Menekülők nyertek pert a strasbourgi bíróság Nagykamarájánál

Ilias és Ahmed, a Magyar Helsinki Bizottság ügyfelei kálváriája a tranzitzóna működésének első napján indult. 23 napon át voltak oda bezárva, majd a hatóságok menedékkérelmük érdemi vizsgálata nélkül visszakényszerítették őket Szerbiába. A Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordultak, és ítélet is született ügyükben 2017. március 14-én. A bíróság akkor kimondta, hogy – a kormány fikciójával szöges ellentétben, miszerint a panaszosok és mások sem voltak fogva tartva –, bizony, fogva voltak tartva, mégpedig jogellenesen. Mert őrizetbe vételükről döntést nem kaptak, nem közölték velük őrizetük időtartamát, és őrizetük ügyében semmilyen jogorvoslatot nem biztosítottak.

A kormány megfellebbezte a 2017-es ítéletet, az ügy így került a Nagykamara elé. A strasbourgi bíróság fellebbviteli fóruma ma részben megváltoztatta, részben fenntartotta az előző ítéletet.

A Nagykamara abban értett egyet az előző ítélettel, hogy a panaszosok alapvető jogait megsértették a magyar hatóságok, amikor kötelességüket elmulasztva nem vizsgálták meg alaposan, mi történhetne a két menedékkérővel szerbiai kiutasításuk után. A Nagykamara szerint is ez azzal a veszéllyel járhatott volna, hogy újabb kiutasítások („láncvisszaküldés”) nyomán akár kínzás és embertelen bánásmód fenyegette őket.

Tudnivaló, hogy az Európa Tanács több tagállamában is próbálkoztak már a magyarhoz hasonló tranzitzónás fogvatartással, de a strasbourgi bíróság mindeddig két évtizeden át elbuktatta ezeket a kísérleteket. Ma azonban más ítélet született.

A Nagykamara ma az Emberi Jogok Európai Egyezményével összeegyeztethetőnek találta olyan emberek fogvatartását, akik valójában nem tudták szabadon elhagyni a tranzitzónát. Személyes szabadságukat csak annak árán nyerhették volna vissza, ha lemondanak egy másik alapvető emberi jogukról, a menedékjogról. A tranzitzónából Magyarország irányába nem léphettek ki, szögesdrót és fegyveres rendőrök állták útjukat. Ugyanez a helyzet volt Szerbiában is, csak ott a szerb egyenruhások tiltották meg a belépést. A szerb kormány pedig 2015 óta tagadja meg a menedékkérők visszafogadását. Az őrizetbe vételről döntést nem kaptak, nem közölték velük őrizetük időtartamát, és őrizetük ügyében bíróságokhoz sem tudtak fordulni.

A Nagykamara érvelése feltűnően ellentmondásos: a ma ítélet egyszerre állítja azt, hogy csak az számít, hogy Szerbiában milyen körülmények várták volna a kérelmezőket, és azt, hogy a Szerbiából való továbbküldésből eredő veszélyeket is vizsgálni kellett volna.

Nem lehet vitás, hogy a Magyar Helsinki Bizottság szerint rossz döntés született. Nem csak mi tekintjük fogvatartási helynek, őrizetnek a tranzitzónákat, hanem az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az Európa Tanács kínzás elleni bizottsága (CPT), az Európa Tanács és az ENSZ emberi jogi biztosai, az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament is.

A Nagykamara, sajnos, ezzel az ítélettel nem reflektál arra, hogy súlyos jogsértések egész rendszerét működteti a kormány a menekülők távoltartására, sanyargatására és elűzésére. Bár egyedi ügyben egyedi döntés született, félő, hogy az ítélet hatására más, a magyarhoz hasonló illiberális kormányok is úgy érzik majd, következmények nélkül sanyargathatnak menekülő embereket.

Ilias és Ahmed ügye a Nagykamara  ítéletével lezárult. De a tömeges jogellenes fogvartás problémája nem oldódott meg. A ma ítélet tovább sarkall minket, hogy minden lehetséges jogi eszközt felhasználva küzdjünk a tranzitzónás fogavartás ellen. Jelenleg mintegy 180 gyereket tartanak fogva, két év alatt pedig több mint 1700-an voltak 18 év alattiak tranzitzónás őrizetben, olykor egy éven is túl.

Fontos, hogy a Nagykamara ma a 2015-ös állapotról alkotott ítéletet. 2015 óta azonban sokat romlott a helyzet, és a tranzitzónákban nagy többségében gyerekeket és szüleiket tartják fogva a teljes menekültügyi eljárás idejére. Mi továbbra sem tartjuk összeegyeztethetőnek a nemzetközi, uniós és alkotmányos szinten biztosított alapjogokkal ártatlan gyerekek időtlen időkre és önkényesen történő bebörtönzését, valamint szüleik éheztetését.

A Magyar Helsinki Bizottság éppen a múlt héten nyújtotta be a századik menekültügyekkel kapcsolatos panaszát a strasbourgi bírósághoz. 75 ügyünkben még nem döntöttek az emberi jogi bírák, azoknál bizonyosan lesz még lehetőségük kiköszörülni a mai csorbát.

Az Ilias és Ahmed-perről bővebben itt olvashat:
https://helsinki.hu/nagykamarai-itelet-elott-mit-kell-tudni-a-tranzitzonas-strasbourgi-perrol/