A „Doctor Angelicus” korának vezető teológusa és filozófusa volt. A XX. századi neotomisták azt is állították róla, hogy természetjogi tanai az emberi jogok korai keresztény (katolikus) igazolását adták. Ez valószínűleg túlzás. Aquinói Szent Tamás (1225–1274) munkássága mégis hozzájárult ahhoz, hogy halála után évszázadokkal az ember születéstől fogva létező, elidegeníthetetlen és kikényszeríthető jogainak most már szinte a teljes világra kiterjedő garanciarendszere működik.

Tamást a pápa Nápolyból Lyonba rendelte, hogy vegyen részt a zsinaton, amelynek az egyházegyesítést kellett volna szolgálnia. A keleti és nyugati egyház újraegyesítés elmaradt, a nagybeteg Tamás pedig útközben meghalt. Jelentős filozófiai és teológiai életművet hagyott maga után. Nem volt jogász, de kiterjedt kánonjogi ismeretekkel rendelkezett, és etikai írásainak töméntelen jogi és politikai vonatkozása volt.

Az ember természetszerűleg szabad és önmagáért létezik – írta fő művében, a Summa Theologiae-ben (A teológia összegzése/foglalata). Az ember istenképmásként ésszel bíró, szabad akarattal rendelkező lény. Ebből következik, hogy a racionális természet a legnemesebb és legtökéletesebb dolog, ami az univerzumban létezik. Az ember lényege szerint, természete és képességei révén ura önmagának. Ez már-már úgy hangzik, mintha az emberi méltóságért lelkesedő humanista Pico della Mirandolát olvasnánk.

Csakhogy Tamás testvér (1323-ban avatták szentté) arisztoteliánus is volt. Márpedig Arisztotelész és középkori követői számára az egyén mint olyan nem igazán számított. Őket, így Aquinói Szent Tamás is inkább az egyetemes és az általános izgatta. Az ember voltaképpen tisztán önmagában nem létezőnek fogták fel, hanem a társadalom, a közösség tagjaként. Ezt a felfogást támadják majd meg a nominalisták, élükön William Ockhammel. És voltaképpen ők és az akarat szabadságát (Istenét és emberét egyaránt) valóban hangsúlyossá tevő voluntaristák hozzák majd el a nagy fordulatot.

Meglehet, a XX. századi neotomisták, Szent Tamás skolasztikáját megújítani szándékozó filozófusok, így Jacques Maritain „túlértelmezte, félreértelmezte” Szent Tamás nézeteit az örök törvényről, a természeti törvény, illetve a pozitív (emberi) jog különbségéről. Könnyen megmagyarázható ez azzal, hogy általa használt fogalmak annyi mindent és a maiaktól annyira más dolgokat jelentettek. Tattay Szilárd jogtörténész például kimutatja, hogy Szent Tamás a „természetjog” kifejezést az emberi ősállapotra is alkalmazta. Ez magyarázná mai hősünk szerint az embernek a meztelenséghez való jogát, és azt, hogy egykoron – legalábbis Szent Tamás szerint – nem volt magántulajdon, hiszen a természet eleinte sem ruhát, sem tulajdont nem adott. Ezt az ősállapotot, vele pedig ezt a fajta természetjogot már meghaladtuk, ezért aztán ma az tekinthető természetesnek, hogy van ruhánk, és van magántulajdonunk.

Maritain azonban a természetjognak nem ezt az értelmezését vette át Szent Tamástól. A francia filozófust az emberi normáktól, a pozitív jogtól függetlenül mindig is létező természetjog ragadta magával. Ez az az eszme lesz az, ami vezeti majd, amikor az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatán dolgozik az ENSZ szerkesztő bizottságában. Teremtő félreértés? Akár nevezhetjük annak is, de akár a lényegi megértésének is. Szent Tamás segített Maritainnek és segített nekünk.

#emberijogikalendarium #emberijogok2020