Info Oda vannak cementezve a bársonyszékeikhez - A Helsinki Bizottság tanulságos infografikájának segítségével a jövőbe láthatunk

Emberi jogi kalendárium

December 30.

December 30.: ügyvédek az antiszemita kurzussal szemben (1941)

„Amely társadalom arra kényszerítheti az ügyvédet, hogy gondolatait és érveit véka alá rejtse, az igazi jogvédőt nem termelhet ki, hanem csak görnyedt hátú, félénken suttogó tanácsadókat” – mondta Komarnicki Roman (1887–1973) a Budapesti Ügyvédi Kamara választmányi ülésén 1941. december 30-án. A hazai értelmiségi szakmák közül egyedül az ügyvédség tanúsított érdemleges ellenállást a zsidóellenes törvényekkel szemben.

Mint Kovács M. Mária pompás könyvéből tudható, néhány körzeti kamara kivételével az ügyvédi szervezetek 1938-tól kezdve lassították, akadályozták az antiszemita törvényi rendelkezések teljes körű érvényesítését. A jog emberei sok mindent elkövettek azért, hogy ezek az alapjogellenes szabályok legalább az ügyvédség körében ne zúzzák szét a jogegyenlőséget.

Ezt annál inkább értékelni kell, mert az orvosok és a mérnökök szervezetei nem csak eleget tettek a jogfosztó rendelkezéseknek, de sok mindenben rájuk is licitáltak, és a „fajvédelem” kíméletlen értelmiségi élcsapatainak számítottak.

Az ügyvédek többsége nem engedett az antiszemita közhangulatnak, majd egy ideig a törvényeknek sem. Már a numerus clausus ellen felemelték szavukat. Tulajdonképpen meglepőnek mondható, hogy éppen azon a szakértelmiségi területen, ahol a legnagyobb verseny folyt, és a zsidók arányát a legmagasabbnak mérték, a nem zsidó ügyvédek az állam segítségével mégsem akarták eltüntetni „riválisaikat”.

Az első zsidótörvény már korlátozta a zsidó ügyvédek működését, a második pedig megtiltotta, hogy szavazhassanak kamarai vezetőkre. A fajvédők ettől azt remélték, hogy a faji kvóták majd az ügyvédeknél is érvényesülhetnek. Az ügyvédség azonban másként állt ehhez.

Az első látványos gesztust a maga is ügyvéd Lázár Andor igazságügyi miniszter tette, amikor lemondott, miközben kormánya az első zsidótörvény parlamenti vitájára készült. Ennél is fontosabb volt, hogy a „keresztény” (nem zsidó) ügyvédek többsége nem lépett be a harcosan antiszemita, „a régi, megcsontosodott zsidó uralom” ellen acsargó Magyar Nemzeti Ügyvédek Egyesületébe (MÜNE). Viszont ellenszervezetet hozott létre Keresztény Ügyvédek Nemzeti Szövetsége (KÜNSZ) néven a fent említett Komarnicki Roman (vagy Komarniczki, sőt Komarniczky Román) és Vekerdy Géza vezetésével.

‌Komarnicki Roman 1938-ban, amikor magyar királyi kormányfőtanácsosnak nevezték ki‌

Így aztán területi kamarák vezetőségei többségében még a második zsidótörvény után is kisebbségben maradt a szélsőjobb. Ez annál fontosabb, mert a kamaráknak mentesíti joguk is volt, és ezzel 1941-ig messzemenően éltek is. Ennek következtében a zsidó ügyvédek többségének eleinte nem csökkent tragikusan a jövedelme. Kezdettől fogva mostoha helyzetben voltak viszont a visszacsatolt területeken dolgozók és az ügyvédjelöltek, rajtuk a kollegialitás se nagyon tudott segíteni.

A lengyel nemesi családból származó – egyébként fiatalon jeles hegymászónak számító – Komarnicki ügyvédkörökben nagy tekintélynek számított. A nemzetközi ügyvédunió elnöki posztját is betöltötte, és a fővárosi ügyvédi kamarának is főtitkára lett 1939-ben. Beiktatási beszédében a diszkrimináló zsidótörvényeket létrehozó „újszerű erkölcsi felfogásról” mint a nemzetünk számára „idegenről és befogadhatatlanról” emlékezett meg.

Kivételes gesztusként a kamarai választmányból kötelezően kizáratott zsidó tagokat ünnepi külsőségek mellett búcsúztatták a fővárosi ügyvéd kollégáik. A jegyzőkönyv szerint „pártállásra és világnézetre való különbség nélkül, viharos tapsokkal, helyenként pedig könnyes meghatottsággal hallgatta a közgyűlés” a leváltottak nevében búcsúzó Kadosa Marcellt.

A KÜNSZ három és fél évig sikeresen akadályozta az antiszemiták hatalomátvételét a kamarákban. 1942 elején azonban az antiszemita MÜNE a kormány segítségével a legtöbb helyen puccsal (azaz törvénysértően) mégiscsak átvette a vezetést. Bekövetkezett, amitől Komarnicki már 1941 decemberétől óvni igyekezett az ügyvédséget és az országot:

„a tisztán gazdasági kérdéseknek a kereszténységgel való állandó kapcsolatba hozatala kedvezőtlen visszahatással lehet, s rést üthet e legmagasabb rendű fogalomnak erkölcsi jellegén.”

A kormányszintű antiszemitizmus nem volt képes keresztény–zsidó alapon kettészakítani és szegregálni az ügyvédséget. És ez nem csak anyagi–gazdasági motívumokkal magyarázható, sokkal inkább az ügyvédek jogállami–erkölcsi alapállásából fakadt. Szép, követendő hagyomány.




Megosztom másokkal


Hiteles forrásból szeretnél információhoz jutni?

Ne maradj le a legfontosabb történésekről, értesülj terveinkről. Tartsuk a kapcsolatot, iratkozz fel hírlevelünkre Te is!

Hírlevél feliratkozás

Kövesd a Helsinkit

Napi aktualitásokért és extra tartalmakért kövess minket a Facebookon

Magyar Helsinki Bizottság