A hetedik lovasezred ötszáz katonája a Wounded Knee pataknál érte utol Foltos Jávorszarvas mintegy háromszáz emberét. Szemben a katonákkal a sziúk rosszul voltak felfegyverkezve, és a harcosok mellett ott voltak családjaik is. Úgy tűnt, az indiánok hajlanak arra, hogy átadják lőfegyvereiket. Aztán elszabadult a pokol. A sorozatlövő fegyverek hosszú időre lezárták az őslakosok fegyveres ellenállását, ami aztán éppen itt éledt újjá 1973-ban.‌‌

A polgárháború utáni Amerikában igazi agrárforradalom játszódott le. A növénytermesztéshez hatalmas eddig megműveletlen területek álltak rendelkezésre. Ahhoz, hogy a szarvasmarhákat legeltetni lehessen, pedig ki kellett irtani a bölények irdatlan tömegét. Mindkettő újabb csapást jelentett az őslakosok számára.

Kénytelenek voltak elszenvedni, hogy nemzedékről-nemzedékre fogynak a lehetőségeik, és egyre komiszabb körülmények közé szorulnak vissza. Vitás esetekben az állam mindannyiszor a telepesek, vállalkozók, bányatársaságok mellett állt ki. Az Egyesült Államok polgárainak garantált szabadságjogok pedig nem illették meg a rezervátumokba kényszerített őslakosokat: figyelmen kívül hagyták tulajdonjogukat, nem védték meg életület és emberi méltóságukat, törvény előtt nem számítottak egyenlőnek, mozgás- és vallásszabadságukat korlátozták, fegyvert szabadon nem viselhettek, a támadóikkal szemben nem védelmezhették meg magukat.

A „fehér emberekkel” folytatott versengésben az is hátrányt jelentett, hogy törzsies politikai szerveződéseik csak ritkán hoztak létre szövetségeket, azokat is csak rövid időre és kis létszámmal. A „pánindián” gondolat majd a XX. században kezdett komolyan terjedni körükben, amikor a dolgok már eldőltek.

‌Az indián összefogás csírái vallási köntösben jelentek meg. S noha fundamentalista színezetű volt, mint minden fundamentalista mozgalom ez is jócskán merített az ellenségtől, jelen esetben a kortárs protestáns-pünkösdi reformmozgalmaktól. A misztikus szellemtánc mozgalom újjá kívánta éleszteni az „indián aranykort”, azt ígérte követőiknek, hogy a rituálék révén képesek lesznek majd feléleszteni a hatalmas bölénycsordákat és az elhalt ősöket, akikkel egyesülve el lehet kergetni az új telepeseket, és minden visszazökkenhet a régi kerékvágásba.

A síkvidéki indiánok, jelesül a népes sziú (lakota) törzsek körében olyannyira népszerű lett a szellemtánc mozgalom, hogy az állam is veszélyt látott benne, és úgy döntött, végleg lefegyverzi az indiánokat. A nagy sziú háború (1876–1877) és az öntelt Custer tábornok csapatának Little Bighornnál történt teljes megsemmisítése után egyébként is bizalmatlanok voltak velük. És hát, a hat kisebb rezervátumba zárt sziúk valóban nem fogadták el siralmas helyzetüket.

A legendás főnököt, a 60 éves Ülő Bikát megpróbálták lefegyverezni, de ő ellenállt. Mire tűzharcban lelőtték őt és kedvenc fiát, Varjúlábat. Foltos Jávorszarvas nagyfőnök a hír hallatán délnek vezényelte néhány száz főből álló közösségét, hogy egy kultikus ponton végrehajthassák a szellemtánc rítusát, amely hitük szerint megvédelmezte volna őket ellenségeiktől. A katonaság azonban bekerítette őket.

Elkezdődött az egyezkedés a lőfegyverek beszolgáltatásáról. Ám egy indián puska talán véletlen eldördülte után a hatalmas fölényben lévő katonák lemészárolták az indiánokat, nem csak a harcosokat, de a nőket és gyerekeket is. Számos becslés van forgalomban, mennyi lehetett a halálos áldozat. Visszafogott számítások szerint 146-an voltak, köztük 44 asszony és 16 gyerek. 25 katona is meghalt.

Az áldozatokról fényképek is készültek. Az indián sebesülteket nem látták el, így az éjszaka folyamán a csikorgó fagyban ők is meghaltak. Mindőjüket tömegsírba temették. (Ez látható mai képünkön.) Wounded Knee az őslakosok kultuszhelye lett.

1973-ban mintegy kézszázfős csoportjuk elfoglalta a dél-dakotai Wounded Knee városkát, és 71 napon át tartotta ellenőrzése alatt. Amerikai hírességek (Jane Fonda, Johnny Cash, Angela Davis és mások) nyilvánították ki szolidaritásukat – sok esetben a helyszínen is. A fegyveres harcokban három ellenálló meghalt. Végül az indiánok feladták állásaikat. Utóbb senkit nem ítéltek el.

Még az incidens lezárulta előtt rendezték meg az Oscar-gálát, ahol Marlon Brando kapta a legjobb színésznek járó díjat. Ő azonban az indiánokat sújtó igazságtalanságok miatt visszautasította. Brando üzenetét a meghökkent közönség előtt Sacheen Littlefeather apacs színésznő mondta el. Egyesek szerint ez többet jelentett az őslakosok polgárjogi mozgalmának, mint a város erőszakos elfoglalása. Lehet. De az is igaz, hogy nem került volna sor rá, ha nem robban ki a fegyveres incidens.