A szovjetek és magyar megbízottaik kezében lévő magyar állam szemet vetett az ország legerősebb olajvállalatára. Csakhogy a MAORT amerikai tulajdonban volt, így nem lehetett „szabályosan” államosítani. Konstruáltak hát egy kirakatpert. A vállalat vezetőit szabotázzsal vádolták meg. Közülük Papp Simon a legismertebb. Őt előbb halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték, de szaktudását nem nélkülözhették, és az állítólagos szabotőrt hét éven át „visszafoglalkoztatták” a fogságban. Tabusított történetét Mocsár Gábor (1970) és  Galgóczi Erzsébet (1984) írta meg először.

‌‌

Papp Simon (1886–1970) tüneményes tehetségű, nagy műveltségű mérnök–tudós volt. Óriási szerepe volt a hazai kőolaj- és földgázmezők megtalálásában és kitermelésében. Nemzetközi tekintélynek számított a szakmájában, egy angol cég alkalmazásában Tasmaniától Kanadáig számos szénhidrogénmezőt tárt föl, de a harmincas években már szeretett volna hazatelepülni. Az amerikai Standard Oil vezetését sikerült meggyőznie arról, hogy Zalában érdemes komolyabb kutatófúrásokat végezni. Majd amikor valóban olajat és földgázt találtak, a világ akkor legnagyobb olajvállalata Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) néven céget alapított itt, és koncessziót nyert a dunántúli olajvagyon kitermelésére.

A második világháború alatt a korábbinál is többet ért a hazai kőolaj. A magyar állam mellett, a nyilasok és a németek is igyekeztek lenyúlni a céget és a kincset érő nyersanyagot. Papp Simonnak kulcsszerepe volt abban, hogy ez nem sikerült, ahogy abban is, hogy a cég viszonylag épen úszta meg a világégést, és a termelés hamar újraindulhatott.

Az 1941-ben kitessékelt amerikai tulajdonosok is visszatérhettek, ám nekik nem örültek az ország új urai. Éveken át feszült volt a helyzet közöttük. A kommunista vezetés növelte volna kitermelést, de Papp Simonék igyekeztek a kutak lerabolását megakadályozni. A MAORT idegen testnek számított az államosított országban. Amikor 1947-ben Papp vezérigazgatóként nyugdíjba vonult, már amerikai főnökei is sejtették, hogy a cég és a tudós is veszélybe van. Papp azonban nem akart emigrálni. Talán abban bízott, hogy egy korábbi igazolási eljárásban már végleg tisztázódtak a vele szembeni vádak, hogy mit is csinált itt a háborús időkben.

De nem emiatt, hanem légből kapott „termeléscsökkentő” szabotázsvádakkal tartóztatták le 1948. augusztus 10-én. Utána több társát is őrizetbe vették. Pocker Ernő kollégájuk nem várta meg az ávósokat, ő a bázakerettyei fúrótoronyból a mélybe vetette magát. A foglyokat az Andrássy úton sanyargatták és kínozták. Amerikai főnökeik is idekerültek, ők mindent elismertek, hogy kimenekülhessenek. Ezek után már Papp Simon sem látta értelmét a tiltakozásnak. Ciánkapszulát vett be, de megmentették.

A per egyes szakaszairól a Rádió is egyeneseben tudósított, az ügy a címlapokon szerepelt. Papp Simont elsőfokon decemberben halálra ítélték „a demokratikus államrend megdöntésére irányuló bűncselekmény” miatt. Aztán ezt 1949. januárban életfogytiglani szabadságvesztésre enyhítették. A többiek is hosszú börtönbüntetéseket kaptak.

Pótolhatatlan tudása mentette meg életét. Folyamatosan dolgoztatták a börtönben. Az alföldi lelőhelyek feltárását zárkájából irányította. Sőt a titkos recski kényszermunkatábor vízellátást is vele terveztették meg. De még nyugati cégek szakértője is lehetett, az érte kapott honorárium az állam valutatartalékába ment.

Papptól elvették akadémikusi címét is. Feleségét Öcsödre, majd Nógrádverőcére internálták. Innen látogatta férjét a váci börtönben az asszony 1953-as haláláig. Két éven át az ávó levelezett a nő nevében a mit sem sejtő férfival, aki csak 1955-ös szabadulása után tudta meg a történteket.

Szabadulása után még évekig dolgozott az olajiparnak. Így tanúja lehetett annak is, hogy 1956 után hozzá hasonlóan járt egyik legjobb tanítványa, Buda Ernő is, akit a forradalmat követően szintén halálra ítéltek, majd a börtönben mérnökként foglalkoztattak, és szabadulása után visszament dolgozni a kőolajbányászatba. A kitörésgátlásnak lett világhírű szakértője. Különös véletlen, hogy mindketten 84 évet éltek.