Info Oda vannak cementezve a bársonyszékeikhez - A Helsinki Bizottság tanulságos infografikájának segítségével a jövőbe láthatunk

Emberi jogi kalendárium

January 31.

Január 31. John Marshall főbíró hivatali idejének kezdete (1801)

Benjamin Franklinről, Washingtonról vagy Jeffersonról mint az Egyesült Államok korai történetének megkerülhetetlen figuráiról mindenki hallott már. Jóval kevesebben tudnak errefelé a szövetségi Legfelsőbb Bíróság első elnökéről, John Marshallról (1755–1835), akinek szintén meghatározó szerepe volt abban, hogy a függetlenség kivívása után milyen úton indult el siheder országa, mik lettek az amerikai jogállam fundamentumai, és mit is jelentenek a gyakorlatban a szabadságjogok.

0131_john_marshall.jpg

34 éven át vezette a legfőbb bírói testületet (1801–1835), és kulcsszerepe volt abban, hogy ez az intézmény megtalálta helyét a fékek és ellensúlyok kifinomult rendszerében, amelyet alkotmányos jogállamnak nevezünk. Az sem lenne túlzás, ha azt mondanánk, ő találta ki/fel az alkotmánybíráskodást mint a „többség zsarnoksága” elleni jogállami intézményt. Mondjuk is.

1800 végén nagy fontosságú választásokat tartottak, ahol a „régiek”, a föderalisták katasztrofális vereséget szenvedtek az „újaktól”, a republikánusoktól, akiket, persze, egy átállt „régi”, Jefferson vezetett. A föderalisták nem csak az elnökválasztást bukták el, de a Kongresszus mindkét házában is kisebbségbe szorultak. Az új elnököt azonban nem – mint mostanság szokás – januárban, hanem márciusban iktatták be. Így a föderalistáknak volt jó négy hónapjuk, hogy – amennyire csak lehet – besáncolják magukat. A távozó Thomas Adams elnök futószalagon nevezett ki föderalista bírákat, hogy legalább a bírósági hatalmi ágban biztosíthassák „hadállásaikat”. Így lett Marshall is a Legfelsőbb Bíróság elnöke 1801. január 31-én. Mai eszünkkel mondhatnánk: biztos pártkatona volt, akit egyedül lojalitása kinevezőjéhez „tett alkalmassá” a poszt betöltéséhez. Lehet, hogy Adamsék ezt így remélték, de nem ez történt.

Egy másik kinevezett William Marbury volt. Őt Columbia kerületi békebírónak jelölte az elnök. Csakhogy a nagy kapkodásban a kinevezést elfelejtették kézbesíteni Marburynek. Az új Jefferson-adminisztráció pedig igyekezett elsumákolni a dolgot, és nem adták át az okmányt. Marbury 1801-ben pert indított a Legfelsőbb Bíróságon.

Felperesként joggal remélhette, hogy nyerni fog. A bírósági törvény alapján járt volna neki az állás. És hát voltak egyéb külső körülmények is, amelyek pernyertességét valószínűsítették. Nem csak a főbíró föderalista kötődése, de az is, hogy Marshall Jeffersonnak a távoli unokatestvére volt, és ki nem állhatták egymást a jó kuzinok.

Marshall ezzel együtt tisztában volt azzal, hogy most nem valamiféle pártos marakodásban kell ítélkeznie. A per elhúzódott, a döntés végül 1803 februárjában született meg. A főbíró megállapította, hogy a bírósági törvény alapján ugyan járna a bírói szék Marburynek, mert kinevezése jogszerű volt, és a kinevezésre kötelezhetné is az államminisztert a Legfelsőbb Bíróság, csakhogy ez a jogszabály ellentétes az alkotmány rendelkezéseivel. Vagyis Marbury mégsem nevezhető ki.

Eddig ilyen még soha nem történt. Egy bíróság az alkotmányra hivatkozva felülírta a törvényhozás korábbi, hatályba lépett döntését! Marshall így indokolt: „Nyilvánvaló módon a bírói hatalmi ág joga és kötelessége annak megállapítása, hogy mit ír elő a törvény. Akik a törvényt alkalmazzák, szükségképpen feltárják, kifejtik és értelmezik annak tartalmát. Ha pedig két jogi rendelkezés ellentétben áll egymással, a bíróságok dolga annak eldöntése, hogy melyik szabály érvényes, melyik nem. Ez a bírói munka lényege. És ha egy törvény ellentmond az alkotmánynak, akkor az a jogszabály érvénytelen, ily módon az nem kötelezi a bíróságokat és más hatóságokat.” Megszületett az alkotmánybíráskodás!

Mai hősünknek hosszú bírói pályafutása alatt több nagy hatású döntése volt, eminens szerepe volt például a tulajdonjog mint szabadságjog kibontásában, de a Marbury kontra Madison perben hozott ítéletét mégis a legfontosabbnak, túlzás nélkül világtörténelmi jelentőségűnek tekinthetjük.

Egyik pikantériája a dolognak, hogy talán soha nem került volna sor az alkotmánybírósági szerep kitalálására és elfoglalására, ha Adams elnök államminisztere, nem oly slampos, és gondoskodik arról, hogy kellő időben kipostázzák Marbury békebírói kinevezését. A hanyag férfiút John Marshallnak hívták. Kapkodására azért van magyarázat: új, fontos, főbírói kinevezése miatt kellett iparkodnia, nem ért rá csip-csup hivatali dolgokat ellenőrizni.

#emberijogikalendarium #emberijogok2020 




Megosztom másokkal


Hiteles forrásból szeretnél információhoz jutni?

Ne maradj le a legfontosabb történésekről, értesülj terveinkről. Tartsuk a kapcsolatot, iratkozz fel hírlevelünkre Te is!

Hírlevél feliratkozás

Kövesd a Helsinkit

Napi aktualitásokért és extra tartalmakért kövess minket a Facebookon

Magyar Helsinki Bizottság