Intézeti bántalmazások következmények nélkül – áttekintettük 10 év ombudsmani jelentéseit

• „Sokat ordibál, üvöltözik, csúnyán beszél, veréssel fenyeget” – állítják gyerekek.  

• „[…] az elmúlt évek tapasztalatai alapján a speciális gyermekotthonban a gyermekek 40 százaléka érintett a prostitúcióval valamilyen módon.”

• A szakdolgozók a gyermekprostitúció gyanúja esetén nem teljesítették a jelzési kötelezettségeiket. 

• „Több interjúban is elhangzott, hogy a legfiatalabb, 11 éves gyermeket állandóan bántják a felnőttek, ütik (elmondásuk szerint van egy bot, amit külön erre a célra tartanak és a fiúról nevezték el), futtatják az udvaron, felsikáltatják vele a padlót …” „A bántalmazás egy bambusz bottal történik, amellyel a fejét, hátát, karját üti meg” – jelezte a gyermekjogi képviselő. „Elmondták a gyermekek, hogy a bántalmazó felnőtt nevet is adott ennek a botnak, „Benji” botnak hívja.”

• „Több ellátott fogát nem a saját, hanem 2 db közös fogkefével mossák meg, a minden ellátott részére egyébként névvel ellátott fogkefék és fogmosó poharak használata helyett, azokat ugyanis külön tárolták, elzártan, egy esetleges ellenőrzés esetére.”

• „[…] néhány növendék sérelmezte a rendészek agresszív megnyilvánulásait. Állításuk szerint […] „tockos”, rúgás és „gyomrozás” is előfordult. […] tipikus büntetésnek számít a sarokba állítás, a „rogyasztás” (guggoló pózban kitartott kéz), és a takarítás, esetenként fogkefével kell a fugákat kitisztítani.”
• „30 másodperc van kiállni az ajtó elé vigyázzban” az ébresztéstől számítva […]” „Nincs nézegetés”, „Nincs repeta”, „Nincs ételcsere”, „Nincs beszéd”, „Maximális fegyelem”, „Maximális tisztelet”, „Nincs kérdezés senkitől, […]”. [A] falra függesztve, sorszámozva megdöbbentő a [feliratok hatása]. […] Amellett, hogy egyik-másik utasítás önmagában is megalázó, csokorba gyűjtve pedig az ötvenes évekbeli büntetőtáborokra emlékeztet …

Ezek az idézetek az elmúlt 10 évben végzett ombudsmani vizsgálatokból valók, amelyeket gyermekotthonban, javítóintézetben, fogyatékos otthonban, büntetés-végrehajtási intézetben végzett az alapvető jogok biztosa.  

Az elmúlt több mint 10 évben az alapvető jogok biztosa számos vizsgálatot végzett zárt intézményekben: a vizsgálatok egyik fókusza a kínzás, megalázó és embertelen bánásmód feltárása, megelőzése, valamint a kezelésére vonatkozó intézkedések meghatározása volt. 

A Magyar Helsinki Bizottság célja az volt, hogy áttekintse: az ombudsmani vizsgálatok feltárták-e az ott élő kiszolgáltatott emberek sérelmére elkövetett bántalmazásokat, és ha igen, ezekre milyen válaszokat adott az állam. 

A Magyar Helsinki Bizottság áttekintette az elmúlt években készült összes olyan ombudsmani jelentést, amely gyermekotthonokban és javítóintézetekben készült. A vizsgálatot kiegészítettük: 

• A gyermekvédelmi rendszer vizsgálatáról készült átfogó jelentéssel 

• A bicskei gyermekotthonban 2011-ben készült jelentéssel 

• A TOPház fogyatékos otthonban készült jelentéssel 
• A Szombathelyi és a Tiszalöki Országos Bünetés Végrehajtási Intézetről készült jelentéssel. 

Ezek az intézmények különösen súlyos és sokkoló esetekről váltak ismertté a sajtóból és civil szervezeti vizsgálatokból. 

Egyes intézetekben (például a bicskei vagy kalocsai gyermekotthon) komoly törvénysértések kerültek felszínre. A jelentéseket nyilvánosságra hozták, ami lehetőséget és kötelezettséget adott volna az erőteljes állami cselekvésre. Azonban ezeknek a vizsgálatoknak sokszor nem lett a szakmai nyilvánosság előtt ismert olyan hatása, amely a szabadságelvonásban lévő embereknek, gyerekeknek valóban hatékony védelmet vagy jogsérelmeik orvoslását biztosította volna. 

Ennél is súlyosabb helyzet, ha a jogsértések egyáltalán nem kerülnek felszínre. Példa erre a Szőlő utcai Budapesti Javítóintézet, ahol értelemszerűen lehetőség sem volt külső beavatkozásra. Ez komoly kérdéseket vet fel az ombudsmani és ügyészségi kontroll megfelelőségéről, ha az emberi méltóságot sértő bűncselekmények felderítetlenül maradhatnak. 

A jelentésekből – jellegüknél fogva – nem ismerhető meg, hogy a javasolt intézkedéseknek lett-e eredménye, a javaslatok címzettjei – a minisztériumok, az intézményi vezetők és felügyeleti szervek – milyen beavatkozásokat tettek, ezek mennyire voltak eredményesek. Ezekre csak az esetlegesen lefolytatott utóvizsgálatok vagy egyes ügyek nyilvánosságra kerülése esetén nyílik részleges lehetőség.  

A jelentésekből nem érzékelhető az sem, hogy milyen egyéni, személyre szabott, konkrét, és milyen hosszabb távú segítséget kaptak azok a zárt intézetben elhelyezett gyerekek vagy felnőttek, akik a dolgozók vagy társaik által elkövetett súlyos bántalmazásról, szexuális visszaélésről vagy más abúzusról számoltak be.  

Az intézkedések között egyetlen egyszer sem szerepel, hogy az ombudsman feljelentést tett volna, holott több esetben súlyos bántalmazás gyanúja merült fel. 

Az ombudsmani ajánlások között egyetlen esetben sem szerepelt az, hogy a gyermekvédelmi szakma súlyos forráshiányban szenved. Ennek pótlása kizárólag az ágazat finanszírozásának jelentősebb növelésével érhető el, amely hiányában a gyerekek és más fogvatartottak gyakorlatilag egyenes következményként szenvednek el testi vagy lelki bántalmazást, mert a dolgozók egy része alkalmatlan a speciális felkészültséget, tűrőképességet és személyiséget igénylő feladatok elvégzésére, és ezt többször az igazán felkészült és alkalmas munkatársak sem tudják kompenzálni.  

A vizsgálat alapvető kérdéseket vet fel az ombudsmani és ügyészségi kontroll hatékonyságáról, valamint az állam felelősségéről: 

• Megfelelő-e a kontroll, ha az emberi méltóságot sértő bűncselekmények felderítetlenül maradhatnak? 

• Mi a kontroll értelme, ha a jogsértések kiderülése után sem érzékelhető érdemi hatás az érintettek helyzetére? 

• Miért nem kezelik a rendszerszintű finanszírozási válságot, amely az egyik közvetlen oka a bántalmazásoknak? 

• Miért nem tesznek feljelentést, amikor súlyos bűncselekmények gyanúja merül fel?
  
  

➡️ PDF letöltése