A „római egyezményt”, azaz az Emberi Jogok Európai Egyezményét (EJEE) az Európa Tanács tagállamai írták alá. Ekkor készült mai képünk. Az európai szervezetet közös örökségünket jelentő eszmék és alapelvek védelme, valamint a haladás elősegítése érdekében hozták létre. Azok az európai államok válhattak tagjaivá, amelyek elismerték a jogállamiság és az emberi jogok védelmének alapelveit. A „belépő” az EJEE aláírása és alkalmazása lett. Ez is mutatja az egyezmény és az emberi jogok jelentőségét: az emberi jogok tisztelete és garanciái tesznek minket európai nemzetekké.‌‌

Induláskor 10 tagállama volt, ma 47 van az Európa Tanácsnak. Mindannyian vállalták, hogy alkalmazni fogják EJEE-t, és alávetik magukat az emberi jogi kötelezettségek teljesítését vizsgáló nemzetközi ellenőrzésnek. Magyarország 1993. április 7-én hirdette ki törvényben az egyébként 1953 szeptemberében hatályba lépett egyezményt.

Az emberi jogok katalógusa után az EJEE második fejezete a jogvédelmi mechanizmusokat tartalmazza, azt, hogy mi a teendő az államközi és az egyéni panaszokkal. Ezt a részt már többször módosították. Az Emberi Jogok Európa Egyezménye biztosított a világon először kollektív védelmet a jogsértések áldozatainak, a strasbourgi bírósághoz forduló panaszosoknak. Abban is első ez a mechanizmus, hogy a panaszeljárás automatikusan kapcsolódik az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettséghez. Az államnak nincs lehetősége a megállapított felelősség elhárítására.

Ráadásul az 1998 óta állandóan működő Emberi Jogok Európai Bíróságának lehetősége van sérelemdíj kiszabására is. Valamint a mechanizmus része az is, hogy az Európa Tanács Miniszterei Bizottsága a rendszerszintű jogsértések felszámolására kötelezett államnak az erőfeszítéseket ellenőrzi és értékeli.

Az egyezményhez ún. kiegészítő jegyzőkönyveket csatoltak az idők során, amelyek számos alapjog védelmét is előírják. Ilyen például a tulajdon- és választójog, vagy az, hogy a házastársak egyenjogúak. De ezek a jegyzőkönyvek tilalmazzák 1983 óta a halálbüntetést és 2000 óta a hátrányos megkülönböztetést is. A kiegészítő jegyzőkönyvek elfogadását a tagállamok maguk döntik el, így előfordul, hogy míg az egyik tagállamban például nemzetközi védelmet élvez valamelyik emberi jog, a másikban már nem. Általánosságban elmondható: uniós országoknál a legmagasabb szintű a „strasbourgi” jogvédelem.

A strasbourgi bíróság nagyfokú autonómiával rendelkezik az egyezmény értelmezésében is. Minden bíróságról valamennyire elmondható, hogy nem csak értelmezi és alkalmazza a jogot, de formálja is, de ez a strasbourgira hatványozottan igaz: ítéleteivel és ítélkezési gyakorlatával egyben a jogalkotás részesévé is válik, midőn az EJEE kurta rendelkezéseit döntéseiben bontja ki.

Sokan elégedetlenek a mostani „strasbourgi mechanizmussal”, és van is ok a bírálatra, de nem árt tudni, hogy még mindig messze hatékonyabb, mint egyéb nemzetközi jogvédelmi mechanizmusok, így például az ENSZ-é vagy más kontinenseké.