és 18 év közötti azonos nemű személlyel létesített szexuális kapcsolatot, három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható volt akkor is, ha fiatalabb partnere beleegyezett az aktusba. Az Alkotmánybíróság eltörölte ezt az igazolhatatlan különbségtételt. Ez helyes volt tőle. Az már nem, hogy minderre 9 évig kellett várni.

‌‌

Már 1993 megszületett az első alkotmánybírósági beadvány, amely az eltérő beleegyezési korhatárt támadta. Utóbb számosan tettek így a diszkriminatív szabályozással, sőt a büntetőbírák is észlelték, hogy ez a fajta megkülönböztetés alkotmányellenes. Ők akkor találkoztak ilyen esetekkel, amikor az ügyészség vádat emelt az „áldozatnál” sokszor csak pár évvel, esetleg hónapokkal idősebb férfiak ellen „természet elleni fajtalanság” címén. A kellő igazságérzetű bírák ilyenkor felfüggesztették a tárgyalást, és az Alkotmánybírósághoz (AB) fordultak.

Ezért aztán nem válik a testület dicsőségére, hogy ilyen hosszan elhúzták a döntést. Meleg jogvédők szerint Európában nálunk tartotta magát a legtovább a beleegyezési korhatár megkettőzése. Az egységesítést akkor már nemigen lehetett tovább halogatni. Az Európai Parlament ugyanis 1998-ban egyértelművé tette, hogy olyan ország ne is reménykedjék uniós tagságban, amelyik törvényeivel sérti a meleg és leszbikus emberek alapjogait.

Az alkotmánybírák 2002-ben megszüntették a homoszexuálisokat diszkrimináló másik Btk.-rendelkezést, a „természet elleni erőszakos fajtalanságot” is. Ez nem azt jelenti, hogy erőszakos szexuális kényszerítés ettől kezdve már ne lett volna büntetendő, hanem azt, hogy a hatóságok ettől kezdve a szemérem elleni erőszak általános szabályai szerint jártak el.

Bár az AB már korábban is leszögezte: a homoszexualitás nem erkölcsi kérdést, a 37/2002. (IX. 4.) szám határozatuk nem semmisítette meg a „fajtalanság” fogalmát a Btk.-ban, amely a homoszexualitás eltérő és elítélő megítélésére utal. A 2012-ben megalkotott Btk.-ba aztán már nem került bele.

Nagyjából addig tartott az a lassú, de mégiscsak egyirányú emancipációs folyamat, amely során a magyar állam mind több jogát ismerte el az LMBTQ-embereknek. A jogkiterjesztés azóta megtorpant, sőt a jogegyenlőség iránya helyett határozottan a megkülönböztetés felé lépett az állam. Elég csak arra utalnunk, hogy az Alaptörvény 2012 óta kizárja azonos neműek házasságát, vagy hogy néhány hónapja törvény tiltja a transzneműek hivatalos elismerését.