Összeverték a börtönőrök, lefokozták őket

A „hipizés” vagy „hipiztetés”, azaz az a biztonsági intézkedés, amikor a börtönőrök tiltott tárgyak után kutakodnak a zárkában, sokszor teremt feszültséget. Ezeket viszont az intézkedőknek tudniuk kell kezelni, egy értetlenkedésre nem lehet bántalmazás a válasz. A gyulai börtönben mégis ez történt.

Egy egy hónapja letartóztatott fiatalember nem volt tisztában a gyulai börtön minden iratlan szabályával. Így azzal sem, hogy „hipiztetésnél” a folyosóra kiparancsolva neki nem hátra, hanem előre kellett volna állni. Az egyik börtönőr rá is reccsent, hogy „maga miért megy oda? Jöjjön vissza.” Erre az azonnal visszainduló rab visszakérdezett, hogy „nem teljesen mindegy?” Mindez nem tetszett az intézkedő őrnek, aki miután megmotozta, visszaparancsolta a zárkába. Ott aztán már tegeződve kioktatta a fiatalembert, „ha valami nem tetszik, nyugodtan szóljál”. Aztán jött a bántalmazás, a verés, amiből mindkét börtönőr kivette a részét.

Az előzményeket onnan tudni ennyire pontosan, hogy biztonsági kamera rögzítette a folyosói történéseket. A zárkában azonban nem volt kamera, normál zárkákban nincs is rá szükség. Ettől még a folyosói kamerafelvétel és hangfelvétel is perdöntő bizonyíték lehetett volna, ha azt valaki utóbb meg nem csonkítja. Márpedig szorgos kezek 1 perc 4 másodpercnyi anyagot kivágtak a 2023. május 24-iki felvételből – éppen azt, amikor a fogvatartott a behúzott ajtajú zárkában egyedül marad a két börtönőrrel. Utána már csak annyit látni, hogy az egyik kijövő őr távolabb küldi a fogvatartottakat, majd 40 másodperc múlva beterelik őket a zárkába.

A bántalmazott ember feljelentést tett, noha ez csak elvétve fordul elő börtönben. A börtön sem segítette őt az igazságkeresésben. A börtön orvosa mindenesetre nem talált külsérelmi nyomokat, csak másnap a kinti civil orvos vett fel látleletet a testszerte keletkezett zúzódásokról, duzzanatokról és vérömlenyekről. 

A nyomozó ügyész viszont példásan komolyan vette a feladatát. Eljárást indított a videofelvétel megcsonkítása miatt is. Ugyan végül abban az ügyben egyelőre senkit nem vontak felelősségre, de az legalább tisztázódott, hogy szándékosan rongálták meg a bizonyítékot a börtönben, amihez minden valószínűség szerint csak a személyzet tagjai – azon belül is csak magasabb rangúak – férhettek hozzá. Ahogyan az a hajmeresztő mulasztás is kiderült, hogy jelenleg sincs országos parancsnoki utasítás arról, hogyan kellene szabályszerűen őrizni a felvételeket, védeni az ehhez hasonló illetéktelen beavatkozásoktól.

Az ügyészség 250–250 napnyi, összesen 500–500 ezer forintos pénzbüntetést és rendfokozatban visszavetést indítványozott a két megvádolt törzszászlósnál. A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa viszont súlyosabbnak ítélte meg a bántalmazást, ezért 350–350 napnyi, azaz 875–875 ezer forintos pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte a brutális gyulai börtönőröket. Az ítélet egyelőre nem jogerős.

„Jó látni, amikor példásan dolgozik az igazságszolgáltatás, és annak ellenére felelősségre von bántalmazókat, hogy a bántalmazásnál a sértetten és az őrökön kívül senki nem volt jelen, és a sértett nem szenvedett súlyos sérüléseket. Sokszor ilyenkor az ügyészség azt választja, hogy nem emel vádat, vagy a bíróság menti fel a vádlottakat a kétséget kizáró bizonyítottság hiányára hivatkozva. A mostani ítélethez kellett ügyfelünk személyes bátorsága és az is, hogy három éven át kitartott, és ragaszkodott az igazsághoz. A bíró is kitért arra az ítélethirdetésnél, hogy ügyfelünk nagy kockázatot vállalt azzal, hogy feljelentést tett” – értékelte a történteket Győző Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, a megvert ember sértetti képviselője.