Kizáró klauzulák
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság 2003 szeptemberében közzétett iránymutatása
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság 2003 szeptemberében közzétett iránymutatása
Az 1951. évi Genfi Egyezmény tartalmazza a kizáró klauzulák taxatív felsorolását. A kizáró klauzulák alapján megtagadható a menekültstátusszal járó kedvezmények azoktól, akik egyébként menekültnek minősülnek. E klauzulák hátterében az áll – s ezt alkalmazásuk során mindig szem előtt kell tartani –, hogy egyes cselekmények olyannyira súlyosak, hogy elkövetőjük érdemtelenné válik a menekülteket egyébként megillető nemzetközi védelemre. A kizáró klauzuláknak kettős célja van: egyrészről egyes cselekmények olyannyira súlyosak, hogy ezáltal elkövetőjük érdemtelenné válik a nemzetközi védelemre, másrészt a menekültek védelmét biztosító keretek nem állhatnak annak útjába, hogy a veszélyes bűnözők az igazságszolgáltatás előtt feleljenek tetteikért. E mögöttes célokat kell figyelembe venni a kizáró klauzulák értelmezése során, de ezt az 1951. évi egyezmény mindent átható humanitárius céljának fényében kell tennünk.
Tekintettel a kizáró klauzulák alkalmazásának súlyos következményeire, alkalmazásuk nagyfokú körültekintést igényel és az eset egyedi körülményeinek átfogó értékelését. Következésképpen – bármely más emberi jogi garanciához kapcsolódó kivételhez hasonlóan – a kizáró klauzulákat mindig megszorítóan kell értelmezni, és nagyfokú körültekintéssel kell alkalmazni. Különösen indokolt a körültekintő megközelítés a kizárás potenciálisan súlyos következményei miatt. Sőt, az egyetemes joghatóság terjedésével és a nemzetközi büntető törvényszékek bevezetésével csökken a kizárás szerepe a büntetés elől menekülő bűnösök bíróság elé állításának biztosításában, tovább erősítve ezáltal a megszorító értelmezés melletti érveket.