Észrevételek és javaslatok: bántalmazás a börtönben
A Magyar Helsinki Bizottság számos panaszt kap arról, hogy a felügyelet tagja – vagy esetenként egy reintegrációs tiszt – bántalmazást követ el fogva tartottak sérelmére.
A panaszok jelentős része a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetet érintette. Az esetek feltárása, a bizonyítékok beszerzése jelentős nehézségekbe ütközik a számunkra, így természetesen nem állíthatjuk, hogy valamennyi panaszolt esetben a személyzet bántalmazás hivatalos eljárásban bűntettét követte volna el, azonban a panaszok száma és az azokban megfogalmazott azonos jellemzők mégis tendenciákat jeleznek, és arra engednek következtetni, hogy a fizikai bántalmazás jelen van a bv. intézetekben, de legalábbis a nevezett helyen.
A panaszok alapján az a mintázat rajzolódik ki, hogy rendszerint alacsony társadalmi státuszú, ügyvéddel (kapcsolattartóval) nem rendelkező fogva tartottat bántalmaz több felügyelő olyan helyen, ahol nincsen videókamera és tanúja sem az eseményeknek. Az eseteket vagy nem követi orvosi vizsgálat, vagy a személyi állomány vélhető nyomása miatt a fogva tartott a sérülések okát másban jelöli meg, mint a bántalmazásban. Olyan panasszal is találkoztunk, amikor nem megfelelően rögzítették a sérüléseket, és előfordultak olyan esetek is, amikor az intézeti orvosi vizsgálat és a később igénybe vett „külkórházi” orvosi ellátás során a sérülések dokumentálása egymástól érdemben eltért. A vizsgálatot végző bv.orvos munkavégzésre irányuló jogviszonyt a bv. intézettel köt, tehát függő, alárendelt viszonyban áll. Az orvosok emellett nem készítenek automatikusan fényképet a sérülésekről, noha ez fontos lenne a bizonyításhoz. A bv. felügyelők – bár ezt számos alkalommal kifogásolta a CPT a magyarországi látogatásai során – főszabály szerint jelen vannak a fogva tartottak orvosi vizsgálatán, ami jelentős mértékben csökkenti annak az esélyét, hogy az áldozatok jelezzék az orvosnak, hogy a felügyelet bántalmazta őket.
A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje által képviselt fogva tartott ügyében tett feljelentés szerint a felügyelet egy tagja bántalmazást követett el. A fogva tartott nem kapott azonnal orvosi ellátást. Állítása szerint őt arra próbálta rávenni a bántalmazást elkövető felügyelő, hogy mondja azt az orvosi vizsgálaton, hogy leesett a zárkában lévő kisszékről. A székről való leesés narratívája több más esetben is megjelenik ugyanebből az intézetből. Ebben az ügyben ráadásul a bántalmazással terhelt felügyelő felesége volt az egészségügyi osztályon az, aki a fogvatartott panaszát felvette és ellátta.
A bántalmazott fogva tartottak a beszámolóik szerint sok esetben nem mernek panaszt tenni, mert félnek a retorziótól, ami egy későbbi bántalmazáson túl más hátrányokban is megjelenhet (alaptalan fegyelmi eljárás indítása, másik zárkára helyezés, negatív vélemény a feltételes szabadságra bocsátási eljárásban, stb.), illetve nem látják esélyét annak, hogy a felelősséget megállapítják az eljárásban. A panaszokban szinte minden esetben megjelent, hogy az elkövetők arra szorítják rá (próbálják meg rávenni) a bántalmazott fogva tartottat, hogy az ügy kivizsgálása során ne nyilatkozzon a bántalmazásról, a sérülések vagy a konfliktus keletkezésének más okát jelöljék meg. Ha vannak tanúk, ők a sértetthez hasonló helyzetben vannak, így legtöbbször ők sem tesznek érdemi vagy valós vallomást. Az esetleges panasztételt (feljelentést) követően megindított büntetőeljárás a fentiek miatt rendszerint bizonyítékhiányos, így az elkövetők felelősségre vonására nem kerülhet sor, az eljárások emellett rendkívüli mértékben elhúzódnak. A statisztikai adatokból látszik, hogy más “civil” bűncselekményekhez képest mind a vádemelés és elítélés aránya alacsony, az alkalmazott szankciók pedig viszonylagosan enyhék.
Indokolt protokollok és képzések útján növelni a felelősségre vonásra irányuló eljárások hatékonyságát, a bizonyítékok biztosítását az eljárásokban. Elengedhetetlen, hogy jogszabályi szinten biztosított legyen, hogy amennyiben egy fogva tartottnak sérülései vannak, azt fotókkal teljeskörűen rögzítsék. Ha arra vonatkozik a panasz, hogy bántalmazás hivatalos eljárásban történt, akkor azt késedelem nélkül vizsgálja meg egy független, igazságügyi orvostani ismeretekkel rendelkező orvos, akinek állást kell foglalnia abban, hogy mennyire konzisztens a fogvatartott panasza a bántalmazásról szóló panaszával, az orvosi vizsgálat eredményével, a vizsgálat során feltárt sérülésekkel.
Fontos, hogy a személyi állomány tagjai csak kivételes esetben lehessenek jelen a fogvatartottak orvosi vizsgálatán, akkor, ha a vizsgálatot végző egészségügyi dolgozó kifejezetten a távolléttel ellentétes kérést fogalmaz meg. Utóbbi esetben is lehetőleg csak látótávolságban legyenek a felügyelet tagjai, hallótávolságon kívül. Elengedhetetlen annak előírása, hogy a felügyelet azon tagjai, akiket a panasz terhel, semmilyen formában ne lehessenek jelen a vizsgálat során, ne kerüljenek kapcsolatba a panaszossal.
Előremutató lenne, ha a jogalkotó bántalmazási ügyek esetén automatikussá tenné a pártfogó ügyvéd, mint sértetti képviselő biztosítását a kirendelt védő jogintézményéhez hasonlóan.
További észrevételek és javaslatok egyes fogva tartással kapcsolatos jogszabályokról és azok alkalmazásáról >>
