Az első világháborúban mintegy 8,5 millió ember pusztult ott a frontokon. Ez a világháborúban mozgósított 65 millió katona 13%-a, azaz a háborúban résztvevő majdnem minden hetedik embert megölték. „Az első világháború vezette be a tömeges halálnak azt az iparszerű termelését, amit a második vitt könyörtelen tökélyre” – írta John Keegan hadtörténész. Akárcsak ő, sokan vélik úgy, az első és a második világháború valójában egy és ugyanaz a háború volt.

‌‌

Az első világháború tele volt óriási hadseregek által nagy emberveszteséggel megvívott felörlő csatákkal. 1916-ban különösen sok volt ezekből a borzalmakból. Amit nekünk, a Monarchia népeinek és az olaszoknak az isonzói csaták jelentettek, vagy franciáknak és németeknek jelentett Verdun („a vérszivattyú”), az lett az angoloknak a Somme folyó melletti csata vagy inkább csaták. Soha annyi brit nem pusztult bele egyetlen katonai offenzívába sem, mint ebbe.

A világháborús áldozatok azonosítását sok minden nehezítette. Az aknák, robbanólövedékek, a tüzérség pokoli hatékonysága nagyban akadályozta a holttestek azonosítását, a megölt katonákból sokszor alig maradt valami. A lövészárkok közti senkiföldjén odaveszett emberek maradványait pedig olykor csak a hosszú harcok után lehetett volna azonosítani, amikor már nem igazán lehetett. A Somme melletti katonai temetők is tele vannak azonosítatlan fiatalemberek holttesteivel.

Ebben a korszakban „született meg” az „ismeretlen katona sírja”, aminek azt a lelki szükségleletet kellett volna kielégíteni, hogy az élők tisztességesen elgyászolhassák messze maradt halottjaikat. De ez nem mindenütt jöhetett össze. 1924-ben Németországban például Friedrich Ebert elnöknek ugyan még sikerült elmondani beszédét a nemzeti emlékhely avatási ünnepségén, de a kétperces néma csöndben már a háborúpárti és -ellenes csoportok egymást sértegették, majd pedig zavargás tört ki.

Európában a háború indulásakor mintegy 200 tűzerejét tekintve elképesztően felszerelt hadosztály feszült egymásnak. Egy-egy ilyen hadosztály egyetlen perc alatt 120 000 kézifegyver lövedéket lőhetett ki – még többet, ha a géppuskások is bekapcsolódtak –, valamint 1000 tüzérségi robbanógránátot szintén egyetlen perc alatt.

A szemben álló felek mindegyike joggal bízott tűzerejében, viszont nem számolt azzal, hogy az ellenség is képes ugyanerre. Tűzerőben messze felülmúltak minden korábbi hadsereget, de például korszerű híradástechnika nélkül parancsnokaik semmivel sem tudtak többet, mint a csatákat dombról vagy lóról irányító antik hadvezérek. A hadvezetések elbizakodottsága és korlátoltsága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyien vesztek oda az első világháborúban.

Ugyanezt a kapitális tervezési hibát követték el a brit expedíciós hadsereg vezetői is a Somme-nál. Két évvel a háború kitörése után ezt különösen nehéz lehetett nekik megbocsátani.

A szárazföldi lövészárok-hadviselésben tapasztalatlan angoloknak Verdun francia védőit kellett volna tehermentesíteni. Az Antant-offenzívát – a britek és gyarmati katonák mellett, francia erőket is bevetettek a Somme-nál – Douglas Haig tábornok vezette.

A július elsejei első gyalogsági rohamtámadást kolosszális, egy hétig tartó és egymillió gránátot kilövő tűzérségi offenzíva előzte meg. Ettől azt várta a parancsnokság, hogy a német védelmi állások végzetes sérüléseket szenvednek és elpusztulnak a drótakadályok. Ebből vajmi kevés valósult meg. A német lövészárokrendszer állta a sarat, a drótakadályok pedig csak összekócolódtak, ami még nehezebbé tette a gyalogosok előrehaladását.

A briteknek csak az első napon a százezer rohamra vezényelt emberükből mintegy húszezret öltek meg, negyvenezer pedig megsebesült. A 27 kilós menetfelszereléssel útnak indított újoncok fennakadtak a drótakadályokon, és könnyű prédát jelentettek a német lövészeknek. Hiába volt a halált megvető bátorság (voltak, akik vállat vállnak vetve focilabdát rugdostak maguk előtt a pergőtűzben), ha ezt a fajta csatát egyszerűen nem lehetett megnyerni gyalogsági rohamokkal.

A somme-i csata négy és fél hónapon át tartott, s ezalatt csak mintegy 5–11 kilométerrel sikerült keletebbre szorítani a német erőket, azt is leginkább az elsőként bevetett tankoknak köszönhetően. A britek, a franciák és németek összesen mintegy 1,1–1,2 millió katonát veszítettek. Az összes halott száma 300 ezer fölött volt. Egy eszement világháború eszement csatájának áldozatai ők.