Észrevételek és javaslatok: az otthonápolási őrizet joggyakorlata
Az otthonápolási őrizet új jogintézmény, amelynek célja – feltehetően – a börtönök telítettségének mérséklése és a társadalomra egészségi állapotuk alapján valós veszélyt (már) nem jelentő fogva tartottak büntetésének más formában történő végrehajtása, illetve a bv. terheinek csökkentése. Az eddig tapasztalt jogalkalmazási gyakorlat alapján félő, hogy az új jogintézmény nem képes céljának betöltésére a megszorító bírói jogalkalmazás miatt.
A Magyar Helsinki Bizottsághoz érkezett fogvatartotti és hozzátartozói panaszok, valamint a BVOP a sajtó által megjelentetett statisztikái alapján arra lehet következtetni, hogy a jogintézmény kihasználtsága meglehetősen alacsony. A BvOP által a nyilvánosságnak eljuttatott adatok szerint a jogintézmény bevezetését követő négy hónap alatt 109 fogva tartott kérte az otthonápolási őrizetét és közülük csupán négy embernek, azaz az esetek 4,36%-ban engedélyezte azt a bíróság. 2023. október 31. napjáig 204 fogva tartott kérte és 21 személynek (10,3%) engedélyezték. Az ilyen volumenű alkalmazás a zsúfoltságot érdemben nem csökkenti, a jogintézmény kihasználatlannak tűnik.
A Magyar Helsinki Bizottsághoz eljutott esetek alapján az állapítható meg, hogy a bv. bírói gyakorlat igen tágan értelmezi a megtagadás szubjektív feltételeit, így a fogvatartottnak akkor sem engedélyezi a bíróság az otthonápolási őrizetet, ha objektív kizáró ok nem áll fenn. A bíróságok rendszerint a Btk. 79. §-ára hivatkoznak, mely szerint a büntetés célja a társadalom védelme, hogy az elítélt újabb bűncselekményt ne kövessen el. Jellemző, hogy a mérlegelési tevékenység során az éppen töltött, vagy korábban már kitöltött szabadságvesztésre alapot adó bűncselekmény jellemzőit, körülményeit nagy súllyal veszik figyelembe, ugyanakkor nem fektetnek arra hangsúlyt, hogy az elítélt ténylegesen, fizikailag képes lenne-e bűncselekményt elkövetni, vagy a bűncselekmény óta milyen személyiségfejlődésen ment át.
Egy ügyben a fogvatartottat az egyébként jellemzően kedvező körülmények ellenére azért nem engedte a bíró otthonápolási őrizetbe, mert az őt befogadó rokont a környezettanulmányt készítő pártfogó felügyelő ismerte és jelzést tett arról, hogy évekkel korábban ő is szabadságvesztés büntetést töltött, így a bíró „kriminálisan veszélyeztetőnek” ítélte a befogadó környezetet.
Más esetben a fogvatartottnak azért nem engedélyezték az otthonápolási őrizetet, mert ugyanabban az ingatlanban lakott volna, ahol elkövette a bűncselekményt. Azonban azt nem értékelte a bíróság, hogy a jogerős ítélet és a szabadságvesztés megkezdése között 7 év telt el, amely során nem követett el bűncselekményt vagy szabálysértést.
Mindezekkel ellentétesen egy, az otthonápolási őrizetről döntő másodfokú tanács úgy foglalt állást, hogy amennyiben az objektív jogszabályi feltételek fennállnak, az otthonápolási őrizetet el kell rendelni: “(…) tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az eljárás során a fent idézett objektív jogszabályi feltételek fennállása és kizáró okok hiánya ellenére a többszörös büntetett előéletet, a bv. intézetben tanúsított magatartást, a csekély kriminológiai veszélyességű környezetet, az ítélet alapjául szolgáló bűncselekmény tárgyi súlyát mérlegelve mellőzte az otthonápolási őrizetet. Mivel az elítélt egészségi állapota az előzőekben hivatkozott jogszabályi feltételek megállapíthatóságát megalapozta, az otthonápolási őrizet engedélyezését a bíróság elrendelte.” (4.Bpkf.887/2023/3. számú ítélet)
A statisztikai adatok és az egyedi ügyekben megfigyelt jellemzők alapján fontosnak tartjuk a gyakorlat figyelemmel kísérését, és szükség esetén a jogi szabályozás pontosítását annak érdekében, hogy a jogintézmény valóban működőképes legyen és ne üresedjen ki.
További észrevételek és javaslatok egyes fogva tartással kapcsolatos jogszabályokról és azok alkalmazásáról >>
