Emberi jogi kalendárium

január 2.

Január 2.: megjelenik a Pesti Hírlap első száma (1841)

Nemhogy ellenzékinek, de mérsékelt udvarhű tollforgatónak is lehetetlen lett volna néhány évvel korábban lapengedélyt kapni politikai újság megindításához. Az idők azonban változtak. Az udvar és hazai szövetségesei felhagytak a szabadságjogok brutális korlátozásával és felségárulási perek koholásával, amelynek egyik áldozata éppen az a Kossuth Lajos volt, akit általános elképedésre megbíztak az induló Pesti Hírlap szerkesztésével. Megszületett az első modern magyar politikai újság, a tájékoztatás és a politikai véleményalkotás nyilvános fóruma. Emberi jogi kalendáriumunk ma ezen örvendetes eseménnyel foglalkozik.

0102_kossuth_1.jpg

Névleg Landerer Lajos nyomda- és lapengedély-tulajdonos volt a megbízó, de a döntés magasabb helyen született. Kossuth 1840 májusában szabadult börtönéből. Metternich kancellár úgy gondolta, két legyet üt majd egy csapásra a szerkesztői megbízással: egyrészt, demonstrálja az udvar jóindulatát a nemesi ellenállásnak, másrészt, lecsendesítheti az egyik legveszélyesebb fiatal ellenzékit. A Béccsel jó kapcsolatot ápoló Landerer a háta közepére sem kívánta Kossuthot, de vitatkozni nem állt módjában, és az üzleti sikerben is bízhatott.

Kossuth a politizáló elit új típusát képviselte. Ő már nem vagyonából vagy vármegyei megbízásból kívánt megélni, hanem írástudói, politikai tehetségét akarta kamatoztatni a piacon. (Igazából ezt legalább annyira diktálta kényszer, mint választás.) Kossuth szemben a műkedvelő vagy mecenált szerkesztőkkel, munkájából kívánt biztos jövedelemhez jutni, így érdekelt volt a Pesti Hírlap piaci sikerében. Az nem is maradt el, köszönhetően leginkább Kossuth lapszerkesztői és lapmenedzseri ténykedésének. És persze a felpörgő piaci igényeknek.

Továbbra sem szűnt meg azonban a cenzúra, csak az átszervezés következtében 1840-től némileg önállósodhatott a magyar hivatal a bécsitől. Kossuth azonban nem mismásolni, sumákolni, oldalazni szerződött a laphoz. A nemzeti cenzúrát például így osztotta ki: „Rágalma az észnek, a pénznek, az értelemnek, rágalma mindennek, ami Istennek kedves, ember előtt jó.” Havas József cenzornak minden lapszámból kellett húznia, olykor még a Kossuth-leleménynek számító vezércikkek sem jelenhettek meg. És nyilván ez legalább annyira bőszítette az előfizetőt, mint egy tüzes ellenzéki okfejtés. A lapban ugyanis üres helyek vagy szerkesztői közlemények jelezték a gondolat-, vélemény- és szövegcsonkítást. Mindenki láthatta, hogyan működik a rendszer, mondjuk, a jobbágyfelszabadításról, a fogházjavításról vagy a tetszhalálról írott cikkeknél. (Eörsi István éppen ezt követelte a Kádár-korszakban: a cenzúrázást tegyék láthatóvá az újságokban, hadd tudhassa az olvasó, hogyan működik a kontroll, mi a szerző teljesítménye, mi a cenzoré. Aczél György megértette a javaslatot, és esze ágában sem volt megfogadni.)

Három és fél év után aztán Metternichnek is be kellett látnia, befuccsolt a mesterterv, az ötezres példányszám felé kúszó újság szerkesztőjét nem sikerült domesztikálnia, és miközben a rivális lojális lapok kínlódtak, az erősödő ellenzék közmegítélése is sokat javult. 1844. június 30-án Kossuth búcsút mondott olvasóinak. A lapot egy másik extraklasszis csapat, a centralistáké vette át. De az már egy másik szép történet, róluk máskor.

#emberijogikalendarium #emberijogok2020 




Megosztom másokkal


Hiteles forrásból szeretnél információhoz jutni?

Ne maradj le a legfontosabb történésekről, értesülj terveinkről. Tartsuk a kapcsolatot, iratkozz fel hírlevelünkre Te is!

Hírlevél feliratkozás

Kövesd a Helsinkit

Napi aktualitásokért és extra tartalmakért kövess minket a Facebookon

Magyar Helsinki Bizottság