Emberi jogi kalendárium

augusztus 17.

Augusztus 17.: utolsó nap a woodstocki fesztiválon (1969)

„Az ifjúság forradalma világméretű jelenség, amilyet még soha nem látott a történelem. Nem hiszem, hogy megnyugszanak és hirdetési igazgatóként dolgoznak majd 30 évesen, ahogy azt az establishment szeretné velük elhitetni. A fiatalok milliói szerte a világon megelégelték a sekélyes és értéktelen tekintélyt, a maszlagra alapozott hatalmat” – lelkesedett William Burroughs író néhány hónnappal Woodstock előtt. Várakozásaiban tévedett, mert a ’68-asokból, mint szüleikből, hirdetési igazgatók és államelnökök lettek, a maszlagot ők is nyomják tovább. Mégsem volt haszontalan a generációs lázadás, a következő fiatal nemzedékek előtt taposta az utat.

‌‌

A ’68-asok referenciafesziválját ’69-ben rendezték. A háromnaposra tervezett rendezvény négynapos lett. Az utolsó nap valójában nem is az utolsó volt, a vihar miatt a műsor igencsak belenyúlt az éjszakába, így az utolsóként színpadra lépő Jimi Hendrix és zenekara már augusztus 18-án, hétfőn hajnalban zárta le a bulit. Ami igazából nem is Woodstockban, hanem Bethel városában volt, pontosabb nem is ott, hanem Max Yasgur farmer birtokán.

Mi is volt ez a különleges Woodstock-fenomén? Elsősorban természetesen egy parádés zenei fesztivál félmillió résztvevővel. A tömegnek nem csak a mérete, de szabálytalansága és spontán szervezettsége is messze felülmúlta a szervezők és a hatóságok fantáziáját. A ’68-as generáció, frissen támadt ellen- és szubkultúrák, szexuális és társadalmi forradalom, valamint a generációs lázadás csúcseseményének szokás tekinteni Woodstockot. Szex, drog és rock and roll. Meg némi politika: „szeretkezz, ne háborúzz”.A háború idején és a háború után született generáció, „a fiatalok” kísérlete volt ez arra, hogy megmutassák, lehet másképp élni, lehet más a világ, sőt lehet a politika is más, mint ami eddig volt. Zavaros, szédítő, naiv, mégis üdítő szabadságkarnevál volt a woodstocki. Igaz, kellett hozzá a csillagok szerencsés együttállása, hogy ilyen ünnepire sikeredett, de hogy így alakult, véletlennek mégsem mondható.

Előzetesen „három nap békét és zenét”, „vízöntő-korszakbeli produkciót” ígértek a közönségnek. Az amerikai fiatalok torkig voltak már a vietnami háborúval, a faji szembenállással és a taylorista kapitalizmussal. Úgy látták, hogy ők viszik vásárra bőrüket más generációk, az „öregek” érdekében. A vietnami háború vonatkozásában ez szó szerint kellett érteni. A bizonyítékok véresek voltak.

A fiatalok szempontjából ez mindig is így volt, mondhatni, ez számított „a világ természetes generációs rendjének”. Paradox módon azonban ahhoz, hogy éppen itt és éppen ekkor kérdőjelezzék meg mindezt, kellett az a háború utáni két évtized, ami a gyerekek és a fiatalok emancipációját is magával hozta. A hatvanas években sokkalta könnyebb volt középosztályi amerikai gyereknek és fiatalnak lenni, mint a harmincas években vagy előtte.

De tévedés elkényeztetett kölykök hepciáskodásának beállítani a történteket. Radikális és türelmetlen ifjúsági mozgalmak nélkül sokkal lassabb lett volna a jogkiterjesztés. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az amerikai alkotmányt is csak 1971-ben módosították úgy, hogy leszállították a választási korhatárt 18 évesre. Más kérdés azóta is, hogy a fiatal korosztályok mennyire akarnak vagy képesek élni politikai lehetőségeikkel. A szomorúan alacsony választási részvételükkel biztosan kezdeni kellene valamit.

A „romlatlan fiatalság” eszményére épülő juvenalizmus tévút, valójában éppúgy egyenlőtlenséghez és igazságtalanhoz vezet, mint a gerontokrácia. Az életkor szerinti megbélyegzés és megkülönböztetés nem jelent megoldást, tűnjön az adott pillanatban bármennyire hatékonynak és kívánatosnak. A generációknak meg kell tanulniuk együttműködni. Ez elvileg nem is annyira nehéz, mert az életkor szerinti az egyetlen kisebbségi létforma, amelynek mindegyik változatáról személyes tapasztalatokkal rendelkezünk, már ha elég hosszan élünk.




Megosztom másokkal


Hiteles forrásból szeretnél információhoz jutni?

Ne maradj le a legfontosabb történésekről, értesülj terveinkről. Tartsuk a kapcsolatot, iratkozz fel hírlevelünkre Te is!

Hírlevél feliratkozás

Kövesd a Helsinkit

Napi aktualitásokért és extra tartalmakért kövess minket a Facebookon

Magyar Helsinki Bizottság