Ötmilliós kártérítés kémiai kényszerzubbony miatt

Ez a kényszerzubbony nem durva vászonból, gurtniból meg acélkapcsokból készül. Ezt üstben főzik, lombikban párolják le, orvos adagolja, injekciós tűvel és pirulákban osztják ki. A gond, hogy olyanoknak is, akik nem szorulnak rá, de mert fogva tartják őket, tiltakozásukat nem hallani.

Nincs rendjén, hogy az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI), ez a fogvatartottakat kezelő kórház speciális börtönkörülmények alkalmazható gyakorlatra – magyarán, a saját gyakorlatára – hivatkozva a hozzá kerülő betegeket ne a tényleges állapotuknak megfelelő gyógyító szándékkal kezelje, hanem önkényesen, érdemi orvosi indok nélkül lenyugtatózza, szedálja őket. Önmagában az, hogy valaki előzetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztését tölti, nem ad alapot a büntetés-végrehajtási intézménynek arra, hogy ne törekedjék a beteg fogvatartott meggyógyításra, vagy olyan kezelést alkalmazzon, amelynek egyetlen célja, hogy ne legyen a rabbal „baj”. Minderre az eszköz- és szakemberhiány sem ad jogalapot – tratlamazza a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete.

A kártérítési perben a bíróság megállapította, hogy az IMEI megsértette a felperes H. Zsolt testi, lelki egészséghez, mozgásszabadsághoz, önrendelkezéshez, valamint emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, ezért az alperes nem vagyoni kár címén köteles 5 millió Ft-ot fizetni a károsultnak, illetve magánlevélben kifejezni sajnálkozását az elszenvedett sérelmek miatt.

Az ügy még 2000-ben kezdődött, amikor az orvvadászaton ért, addig büntetlen előéletű H. Zsoltnak elrendelték a vizsgálati fogságát. A számára szokatlan börtönkörülményeket nehezen elviselő férfit a szombathelyi börtönben tartották fogva. Az intézetnek feladata, hogy azonnal intézkedjék, ha önsértés vagy öngyilkosság előjelét észleli, aminek nem szükségszerű következménye az IMEI-be szállítás, mégis gyakran megesik, hogy a bv.-intézetek óvatosságból inkább ezt választják, mint a szorosabb megfigyelést és a lelki segítségnyújtást. A bíróság mindenesetre H. Zsolt esetében indokoltnak ítélte az átszállítást, ám azt már nem, ami később vele az IMEI-ben történt.

Első „kezelése” két hétig tartott, az injekciós kúra nemhogy javított volna állapotán, hanem éppenséggel rontott. Ezt Szombathelyre történő visszaszállítása után a bv.-sek is észlelhették, mert négy nappal később H. Zsolt újra az IMEI-ben találta magát, az ismételt „kezelés” hasonló volt az előzőhöz és 10 napon át tartott. Gyógykezelési terv nem volt, a beadott medicina hatását nem ellenőrizték, sőt annak köszönhetően a páciens olyannyira bódult állapotba került, amely mellett eredeti problémájának megfigyelése eleve lehetetlenné vált.

A perben felkért orvos szakértő megállapította, hogy a gyógykezelés egyik esetben sem volt arányos, indokolt és szakszerű – e véleményt a bíróság elfogadta. Emellett megállapította: az IMEI azzal, hogy elmebetegek közé zárta a későbbi felperest, kezelése során pedig méltatlanul bánt vele, nem tájékoztatta őt a kezelés céljáról és mikéntjéről, megsértette H. Zsolt személyiségi jogait.

Sághy Mária tanácsa ítéletében elutasította az IMEI azon meghökkentő érvelését, hogy mivel H. Zsolt előzetes letartóztatását bíróság rendelte el, így azzal, hogy hetekre elmebetegek közé zárták, valójában nem korlátozták törvénysértően mozgási szabadságát. A bíróság leszögezte, az előzetes letartóztatás önmagában nem ad alapot az IMEI-nek arra, hogy a fogvatartottat „az intézményen belül nem egészségi állapotának megfelelően helyezze el, mozgásszabadságát az előzetes letartóztatással szükségszerűen és jogszerűen együtt járó korlátozáson túlmutató módon csorbítsa”. Vagyis világosan kimondatott, hogy az IMEI nem rendelkezik biankó felhatalmazással a rá bízott fogvatartottak gyógykezelése során.

H. Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság ügyfele 13 év után nyert pert. De arról, hogy egyetlen anomáliáról vagy pedig rendszerszintű problémáról van-e szó, és mi folyik azóta az IMEI-ben, javára változott-e az ottani gyakorlat, csak legendákat hallani. Az intézet falain kívülről nemigen látni rá a benti történésekre. A H. Zsoltéhoz hasonló perek ezen segíthetnének vakamit, de ritka az olyan együttállás, hogy a károsult ennyire kitartó és jogtudatos legyen, professzionális jogi segítséget kapjon, az orvos szakértő egyértelműen foglaljon állást, ráadásul, mint ez esetben, az a szerencsés körülmény is segítse az igazát kereső félrekezelt felperest, hogy az ombudsman is megállapítsa az IMEI törvénysértéseit.