Menedékkérők őrizete és a dublini eljárás gyakorlata
A Helsinki Bizottság 2014 februárjában vizsgálta a magyar hatóságok és bíróságok menekültügyi őrizettel kapcsolatos gyakorlatát, amelynek során 107 őrizetet elrendelő határozatot elemzett.
A jelentés három, 2014 februárjában tartott helyszíni tényfeltáró látogatás és 107 menekültügyi őrizetet elrendelő közigazgatási, illetve bírósági határozat vizsgálatán alapul, amely legfontosabb megállapításai röviden az alábbiak:
- a Helsinki Bizottság korábbi aggodalmai beigazolódni látszanak, mert a vizsgált időszakban egyre nőtt azon kérelmezők aránya, akiket fogvatartottak, az egyedülálló felnőtt férfi menedékkérők körülbelül 40%-a került őrizetbe. Ez azokat is érintette, akik első alkalommal kértek menedékjogot Magyarországon. Megállapítható, hogy a menekültügyi őrizetet – az uniós szabályozás szellemiségével ellentétben – a hatóság és a bíróság nem kivételesen alkalmazza a kérelmező rendelkezésre állását biztosítandó eszközként.
- Külön aggodalomra ad okot, hogy az őrizetet meghosszabbító bírósági határozatok sematikusak és nyoma sincs a kérelmező egyedi körülményei egyéniesített vizsgálatának. A Helsinki Bizottság szerint a menekültügyi őrizet bírósági felülvizsgálata – az idegenrendészeti őrizethez kísértetiesen hasonlóan – jelenleg nem hatékony.
- A fogvatartás alternatíváit szinte alig alkalmazza a hatóság, vagy ha mégis, akkor nem átláthatóak a mérlegelés szempontjai.
- A békéscsabai, debreceni és nyírbátori őrzött menekültügyi befogadó központok alkalmatlanok arra, hogy ott sérülékeny menedékkérőket tartsanak fogva, mint felszereltségüket (pl. akadálymentesítés), mind személyi állományukat (pszichológusok hiánya) tekintve hagynak kívánni valót maguk után.
- A tavalyi jogszabály módosításokat követően sem kielégítő a dublini eljárásban átadott kérelmezők helyzete, mert nem férnek hozzá a bírósági jogorvoslathoz az átadást követően, holott ezt a Dublin III Rendelet is előírja.
A jelentés angol nyelven innen tölthető le.