A strasbourgi emberi jogi bíróság ítéletében kimondta, Magyarország megsértette a Magyar Helsinki Bizottság menedékkérő ügyfeleinek emberi jogait, amikor nyomós indok nélkül őrizetbe vette őket. Mint látható, a gyakorlat korábban sem volt hibátlan. Jelentős különbség, hogy ma már be sem engedik ide az üldözötteket, hogy segítséget kérhessenek.

‌‌

Fotó:  Móricz-Sabján Simon 

Három szomáliai menekülő (Ahmad Mohamed Nabil, Saleh Ali Isse és Mohamud Addow Shini) 2011 novemberében Szerbia felől érkezett Magyarországra. A rendőrség mindhármukat őrizetbe vette, mert nem volt útlevelük. Ugyanezen a napon az illegális határátlépés miatt a rendőrség eljárást indított, amelyben elrendelték a Nabil és társai kitoloncolását Szerbiába, valamint a kitoloncolásig az idegenrendészeti őrizetbe vételüket, és három év beutazási tilalmat is kiszabtak rájuk.

Az idegenrendészeti őrizet ideje alatt a szomáliai férfiak menedékkérelmet terjesztettek elő, mert hazájukban üldözte őket az Al-Shabaab terrorszervezet. Mielőtt a menekültügyi hatóság döntése nyomán ügyük az érdemi szakaszba lépett volna, átszállították őket a nyírbátori őrzött szállásra, majd ezt követően 2012 márciusáig tartották fogva mindhármukat. Nabil és társai a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordultak.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága aztán kimondta: a magyar hatóságok megsértették Nabil és társai szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogát (5. Cikk). Különösen az minősült jogsértőnek, hogy azután is fogva tartották a menedékkérőket, hogy már érdemben vizsgálták a menedékjogi kérelmüket. (Később egyébként mindhárman védelmet kaptak, oltalmazottként ismertél el őket.)

A strasbourgi bíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy az elzárást jóhiszeműen kell végrehajtani, valamint a fogvatartás helyének és körülményeinek megfelelőnek kell lennie. Az ítélet kitért arra: fontos észben tartani, hogy nem bűnözőkkel szemben jár el ilyenkor az állam, hanem olyan emberekről van szó, akik gyakran az életüket féltve menekülnek el hazájukból.

A magyar hatóságok a fogvatartás elrendelésénél semmilyen ésszerű indokát nem adták annak, hogy miért volt szükség az őrizetre, és azt sem indokolták, hogy kevésbé korlátozó eszköz miért ne lett volna elégséges annak érdekében, hogy az esetleges kiutasítást végre lehessen hajtani.

Az eset külön érdekessége még, hogy az ügyben a magyar kormány kijelentette: Szerbia menekültügyi szempontból nem biztonságos ország, mert annak ellenére, hogy ott a menedékkérők élete nincs közvetlen veszélyben, déli szomszédunknak nincs működő menekültügyi rendszere. Ennek fényében különös fénytörést kapott, hogy eközben pedig jogszabályba írta a kormány azt, amit egy nemzetközi bíróság előtt tagadott, és kormányrendeletben deklarálta Szerbia biztonságos voltát.

A Nabil és mások kontra Magyarország ügyben fejenként 7 500 euró (összesen 22 500 euró) nem vagyoni kártérítést ítéltek meg a kérelmezőknek.