John Rawls (1921–2002) amerikai politikai filozófus, a XX. század egyik legfontosabb gondolkodója volt. A társadalmi szerződés több évszázados eszmekörét újította meg. Munkásságát és nézeteit magukénak érzik liberálisok, szociáldemokraták, kommunitáriusok is, de elméletének még a keresztény hagyományait is feltárták. És mint nagyjelentőségű életműhöz illik, kritikusai is akadnak szép számmal. Meglehet, a legnagyobb hibája az volt, hogy túl sokat képzelt az ember észbeli és morális képességeiről. Ebben a „hibában” azonban – ha egyáltalán ez annak számít, nem pedig szükséges optimizmusnak – a felvilágosodás legnagyobb szellemei osztoztak vele.

A liberális politikai filozófia kritikája igyekszik a szabadság teóriájának klasszikusait is úgy beállítani, mintha ők ugyanúgy gondolkodtak volna, mint a manchesteri kapitalisták vagy korunk túlfizetett menedzser moguljai, mintha hiányzott volna belőlük minden erkölcsi megfontolás és társadalmi igazságosság iránti elkötelezettség. Mintha a liberalizmus egyet jelentene a kizsákmányolás és a szélsőséges egyenlőtlenségek igazolásával. Elég azonban Adam Smith műveit elolvasni ahhoz, hogy belássuk, már a korai liberálisok legalább annyira tekinthetők érző szívű moralistáknak, mint hidegen kalkuláló közgazdászoknak. A liberális elmélet igazából sohasem maradhatott közömbös az erőforrások egyenlőtlen elosztásával szemben, hiszen az torzítja a piaci versenyt.

Mit rákentek a századok, azt a gyalázatot igyekezett lemosni a szabadságelvű ideológiáról John Rawls. A szabadság teóriája nem az önzés teóriája. Gyerekkorának élménye a gazdasági válság és a New Deal volt. Fiatalként a véres távol-keleti fronton harcolt. A háború után pedig gyors egyetemi karriert futott be. Közgazdászként indult, de morálfilozófiai témában doktorált.

A harmincas évekről a hetvenes évekig uralkodóvá vált a nyugati világban a jóléti állam eszméje. 1971-ben, amikor megjelenik Rawls fő műve, Az igazságosság elmélete, éppen a delelőjén volt ez az ideológiai-politikai konszenzus, amely aztán hamar felbomlott, de akkor ezt még senki nem láthatta előre. Ötven éve általánosnak volt mondható az a törekvés, hogy helyes volna a szabadság és egyenlőség sokszor kibékíthetetlen ellentétét meghaladni, és valahogyan összebékíteni ezt a két értéket, illetve kompromisszumot találni a piac és a jóléti állam között.

„Rawls is a kapitalista piac szabályozása, az egyenlőtlenségek mérséklése mellett érvel – írja Kis János filozófus, aki sokat tud róla és sokat tanult tőle. – De ő azzal az igénnyel lép föl, hogy egységes elmélet által ad igazolást az állami újraelosztással korrigált piac választására. Folytatni kívánja, de egyben radikálisan meg is újítani a klasszikus liberalizmus hagyományát.”

Az amerikai teoretikus szerint a szabadság és egyenlőség melletti elköteleződés nem csak történelmileg tartozik össze, hanem koncepcionálisan is. Nincs igazságos piaci verseny szélsőséges egyenlőtlenségek mellett. És csak akkor valósul meg igazságosan az újraelosztás, ha közben senkinek a jogait nem sértik meg. Ezen túl az igazságos elosztás nem rontja le a szabadságot védőbástyáit. „Jól berendezett társadalomban a gazdasági egyenlőtlenségek kordában tartása összefér a liberális alapjogok szigorú védelmével” – írja szintén Kis.

Rawls a józan belátás embere volt, éppen ezért antropológiája valószínűleg túlértékelte az ember belátóképességét. (Furcsa, hogy kalendáriumunk tegnapi hőse, Spinoza éppenséggel hasonló józansággal ellentétes következtetésre jutott. Különös egybeesés, de valójában semmi jelentősége, hogy születésük és haláluk napja ugyanarra a napra esik, csak ami Spinozánál a születésé Rawlsnál a halálé, és fordítva.)

Íme, egy példa Rawls optimista emberképéről: „A családon belül – ideális esetben, de sokszor a gyakorlatban is – elutasítjuk a lehető legnagyobb előny megszerzésének elvét. Egy családtag rendszerint csak akkor akar nyereségre szert tenni, ha ezzel előmozdítja a többiek érdekeinek érvényesülését is. Nos, aki a társadalmi különbség elve alapján kíván eljárni, az pontosan ezt éri el. A jobb körülményeket élvezők csak egy olyan rendszeren belül akarnak nagyobb előnyökkel rendelkezni, amelyben ez a kevésbé szerencséseknek is javára válik.” Ha így volna, jó volna. Az efféle felismerés általánossá válására azonban még várni kell, és messzebb vagyunk tőle, mint ötven éve voltunk. Ma sokkal inkább a Trónok harca szociáldarwinizmusa vagy a Hello Kitty infantilizmusa a mérvadó, nem Rawls nézetei.

#emberijogikalendarium #emberijogok2020