A jog és az erkölcs összekapcsolásán munkálkodott. Nehéz ügy. Bár hatalmas elméleti felkészültséggel rendelkezett, nem volt szobatudós. Egész életében a közélet sűrűjében forgolódott, mégpedig úgy, hogy pártban vagy parlamentben sohasem vállalt tisztséget. Francia volt és kozmopolita. Úgy volt de Gaulle elnök közeli munkatársa egy időben, hogy nem lett gaulle-ista. Fontos állami stallumokat viselt, közben lelkesen szervezett és vezetett civil szervezeteket. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának egyik megszövegezője és néhány évig a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságnak az elnöke is volt René Samuel Cassin (1887–1976).

‌‌

„Cassin professzor kapta az idei béke Nobel-díjat. […] Díj-nyerését […] megkönnyebbüléssel fogadtam. Minden tiszteletem a svéd akadémikusoké, de a[z 1956-os] magyar forradalom idején szánalmasan viselkedő Hammarskjöld béke-, és Solohov irodalmi Nobel-díja után lelkileg fel voltam készülve arra, hogy idén a béke-díjat Brezsnyevnek vagy Kosziginnak fogják odaítélni. A csehszlovákiai agresszió viszonylag vértelen lebonyolításáért. Ma már a legkisebb jónak is örülni kell, így hát örvendeztem Leonyid Brezsnyev ki-nem-tüntetésén”

– ironizált Méray Tibor, ’56-os párizsi magyar emigráns Cassin kitüntetésén 1968 októberében.

Azért Méray is elismeri, Cassin igazán kiérdemelte az elismerést. Többszörös kisebbségiként volt a francia államnemzet tagja: Baszkföldön született, zsidó kereskedők gyermekeként kevéssel a Dreyfus-botrány előtt (anyja is a Dreyfus nevet viselte). Csillogóan tehetséges volt. Egyszerre szerzett bölcsész és évfolyamelsőként jogász diplomát. 1914-ben már doktorált is állam- és jogtudományból.

Aztán indulhat a frontra, ezzel egy időre véget is ér bírósági karrierje. Két évig szolgál az első világháborúban a gyalogságban. Súlyos sérülést szenved, állítólag az mentette meg a haláltól, hogy az anyja véletlenül abban a frontkórházban önkénteskedett, ahova Cassin beszállították.

A fronton átéltek teszik pacifistává, a nemzetközi békerendszer és leszerelés hívévé, akárcsak a mi Szent-Györgyi Albertünket. Cassin alapítója és vezetője lesz a hadirokkant szövetségnek. Egyetemi karrierje mellett sokat utazik külföldre. A nemzetközi viszonyok civilizálásán dolgozik elsősorban a Népszövetségben. Ez, mint köztudott, nem járt sikerrel.

Amikor hazáját elfoglalják a nácik, és a francia állam kapitulál, Cassin az elsők között utazik el Bordeaux-ból de Gaulle-hoz Londonba. Nem csak jogi tudására és elképesztő munkabírására van szüksége az emigráns kormánynak, diplomáciai érzéke is nagy szolgálatot tesz a szövetségesekkel, például a Churchill-lel történő egyezkedéseknél.

‌‌A háború végén bekapcsolódik az ENSZ jövőjének megtervezésébe és Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megszövegezésébe. Az ő koncepcióját fogadják el. Ezek szerint a deklaráció képezi az elvi alapot, amelyhez intézményrendszer és hatékony szankciórendszer kapcsolódott volna Cassinék elképzelése szerint. Az utóbbiakra azonban évtizedeket kellett várni. Nem véletlen, hogy 1968-ban még arról ír a 20 éve elfogadott nyilatkozat hatását elemezve, hogy már rendelkezünk olyan eszközzel, amely képes a világon az elnyomás és az igazságtalanság terheit levenni az emberekről, legalábbis enyhíteni azokat, most már helyes volna hát végre használni ezt az eszközt.

A globális kérdések mellett hazája és Európa problémái és jövője is foglalkoztatta. A francia Államtanács tagja és alelnöke is volt, és francia alkotmánybíróságon is bíráskodott. De emellett a hágai választott bíróság elnöke is volt 10 éven át. Zavarba ejtően sok megbízatás ez, és még felét se említettük meg. De hadd zárjuk a sort a számunkra egyik legfontosabbal: 1959 és 1965 között volt a strasbourgi bíróság bírája, majd még 3 éven át az elnöke. Tiszteletére róla nevezték el a bírósághoz vezető sétányt is.