Nem engedték elbúcsúzni haldokló fiától – a börtönnek bocsánatot kell kérnie a gyászoló apától
A szombathelyi börtön nem értesítette időben az apát arról, hogy fia életveszélyes állapotba került, és nem engedte, hogy a még eszméleténél lévő gyerekével beszélhessen a kórházban. Mire a férfi végre engedélyt kapott a látogatásra, fia már mesterséges kómában volt, és többé nem tért magához. A bíróság kimondta, hogy a börtön megsértette az apa magán- és családi élethez való jogát. A börtönnek bocsánatot kell kérnie, és 500 ezer forint sérelemdíjat kell fizetnie a Magyar Helsinki Bizottság ügyfelének.
2023 januárjában egy fiatal férfi, Ruckel René súlyosan megsérült a szombathelyi börtönben, miután összeverekedett egyik zárkatársával. A férfi véres fejjel lépett ki a zárkájából, majd a folyosón összeesett. A gerince megsérült, nyaktól lefelé lebénult, és kórházba szállították, ahol később életét vesztette. A halálához vezető bántalmazás miatt egyik zárkatársát elítélték.
René édesapját, Ruckel Józsefet (korábbi beszámolónkban az anonimitás megőrzése érdekében „Lászlónak” neveztük) a börtön nem értesítette a történtekről. A fia egyik barátjától tudta meg, hogy gyereke kórházba került. A büntetés-végrehajtástól azt közölte vele, hogy fia megszédült és elesett, illetve nekiesett egy ajtónak. Azt, hogy a súlyos sérülést zárkán belüli verekedés előzte meg, nem mondták el neki.
Az apa azonnal látni szerette volna a fiát. Elment a kórházba, ahol a gyermeke még eszméleténél volt, de nem engedték oda hozzá. René egy alkalommal még kiáltott is az apjának, hogy „Apu, itt vagyok”, a találkozást azonban akkor nem tették lehetővé.
Az apa napokon át telefonált, érdeklődött, és próbált engedélyt szerezni a látogatáshoz. A rendkívüli kórházi beszélő iránti kérelmét csak három nappal később bírálták el, mert a munkaidőben iktatott megkeresést hétvége követte. Mire végre bejutott fiához, René már mély altatásban feküdt. Az édesapa egy órán át foghatta a kezét, de többé nem beszélhettek egymással.
„Nem akartam pereskedni. A börtönt is csak emberek működtetik, akik hibákat követhetnek el. Ha egyszerűen elismerik, hogy valóban elrontották a dolgot, és bocsánatot kérnek, akkor nem fordultunk volna bírósághoz” – mondta korábban a Magyar Helsinki Bizottságnak az apa.
A börtön nem kért bocsánatot
A börtön parancsnoka, bár részvétét kifejezte, a peren kívüli megegyezést és a bocsánatkérést többször elutasította egy máig nem tisztázott, börtönőr elleni büntetőeljárásra hivatkozva. Az apa ezért a Magyar Helsinki Bizottság segítségével személyiségi jogi pert indított.
A per központi kérdése az volt, hogy René mikortól volt életveszélyes állapotban, és a büntetés-végrehajtásnak mikor kellett volna erről értesítenie a hozzátartozóját, illetve soron kívül biztosítania a látogatását.
Első fokon a Szombathelyi Törvényszék elutasította az apa keresetét. A bíróság lényegében arra jutott, hogy a börtön nem volt köteles önállóan megállapítani a fogvatartott életveszélyes állapotát, és a rendelkezésére álló egészségügyi információk alapján nem bizonyosodott be a felróható mulasztása.
A Magyar Helsinki Bizottság fellebbezett. A jogvédő szervezet szerint nem fogadható el, hogy a kórház és a börtön közötti információáramlás hiányosságaira hivatkozva a börtön mentesüljön a felelőssége alól. A fiú életveszélyes állapotát észlelni kellett volna a börtönorvosnak, hiszen René elájult a zárka előtt, és az intézet noha tudott a verekedésről, ahogy az ügyészi vizsgálat is megállapította, a börtön mégsem értesítette az édesapát és nem tett feljelentést időben.
A börtönnek intézkednie kellett volna
A Győri Ítélőtábla 2026. október 15-én az apának adott igazat a magán- és családi élethez való joga megsértése miatt indított perben.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy René már a kórházba kerülése napján, 2023. január 25-én életveszélyes állapotban volt. Ennek megítélésében különös jelentősége volt az igazságügyi szakértő véleménye alapján, hogy az egészségügyi dokumentáció rögzítette, hogy Renének már aznap 12:45-től szüksége volt keringéstámogatásra.
Az ítélőtábla szerint a büntetés-végrehajtásnak gondoskodnia kellett volna arról, hogy a fogvatartott egészségi állapotáról megfelelő információk álljanak rendelkezésére. A börtön felelősségét önmagában az sem zárja ki, ha nem kapott megfelelő tájékoztatást a kórháztól. A fogvatartott hozzátartozója ugyanis a börtönnel áll kapcsolatban: tőle kaphat információt, az intézetnek pedig minden adatot megfelelően be kell szereznie a kórháztól.
A bíróság azt is egyértelművé tette, hogy a soron kívüli látogatási kérelmet valóban soron kívül kell kezelni. Nem fogadható el, hogy egy életveszélyes állapotban lévő, haldokló fogvatartott hozzátartozójának kérelmét pusztán a hétvégi munkarend miatt napokig ne bírálják el.
Az ítélőtábla ezért megállapította az apa magán- és családi élethez való jogának megsértését, bocsánatkérésre kötelezte a büntetés-végrehajtást, és 500 ezer forint sérelemdíjat ítélt meg a férfinak.
A hozzátartozóknak is vannak jogaik
A Magyar Helsinki Bizottság szerint az ítélet túlmutat egyetlen család tragédiáján. A fogvatartottak szabadságukat veszítik el, nem pedig emberi méltóságukat és családi kapcsolataikat. A börtönöknek különösen nagy felelősségük van akkor, amikor egy fogvatartott súlyosan megsérül vagy megbetegszik, életveszélyes sérülést szenved el vagy haldoklik.
A fogvatartás biztonsági követelményei nem szolgálhatnak általános indokul arra, hogy egy apa ne látogathassa meg életveszélyben lévő, magatehetetlen gyerekét, aki nyilván képtelen szökésre és támadásra a kórházi ágyon. Az ilyen helyzetekben a gyors, pontos és emberséges ügyintézés nem szívesség, hanem jogi kötelezettség.
Ebben az ügyben az apa nem pénzt akart, hanem annak elismerését, hogy a börtön hibázott. Egyetlen lehetőséget szeretett volna visszakapni, amit már semmilyen ítélet nem adhat meg neki: hogy még egyszer beszélhessen a fiával, és elbúcsúzhasson tőle.
A mostani jogerős ítélet ezt a veszteséget nem tudja jóvátenni. Azt azonban kimondja, hogy a büntetés-végrehajtás nem kezelheti közömbösen a fogvatartottak és hozzátartozóik alapvető jogát ahhoz, hogy elbúcsúzzanak egymástól. Az apa pedig, aki a sérelemdíjat jótékony célra adományozza, végre megkaphatja azt a bocsánatkérést, amelyet a tragédia óta hiába várt és ami segíti a gyászfolyamat lezárásában.
„Olyan szempontból elégtételt jelent az ítélet, hogy úgy érzem, megküzdöttem az igazunkért, és jár az a bocsánatkérő levél a történtek után. Ez persze akkor ér valamit, ha a börtön tanul az esetből valamit, és ez mással már nem fordul elő” – mondta el Ruckel József.
„Fontos tanulsága az ügynek, hogy az ilyen krízisben az emberség jobb iránytű, mint a kifogáskeresés és a magyarázkodás, pláne, ha a tragédia nem is az intézet miatt történt. A hiba peren kívüli elismerése pedig nem gyengeség, hanem éppen ellenkezőleg, azt mutatja ilyen esetekben, hogy az intézet tanul és az elhallgatás és titkolózás rossz reflexeit végül megpróbálja kijavítani. Reméljük, hogy a jogerős ítélet iránymutatás lesz hasonló helyzetekben a börtönöknek, és segít, hogy a következetes szigor mellett az indokolt emberségesség is újra megfelelő helyet kapjon a büntetés-végrehajtási szervezet működésében” – kommentálta Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.
Megismernéd a híreink mögötti személyes történeteket is?
Hírlevelünkben sehol máshol nem közölt interjúkat olvashatsz – iratkozz fel, érdemes!