Hontalanság Magyarországon (2010)

Az állampolgárság olyan, mint a levegő. Elengedhetetlen az élethez, létezését természetesnek gondoljuk, fontossága pedig csak akkor tűnik föl, amikor hiányzik. Jelenleg legalább 12 millió állampolgársággal nem rendelkező személy, azaz hontalan él a világon. Többségük bármilyen hivatalos regisztráció vagy személyazonosító dokumentum hiányában „jogi szellemként” kénytelen leélni egész életét.

A hontalanság hosszú ideje az emberi jogok és a nemzetközi védelem egyik igazságtalanul elfeledett területe. Bár már több mint fél évszázad telt el a mérföldkő jelentőségű 1954-es New York-i Egyezmény elfogadását követően, ma is csupán néhány ország működtet kifejezetten a hontalanokra vonatkozó, jogszabályban lefektetett alapokon álló védelmi mechanizmust.

Magyarország így úttörő jelentőségű lépést tett, amikor 2007-ben létrehozta saját, részletesen kidolgozott jogszabályi rendelkezéseken alapuló hontalanság-meghatározási eljárását. Bár a hontalanok védelmére kidolgozott magyar rendszer születése óta a nemzetközi figyelem középpontjában áll, gyakorlati működése mindezidáig nem képezte empirikus kutatás tárgyát. Jelen tanulmány ezt a hiányosságot igyekszik pótolni, továbbá górcső alá veszi a hontalanság megelőzésére és csökkentésére irányuló magyar szabályozást. A kutatás eredményei elsősorban a hatályos jogszabályok vizsgálatán, a hontalansággal kapcsolatos közigazgatási és bírói döntések elemzésén, valamint a Magyar Helsinki Bizottság közvetlen tapasztalatain alapulnak.

A tanulmány angol nyelvű változata itt olvasható.

Támogatta: ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-európai Regionális Képviselet