A tranzitzónákat 2015-ben hozták létre, azonban 2017-ben új funkciót kaptak: ide zárták be határozatlan időre azokat az embereket, akik menedéket kértek Magyarországon.

Nevükkel ellentétben ezek a konténerbörtönök így nem csak a gyors regisztráció és előszűrés helyszínei voltak. A magas, szögesdrótos kerítésekkel körbevett, fehér murvával leszórt, fegyveres biztonsági őrökkel őrzött táborok lakóinak legnagyobb részét a gyerekek tették ki, akik számos esetben ráadásul a családjuktól elszakadva, egyedül érkeztek Magyarországra. Nekik a fóti gyermekközpontban lett volna a helyük, helyette viszont a pusztai börtönben tartották őket.

2018-ban a menekültügyi hatóság egy tövénymódosításra hivatkozással futószalagon kezdte el elutasítani a fogvatartottak menedékkérelmét. Akinek pedig megtagadták a kérelmét, attól megvonták az élelmet is. Képzeljük el, mit jelent ez: egy bezárt, fogvatartott embernek a fogvatartója egyszer csak nem ad már enni. Éheztetéssel kényszeríti arra, hogy feladja, és visszamenjen (jogellenesen) Szerbiába, még mielőtt a bíróság eldönthetné,hogy jogosan utasították-e el menedékkérelmét, vagy sem. 

A gyerekektől nem vonták meg az ételt – ez jó hír, mondhatnánk. De nem: a gyerekek saját maguktól vonták meg az ételt, hogy szüleik ehessenek. 

Az éheztetés 24 családot érintett, a hatóságok pedig 1,5 évig folytatták embertelen gyakorlatukat. A Magyar Helsinki Bizottság minden egyes ügyben – néha órákon belül – a strasbourgi bírósághoz fordult, hogy ideiglenes intézkedésként utasítsa a kormányt arra, hogy adjon enni azoknak az embereknek, akiket ő maga tart fogva.

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Szekeres Zsolt

A szerb-magyar határon 2015-ben felhúzott szögesdrótkerítés és az abba beépített két tranzitzóna, magyarul konténerbörtön-komplexum volt 2017 és 2020. májusa között az egyetlen hely, ahol apa és fia benyújthatták a menedékkérelmüket, és itt kellett kivárniuk a végleges döntést is. 

Az embertelen körülmények között lefolytatott menekültügyi eljárás számos okból sértette a menedékkérők jogait, és az őket megillető alapvető emberi jogokat, az emberi méltóságot, a kínzás, embertelen bánásmód, az önkényes fogvatartás tilalmát.  

Amikor 2020. tavaszán közel 300 menedékkérő, túlnyomórészt gyerekek önkényes fogvatartását hirtelen megszüntette a magyar kormány, az kizárólag annak volt köszönhető, hogy Abouzar és Armin a legnagyobb elkeseredettség idején is kitartott, és a Helsinki Bizottság segítségével végigvitt számos bírósági eljárást. Végül az Európai Unió Bíróságának ítélete nem csak az ő sorsukat, de minden tranzitzónában várakozó menedékkérő sorsát megfordította. 

Apa és fia a halál elől menekült hozzánk, hiszen a muszlim hitet elhagyó, keresztény vallását aktívan gyakorló apát, aki nem ért egyet az iráni állam politikájával kivégezhették volna Iránban. Embert próbáló másfél éves fogvatartásuk elviselését segítette az a támogatás, amit a Helsinki Bizottságtól  és más segítőktől kaptak. 

Egy év után, az egyik legkritikusabb időszakban Abouzar azt mondta nekem, hogy az nem lehet, hogy Armin a következő születésnapját is a tranzitzónában ünnepelje, nem tud a gyereke szemébe nézni, ha addigra nincs olyan bírósági döntés, amely rendezi a helyzetüket.

Apa és akkor 9 éves kisfia 2018. december 5-én lépett be a röszkei tranzitzónába Szerbiából legálisan, a magyar hatóságok kifejezetten a menedékkérelmezésre vonatkozó engedélyével. Okkal hihették, hogy menedékkérelmüket meg is vizsgálják a magyar hatóságok. Ha belegondolunk abba, hogy valaki a kisgyermekével a biztos halál elől menekül, és tudja, hogy menekültkénti elismeréséhez bizonyos ideig vállalnia kell nagyon nehéz körülményeket, akkor még a tranzitzóna is logikus kompromisszumnak tűnhet, belátható ideig. Ehhez képest, gyorsan kiderült, hogy a menedékkérelmezés lehetőségének biztosítása a tranzitzónában lényegében egy átverés, viszont ha a durva jogsértéssel szemben bíróságon jogorvoslatot kérnek, akkor belátathatatlan időre további durva jogsértéseknek teszik ki magukat a menedékkérők. Ez történt Abouzarékkal is. 

Miután szabályszerűen előterjesztették a menedékkérelmüket, a menekültügyi hatóság pillanatok leforgása alatt mégis elutasította a menedékkérelmük vizsgálatát, tehát nem vizsgálta meg, hogy az őket Iránban fenyegető halálbüntetés, üldözés miatt kaphatnak-e menekültstátuszt, védelmet.. Abszurd módon arra hivatkozással, hogy Szerbiából léptek be. A menekültügyi hatóság ki is utasította őket Szerbiába, ahová egyébként nem tudtak volna legálisan visszamenni és ahol szintén kiutasítás fenyegette őket. 

Ilyen döntést a menedékkérelemről az uniós jog és az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján nem hozhatott volna a menekültügyi hatóság, ezért kérték, hogy a bíróság kötelezze a hatóságot a menedékkérelem megvizsgálására, megvédve őket a kiutasítástól is, illetve helyezze őket fogvatartást nem jelentő és a kisgyermek érdekeit is figyelembe vevő menekülttáborba, normális körülmények közé. A bíróság elutasította a keresetet, nem foglalkozva azzal, hogy a döntés uniós jogot, alapjogokat sért. Majd a magyar idegenrendészeti hatóság azonnal idegenrendészeti eljárást indított a szerbiai kiutasítás végrehajtására. Apát és fiát 2019. március 17-én át is helyezték a tranzitzóna egy másik szektorába, a korábbinál is cudarabb körülmények közé. Magyarország azonban jogszerűen nem tudta kitoloncolni Szerbiába a családot, részben azért sem, mert Szerbia megtagadta az átvételüket. Úgyhogy, az apát éheztetni kezdték, három napig nem kapott enni, így kívánták rákényszeríteni arra, hogy lépjenek ki Szerbia felé a tranzitzónából és a magyar hatóságoknak ne legyen több dolguk velük.

Az éheztetés azért maradt abba, mert kérelmünkre a strasbourgi bíróság kötelezte a magyar hatóságokat, hogy adjanak enni Abouzarnak. 

Mivel a szerbiai kiutasítás így nem működött, a hatóság ugyancsak jogsértően a kiutasítás célországát átírta egy kiegészítő döntésben Iránra, úgy, hogy előtte soha nem vizsgálták meg, visszaküldhetők-e oda az üldözés, a halálbüntetés kockázata nélkül.

Innentől kezdve több magyar bírósági eljárást indítottunk egyrészt azért, hogy Abouzarék kitoloncolására ne kerüljön sor addig, amíg előzetesen meg nem vizsgálják a menedékkérelmüket. Másrészt azért, hogy megszüntessék a jogellenes fogvatartásukat. Emellett, újból, másodszor is beadták a menedékkérelmüket is, hiszen azt érdemben nem vizsgálták meg korábban, de azzal sem foglalkoztak.

Nagy szakmai kihívás is volt az ügy, mivel a magyar jog nem biztosított jogorvoslatot, így már a bírósági kereseteket is közvetlenül az uniós jogra kellett alapozni. Ehhez viszont szükség volt arra, hogy a magyar bíróság hajlandó legyen nem csak meglátni a súlyos jogsértéseket, de félretéve a magyar jogszabályokat az uniós jogot alkalmazza. Erre egyedül a Szegedi Törvényszék bírái voltak hajlandóak, akik végül elfogadták indítványainkat és előzetes döntéshozatali eljárásokat indítottak az Európai Unió Bírósága előtt. Jól sejtve, hogy a fenntarthatatlan helyzetet csak az EU Bíróságának ítéletével lesz esély megváltoztatni. Az EUB végül 2020. május 14-én hozott ítéletében kimondta, hogy Abouzarék ügyében – ahogy egyébként minden egyes tranzitzónában fogvatartott menedékkérő ügyében – a magyar jogszabályok és azok alkalmazása sérti az uniós jogot. Jogszabálysértőnek találták a menedékkérelem érdemi vizsgálatának megtagadását, a kiutasításukat, a tranzitzónai fogvatartásukat és annak körülményeit is. Az EUB ítéletével pedig a szegedi bíróság kezébe adta a lehetőséget, hogy Abouzarék ügyében az uniós jognak megfelelően döntsön. 

Abouzar és Armin az EUB ítéletét követően, 2020. májusban ugyan elhagyhatták a tranzitzónát, de  végül még további 1 évet és 3 hónapot vártak a 2021. augusztus 18-i menekültkénti elismerésükre. Ehhez kellett még két további, a hatóságot a menedékkérelem érdemi vizsgálatára kötelező magyar bírósági ítélet, két, a keresztény-üldözéssel kapcsolatos ügyekben eljáró szakhatóságtól származó állásfoglalás az üldözés-veszély fennállásáról és végül egy – teljesen felesleges, költséges, cinikus ám megalázó – az apa-fiú kapcsolat bizonyítására szolgáló DNS vizsgálat (ilyenre soha nem kerül sor egyébként menekültügyben, Armint is automatikusan kiutasították korábban Abouzarral, mint az ő fiát) is közvetlenül az elismerés előtt. Mivel a menedékkérőknek járó szálláshelyet és ellátást végig nem kapták meg, így a menekültkénti elismerésük előtti utolsó hónapokat csak a győri baptisták jóvoltából nem az utcán töltötték.

2023. november 30-án az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletével zárultak Abouzarék tranzitzónás szenvedései ügyében indult jogi eljárások. Az EJEB ítéletében kimondta, hogy Magyarország megsértette az alapvető emberi jogaikat a rendkívüli módon elhúzódó jogellenes, illetve embertelen, megalázó körülmények között történt fogvatartással, hatékony jogorvoslat biztosítása nélkül és nem-vagyoni kártérítést ítélt meg számukra.

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Pohárnok Barbara

Nagyíts a térképbe, és nézd meg, hogy a rendőrség az ország mely részeiről, mikor és mennyi külföldit fogott el és kényszerített át Szerbiába a saját beszámolói szerint.

Az egyik első áldozat Khurram Shahzad volt, akit 2016 augusztus 12-én kényszerítettek vissza Szerbiába, majd a kerítés szerb oldalán vertek agyba-főbe magyar rendőrök. A visszakényszerítésről hivatalos felvételt is készített a rendőrség, az a bántalmazás megkezdése előtti másodpercekben ér véget. Khurrammal sikeresen küzdöttünk hét éven keresztül, hogy ha itthon ez lehetetlen is, legalább az Emberi Jogok Európai Bíróságán igazságot szolgáltassanak neki, hogy ott elégtételt kapjon. Khurram ügyéről többször írtunk már részletesen, a Partizánnak az elmúlt 10 évről szóló dokumentumfilmjének is meghatározó része az őt ért jogsértések bemutatása. Nem véletlenül ekkora az érdeklődés a határon zajló tömeges jogsértések iránt: ma már egyre több magyar állampolgár is szembesül azzal, hogy különféle mondvacsinált okokból az Alaptörvényben is garantált jogait zárójelbe teszi a hatalom. Az erőszakos visszakényszerítések ráadásul nem csak az összevert külföldiekre veszélyes: a ma ezeket elkövető egyenruhások holnap lehet, hogy téged fognak igazoltatni.   

A huszadik század borzalmai tanították Európát és Magyarországot is arra, milyen tragikus következményei vannak annak, ha embereket egyik napról a másikra, törvényes eljárások nélkül szorítanak át határokon. Nemcsak a nemzetközi jog, de még az egypárti Alaptörvény is egyértelműen kimondja: tilos a csoportos kiutasítás. Annak, hogy embereket mindenféle azonosítás nélkül úgy dobálnak át a határon, hogy az eljáró rendőrök sem tudják, ki az illető, óriási biztonsági kockázata van ráadásul mindannyiunkra nézve. Ma a magyar határ ennek a szabálynak köszönhetően egy svájci sajtra hasonlít, ahol azonosítás nélkül kelhetnek át a magyar hatóságok közreműködésével emberek. 

A visszakényszerítésekkel nem csak az a baj, hogy a külföldiek emberi jogait sértik; nem csak az, hogy veszélyeztetik hazánk és Európa biztonságát. 2024 júliusa óta napi egy millió Euróba, árfolyamtól függően nagyjából 400 millió forintba kerül mindannyiunknak, miután az Európai Unió Bíróságának kapcsolódó ítéletét figyelmen kívül hagyja a kormány. A büntetés összege 2025. szeptember 3-ig 447 millió Euró (közel 177 milliárd forint), amit a 200 millió eurós (nagyjából 80 milliárd forint) egyszeri büntetéssel együtt a mindannyiunknak járó uniós forrásokból vonnak le. Embertelen, jogsértő, a biztonságunkat kockáztató és felfoghatatlanul sok pénzbe kerül, ez a szummája a visszakényszerítéseknek.

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Léderer András

Az egyik család már évek óta Szerbiában élt, és feliratkoztak a magyar tranzitzónás várakozási listára abban a reményben, hogy gyerekeik egy szabad, európai országban nőhetnek majd fel, ahol nem kell tartaniuk a politikai elnyomástól és a vallási szabályokat szigorúan ellenőrző rendőrségtől. Amikor a tranzitzóna bezárt, már elől voltak a listán, de nem adták fel a reményt, időpontot kértek Magyarország belgrádi követségétől. 8 hónapot vártak az időpontra, ahova megérkezve szomorúan tapasztalták, hogy nem volt tolmács és az interjú kérdéseit, amitől a jövőjük függött, egy olyan nyelven kell megválaszolniuk, amin nem beszélnek jól. Az interjú után 4 hónappal, egy szintén angol nyelvű, kétmondatos emailben értesültek arról, hogy beutazásukat nem ‘javasolja’ a magyar menekültügyi hatóság. Indoklás nem volt.

Szerbiában szállást kaptak egy menekülttáborban, de védelmet nem a szerbiai menekültügyi rendszer hiányosságai miatt. A gyerekek nem tudtak iskolába járni, így hosszú távon nem maradhattak. Mi, akik megismertük a történetüket és a menekülési okaikat segítettünk nekik. Jogi képviseletet biztosítottunk a családnak, mert mindenkinek jár a tisztességes eljárás. Nekünk jogvédőknek az a feladatunk, hogy ebben segítsük azokat, akik sérülékenyek, mert nem ismerik az ország nyelvét és szabályait. Hogyan léphetne fel egy menedékkérő egy igazságtalan döntés ellen, ha annak nem is ismeri az okát? 

A magyar kormány szándékosan elzárt minden legális utat a menekülő családok elől, miközben a menekültellenes propagandával félelmet és gyűlöletet szított a magyar emberekben. Mi ott voltunk, és most is itt vagyunk, hogy küzdjünk az igazságtalanság ellen.

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Bakonyi Anikó 

A bevándorlás okozta válsághelyzetet a kormány a 2015-16-os menekültválságra reagálva vezette be, “papíron” azért, hogy megkönnyítse a nagyobb számú bevándorló, menedékkérő érkezése esetén a hatóságok dolgát.

Természetesen ezt is arra használták fel, hogy csorbítsák az üldözés elől menekülők jogait. 

Az egyik eredménye a válsághelyzet bevezetésének az ún. átkísérés jogintézményének a kiterjesztését a határ menti területekről az ország egész területére.

Az átkísérés vagy visszakényszerítés lényegében egy azonnali kiutasítás. Először ezt a szerb határon átkelő, engedély nélkül érkező migránsok rövid úton történő visszafordítására találták ki, de a válsághelyzet lehetővé tette, hogy bárhol is találják meg az országban a jogszerűtlenül tartózkodó külföldit, azonnal “átdobhatják” Szerbiába, akkor is, ha soha életében nem járt még ott. 

Ez történt a jemeni tanárnővel is, aki magát és a gyermekeit menekítette a polgárháború sújtotta országból, és megérkezvén repülővel az első uniós országba, úgy gondolta, hogy már biztonságban van, és menedéket kért. Tévedett, néhány óra múlva már úton voltak a déli határ felé, majd a kísérő rendőrök cinikus és gonosz módon azt hazudták a sötétben gyalogló, rettegő gyerekeknek, hogy amit maguk előtt látnak, az már a menekülttábor bejárata. Nem az volt, hanem a szerbiai határzár kerítésének egyik kapuja, amelyen keresztül kilökték őket egy olyan országba, ahol sosem jártak addig. 

Valószínűleg több tucat ilyen történet létezik, azokból az esetekből pedig, ahol a szerb határon való  átkelés után kényszerítették vissza a külföldieket Szerbiába, ez a szám több százezer. Mindezt a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet nevében, amelynek törvényi feltételei soha, egyetlen pillanatra sem valósultak meg. Hiába marasztalta el a strasbourgi bíróság emiatt a  magyar államot több alkalommal, és hiába nyilvánította ezeket az eszközöket az uniós joggal összeegyeztethetetlennek az Európai Unió Bírósága, és ketyeg részben emiatt a napi egymillió eurós bírság, a kormány mégis töretlenül hosszabbítja félévente a válsághelyzetet, formálisan alapot adva többek között a visszakényszerítések alkalmazásának is. 

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Győző Gábor

Amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát 2022. február 24-én, kollégáink már másnap az ukrán-magyar határon voltak, hogy felmérjék, hogyan tudnánk a leghatékonyabban biztosítani, hogy a menekülők emberi jogai ne sérüljenek, és ők is tudják, mire jogosultak Magyarországon.

Ugyan a magyar kormány megnyitotta a határt az orosz agresszió elől menekülőknek, a hatósági tájékoztatás szinte teljesen elmaradt. Rengeteg ember, főként nő és gyerek, érkezett Magyarországra napok leforgása alatt és nem volt egyértelmű számukra, hogyan történik a regisztráció, jogosultak-e státuszra, ha igen, akkor milyenre, milyen ellátást kaphatnak vagy dolgozhatnak-e. Sokan például, akik ideiglenes védelemre (menedékes státusz) lettek volna jogosultak, csak ideiglenes tartózkodási engedélyt kaptak. Illetve a 10 év alatt tudatosan leépített menekültügyi rendszer sem volt felkészülve, így képes sem arra, hogy rövid idő alatt ennyi embert regisztráljon és helyezzen el, hiszen a nyitott befogadó intézmények, néhány kivétellel, mára szinte teljesen megszűntek.

A korábbi menekültellenes gyűlölet- és félelemkeltés ellenére azonban a magyar emberek segíteni akartak. Számos ember sietett már a háború kitörésének első napjaiban a határra, hogy önkéntesen segítsen. A különböző civil és karitatív szervezetek is gyorsan tudtak reagálni. Hamar kialakult például egy spontán rendszer arra, hogy az érkezőket önkéntesek a határról vagy a pályaudvarról a szállásaikra szállítsák. Egy valami azonban nagyon hiányzott: az állami szerepvállalás.

Kollégáinkkal a háború kitörése óta töretlenül azon dolgozunk, hogy tolmácsainkkal közösen eljuttassuk azokhoz is a jogi segítségünket, akik másképp nem férnének hozzá. Ennek érdekében 2022-ben 57, 2023-ban 110, 2024-ben pedig 42 napot töltöttünk menekültek szálláshelyeinek látogatásával. 

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Armstrong Laura

A magát “családbarátnak” nevező, és a határon túli magyarságért állítólag “felelősséget viselő” kormány intézkedésének köszönhetően országszerte több ezer, többségében magyar ajkú kárpátaljai nő és gyerek került kétségbeejtő helyzetbe. Olyanok, akiknek a hazájában háború dúl, akik már a háború előtt is a társadalom peremén éltek, és akiknek a házai már javarészt lakhatatlanok, mióta elhagyták azokat. Itt pedig épphogy sikerült munkát találniuk, a gyerekeknek az iskolába beilleszkedniük.

A Kocs településen hajléktalanná vált 120 ember csak a jéghegy csúcsa. Amikor a rendelet hatályba lépésének reggelén megérkeztünk, már mind kint álltak az utcán ugyanazokkal a csomagokkal, amikkel korábban átlépték az ukrán-magyar határt. „Most ugyanolyan helyzetben vagyunk, mint mikor jöttünk átfele: nem tudjuk mi lesz velünk. De nem akarjuk a gyerekeket hazavinni a semmibe” – mondták. Más családokat a saját szemünkkel láttunk hazaindulni Ukrajnába, ahol csak a szirénazaj várja őket.

A Magyar Helsinki Bizottság segítségével számos gyerekeit egyedül nevelő anya fordult bírósághoz. Eddig azt értük el, hogy a felelős kormánybiztosnak újra meg kelljen vizsgálnia, kiket lökött az utcára, és egyéniesített indoklással kelljen ellátnia határozatait. Nem állhatunk meg addig, amíg vissza nem engedik a kilakoltatott embereket a közösségi szállásokra. A menekülők védelmi státuszát nem üresíthetik ki: a magyar államnak ugyanúgy teljesítenie kell a kötelezettségeit, ahogy azt a polgáraitól is elvárja.

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Nagy Bernadett

A Helsinki Bizottság menekültügyi csapatában 2022 januárjában kezdtem dolgozni, egy hónappal az orosz-ukrán háború kitörése előtt. Korábban a 2015-ös menekülthullám idején gimnazista voltam. Győrben, ahova jártam én is találkoztam a Vámosszabadi táborban élő emberekkel és az iskolában is dolgozott egy menekült férfi.  A bevándorlásról szóló nemzeti konzultáció volt az első, amit 18 éves korom betöltése után én is megkaptam, és ahol először szembesültem azzal, milyen manipulatívan és gyűlöletkeltő módon kommunikál a kormány a kérdésről.

E tapasztalatok fényében 2022-ben megérintett az a nyitottság, amivel a társadalom az érkező menekülőket fogadta; az első hetekben rengeteg civil ember összefogása tette lehetővé, hogy az ide érkezők élelemhez, szálláshoz jussanak. Az is kiderült, hogy megfelelő politikai akarat birtokában meg lehet teremteni a jogi kereteit annak, hogy a 2015-ben bezárt jogi utak legalább résnyire kinyíljanak, és az ide menekülő ukrán állampolgárok és családtagjaik biztos státuszt kapjanak. De hamar kiderült, hogy az állam részéről a „vendégszeretet” igencsak szelektált. Az uniós szabályok szerint védelmet kellett volna biztosítani az Ukrajnában hosszú ideje letelepedett nem ukrán állampolgároknak is, ha hazájukba nem tudtak visszatérni, de Magyarország ezt a szabályt nem alkalmazta. Ez pedig különösen rosszul érintette a korábban hosszú ideig Ukrajnában élő orosz állampolgárokat. Így védelem nélkül marad a korábban harminc évig Ukrajnában élő anyuka és a már Ukrajnában született és felnőtt lánya, és a hatéves kora óta Ukrajnában, ukrán nevelőapjával és féltestvéreivel élő fiú is.

Szintén bizonytalanság várt azokra az orosz állampolgárokra, akik a háború kitörése után egyre gyorsabban és brutálisabban autokráciába forduló Oroszországból menekültek el.  Ha a hatóság vizsgálta is esetükben az Oroszországba való visszatérés biztonságosságát, az értékelés olyan megállapításokat tartalmazott, hogy „Oroszország nem Észak-Korea” vagy arról szóló fejtegetést, hogy a tüntetésekre is lehet járni Oroszországban, hiszen a tömeg közepén lévő emberek általában el tudják kerülni, hogy a rendőrség elkapja őket – csak a tömeg szélén lévőket tartóztatják le.  

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Benkő Eszter

2015-ben, amikor több százezer, főleg a szír polgárháború iszonyatából menekülő embertársunk utazott át Magyarországon, hogy Nyugat-Európában kérjen menedéket, a propagandagépezet meglátta a lehetőséget a démonizálásukban. Nem új recept: a bűnbakkeresés ősidők óta hatékony módja, hogy eltereljük az emberek figyelmét a valódi problémáikról, az összeomló egészségügytől a korrupción át a milliókat sújtó szegénységig. Miközben Európa nagy része megszervezte a több százezer háborús menekült befogadását, Magyarországot idegenellenességet szító óriásplakátok lepték el.

A gyűlöletpropaganda kezdetben nem fordult a rászorulókon segítők ellen. 2015-ben még kormányzati megszólalók is úgy-ahogy megbecsüléssel nyilatkoztak a menekülteknek ételt, ruhát, szállást, vagy éppen jogi segítséget nyújtó szakemberekről és önkéntesekről. Aztán a „szimpla” idegenellenes gyűlöletkeltés egyszer csak már nem volt elég, lassan mi is célkeresztbe kerültünk. Amikor 2017-ben több kormányzati szerv összehangoltan felmondta az akkor már egy-két évtizede velünk fennálló, pár éve még büszkén mutogatott együttműködési megállapodásaikat, már sejthettük, hogy mi következünk.

2018-ra meg is érkeztünk a magyar civil társadalom megfélemlítésének újabb szintjére: a Stop Sorosnak csúfolt törvény Európában példátlan módon büntetőeljárást helyezett kilátásba azokkal szemben, akik menedékkérőknek segítséget nyújtanak. Annak ellenére, hogy ez nem csak erkölcsileg helyes tevékenység, de az uniós jog által előírt kötelezettség is. Mindezt olyan, sokféleképpen értelmezhető szöveggel tette a törvény, hogy szándékosan bizonytalanságban tartsa, stresszelje az érintett segítőket és civil szervezeteket. A hatalom az arctalan tömegként bemutatott külföldi menekülők után saját, névvel listázott állampolgárai ellen fordult. Az Alkotmánybíróság panaszunk nyomán hozott 2019-es felemás döntése után végül az Európai Unió Bírósága mondta ki 2021-ben, hogy jogellenes börtönnel fenyegetni a menekülőket segítőket.

A Helsinki közössége, mérlegelve az ezzel járó kockázatokat, úgy döntött, hogy nem a rászorulóknak, hanem a megfélemlítési kísérletnek fordít hátat: egyedüliként Magyarországon továbbra is ingyenes jogi segítséget nyújtunk a menekülőknek. Végül senki nem került rács mögé a másoknak való segítés miatt, de nem is ez volt a cél. Hanem hogy féljünk. Féljünk együttérezni másokkal, féljünk kiállni a magunk vagy mások igazáért, féljünk ellenkezni az egyre elnyomóbb államhatalommal, féljünk fontos ügyeket támogatni. Pedig ezek nélkül nincs demokrácia, nincsenek emberi jogok és nincs jólét. Az már pedig csak a történelem furcsa fintora, hogy a menekülteknek jogi segítséget nyújtó szakembereket indokolatlanul börtönnel fenyegető kormány, ezrével engedett ugyanilyen indokolatlanul szabadon az elmúlt években olyan embereket, akiket embercsempészet miatt zártak börtönbe. 

Egy demokratikus, európai társadalomban a rászorulókon segíteni nem bűn, hanem jótett. Bármit hazudjon erről az épp aktuális kormányzati gyűlöletpropaganda, büszkék vagyunk rá, hogy lassan 30 éve nyújtunk ingyenes jogi segítséget a háború, kínzás, erőszak vagy más borzalmak elől menekülőknek. Munkánk, a kiállás egymásért és a rászorulókért ma fontosabb mint valaha.

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Gyulai Gábor

Így járt az orosz üzletemberből korrupcióellenes poltikussá vált Alekszij Torubarov, akit az orosz titkosszolgálat a hírhedt plutóniumos gyilkos, Andrey Lugovoj utasítására kalandos és veszélyes úton keresztül csecsen bérgyilkostól cseh deportálásig űzött végül Magyarországra. A jelenlegi magyar kormány ekkor már igencsak közeli baráti kapcsolatot ápolt Putyin diktatúrájával. Sok más ügyhöz hasonlóan menedékjog helyett, mondvacsinált okokból két bírói ítéletet is megsértve utasították el Alekszíj menedékkérelmét. Volt olyan ügyfelünk is, egy afgán rendőr, akit ötször utasítottak el, fittyet hányva a magyar bíróságra.

A magyar kormány pechére az üldözöttekkel való szolidaritásra építő menedékjog olyan közös úniós jogterület, ahol szerencsére a tagállamok elvileg nem csinálhatnak akármit. Itt a nemzeti jog felett áll az EU joga, ezért az ügyben eljáró pécsi bíró az luxembourgi bírósághoz fordult azzal a kérdéssel, hogy a hatékony jogorvoslatot biztosító közösségi jogi rendelkezéssel összhangban van-e a hazai szabályozás. S világos választ kapott: a bírósági főtanácsnok szavaival élve az emberekkel való “eljárásjogi pingpongozás” sérti a közös normákat. 

Ezért 2019 óta ha egyszer egy tagállami bíró – akár görög, akár dán, akár magyar – hiába utasítja a hatóságot, hogy adjon nemzetközi védelmet, akkor a bírónak joga van a mulasztást pótolni.

Ezért 2019 óta ha egyszer egy tagállami bíró – akár görög, akár dán, akár magyar – hiába utasítja a hatóságot, hogy adjon nemzetközi védelmet, akkor a bírónak joga van a mulasztást pótolni. Így Alekszíj menekült lett, s segítségünkkel végül “legyőzte” a NER menekültügyi rendszerét, s ezt az ítéletet azóta is használják az egész EU-ban. (Az EU bíróságának elnöke külön is kiemelte, mint az egyik legfontosabb magyar ügyet.)  A hatékony menekültügyi jogorvoslat megsértése volt az első példája, annak, ahogy a magyar kormány az ország érdekeivel ellentétes ideológiai számításból nyíltan az EU ellen lavírozta hazánkat. 

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Fazekas Tamás

Családegyesítéssel a közvetlen családtagok, a házastárs és a kiskorú gyerekek, legális és biztonságos úton csatlakozhatnak a menekült vagy oltalmazott személyhez. Ritkább esetben a felnőtt gyerek, testvér vagy szülő is jelentkezhet családegyesítésre, ha az itt élő menekült gondoskodására szorul. A családegyesítés egy nehéz eljárás. Bizonyítani kell a családi kapcsolatot, de ez sem olyan egyszerű, mert a származási országnak sokszor elmaradottabb az anyakönyvi nyilvántartása, illetve menekültként sokszor lehetetlen új iratokat kérni, ha esetleg elvesztek vagy megsemmisültek a korábbiak. A legtöbb esetben azt is bizonyítani kell, hogy az itt lévő menekültnek elegendő keresete és megtakarítása van ahhoz, hogy a családtagjait is ellássa, megfelelő lakhatást tud biztosítani a teljes családnak. Még magán egészségbiztosítást is kötni kell a családtagokra, amikor még itt sincsenek.

Egy-egy családnak akár éveket kell várnia, hogy újra együtt legyenek. A családegyesítési eljárás is el tud húzódni, de még tovább tart az az idő, amíg az itt élő menekült családfő megteremti az összes feltételt: talál olyan munkát, ahol jól keres, és be is jelentik, talál olyan albérletet, ahova a családtagjai hivatalosan is beköltözhetnek majd. Minden viszi a pénzt, közben pedig félre is kell tenni, és haza is kell utalni, mivel az otthon maradottak is gyakran az itt lévő családtag fizetéséből élnek. A sok munka közben el kell tudni magyarázni az otthoniaknak, akik csak a történetekből ismerik a magyar körülményeket, hogy miért tart ez ilyen sokáig. Nekik pedig meg kell próbálni addig is túlélni, és nem elveszíteni a bizalmat a már itt lévő családtagjukban. Egyébként egy jogfosztó törvénymódosításnak „köszönhetően”, a magyar állampolgárok és nem uniós állampolgár családtagjaik családegyesítésére is pont ugyanezek a szabályok vonatkoznak.

Nehéz a családegyesítésre várók helyzete, főleg, ha közben a fogadó ország kormánya gyűlöletkampányt folytat, ami a keményen dolgozó menekültet, és a majd megérkező és beilleszkedni próbáló családját, gyerekeit is érinti. De mindig van segítség is! A Magyar Helsinki Bizottság a család fontosságát elismerve ingyenes jogi segítséget nyújt az ilyen szétszakadt családoknak. Rajtunk kívül pedig más civil szervezetek és gyakran magyar magánemberek is segítenek olcsóbb lakhatással, jobb munkával, a gyerekek beilleszkedésének támogatásával vagy pár jó szóval, ami nagyon is elkél. Nemcsak kormányzati gyűlöletpropaganda van, hanem van sok civil emberség is ezen a „családbarát Magyarországon”.

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Major Magda

Az új idegenrendészeti törvény nevetségesen szigorú és számtalan ésszerűtlen helyzetet teremt a nem uniós országok állampolgárainak. Az itt tartózkodásuk során, ha a legkisebb dologgal kapcsolatban is probléma merül fel, kiutasítás fenyegeti őket Magyarország területéről. Bár még a drákói szigorú törvény is előírja a hatóság számára, hogy mérlegelni kell azt, hogy a magyar állampolgárságú családtagokra a kiutasítása milyen hatással lenne, a gyakorlatban azt látjuk, hogy ez az értékelés szinte soha nem valósul meg – a döntés meghozatala során így sokszor figyelembe sem veszik, ha valakinek például pár hónapos kisbabája van, ugyanúgy kiutasítják, mint bárki mást. 

A gyakorlatban tényleg azt látjuk, hogy szemrebbenés nélkül szakítanak szét családokat. Az egyik esetben például azt találta problémásnak a hatóság, hogy “pusztán” 800 ezer forintból él meg a négytagú család egy hónapban, amely szerintük nem elég, ezért kiutasítással fenyegetik az édesapát. Mindannyiunkban felmerül a kérdés: vajon hány olyan magyar család van, amely ennyi pénzből vagy kevesebből gazdálkodik?

Ez a helyzet azonban más szempontból is visszás: ha egy magyar állampolgár függőségi viszonyban áll egy harmadik országbeli személlyel, akkor előfordulhat, hogy a kiutasítás következtében a magyar állampolgárnak is el kell hagynia az Európai Unió területét. Ez viszont sérti az uniós polgársághoz fűződő jogát. Emiatt azoknak a külföldieknek, akik ilyen függőségi viszonyban állnak egy uniós állampolgárral, joguk van Magyarország területén maradni. A hatóságok ezt gyakran figyelmen kívül hagyják, így saját állampolgáraik jogait is nap mint nap megsértik.

Mi itt vagyunk és teszünk róla, hogy a magyar állam, ha már nem segít, legalább ne ártson: ne szakíthasson szét jogsértő módon magyar családokat, és ne kényszeríthessen rá magyar állampolgárokat, hogy gyerekeiket hazájuktól és tágabb családjuktól távol kelljen felnevelniük.

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Petrov Katarina

Azadeh Iránban tanárnőként dolgozott, de egy elrendezett házasságban találta magát, amelyben fanatikusan vallásos férje eltiltotta az iskolától, mivel ott férfiakkal is kapcsolatba került. Nem ez volt az egyetlen bűne: kiállt a nők jogaiért is.  

A tízezres tüntetések Mahsa Amini halálát követően kezdődtek. A teheráni egyetemista lányt nem megfelelő öltözködés miatt tartóztatta le és gyilkolta meg 2022 októberében az iráni erkölcsrendészet. A tüntetők közül is ezreket börtönöztek be, százakat végeztek ki. 

Titokban, váltóruhával felszerelkezve, eltakart arccal Azadeh is rendszeresen részt vett ezeket a tüntetéseken. Amikor férje egy szerencsétlen véletlen folytán erre rájött, bezárta és megverte őt, elvette telefonját, elszigetelte mindenkitől és halálosan megfenyegette. Azt mondta neki, ha az állam nem öli meg a tüntetések miatt, ő maga fogja.

Azadeh legális úton jutott Magyarországra, de miután vízuma lejárt, kiutasították és őrizetbe vették. Ekkor mondta el a hatóságnak, hogy mi elől menekült el és miért nem térhet haza. A menekültügyi kérelem előterjesztése után azonban az átélt traumák ellenére az idegenrendészeti őrizetből menekültügyi őrizetbe került és 2 hónapra bezárták. 

Szerencsére kapcsolatba került a Magyar Helsinki Bizottsággal és fokozatosan minden jóra fordult. A bíróság iránymutatása alapján végül a menekültügyi hatóság egy hónapja menekültként ismerte el őt, így legalább három évig biztosan nem kell visszatérnie Iránba.

Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!

Bieber Ivóna