SZJA 1% Felajánlottad már az adód 1%-át? Támogass vele minket!

Emberi jogi kalendárium

August 16.

Augusztus 16.: véget ér a berlini olimpia (1936)

Minden addiginál több, 49 ország részvételével zajlottak le az olimpiai játékok Berlinben. Minden addiginál sikeresebb volt a rendezvény. Minden addiginál többet költöttek rá, és minden addiginál többen látták a versenyeket és a sportolókat a helyszínen és világszerte. És minden addiginál émelyítőbb és taszítóbb hazugság vette körül az olimpiát. A kortársak egy része szerint el kellett volna venni a náciktól a rendezést, vagy ha az nem lehetséges, minden tisztességes sportolónak távol kellett volna maradni. Sem ez, sem az nem következett be. A dilemma viszont velünk maradt.

‌‌

Hitleréknek minden szempontból sikeres volt a berlini olimpia. Rejtve maradt a nemzetközi közönség előtt, hogy a berlini cigányokat internáló táborba zárták röviddel a megnyitó előtt, Sachsenhausenben megnyitották az ország első koncentrációs táborát, és egyenesen az Olimpiai Faluból, „a világ legszebb barakkjából” indult pusztító spanyolországi bevetésére a hírhedett Kondor Légió is.

Annak viszont annál nagyobb lett a híre, hogy a németek fölényesen nyerték meg a nemzetek pontversenyét, és végeztek az éremtáblázat élén. A szervezés tökéletes volt. A nácik kiélhették ünnepélyszervezési hajlamaikat is. A mai olimpiai táncrendből is kihagyhatatlan rítusok – a fáklyastaféta Olümpiától, a láng meggyújtása az olimpiai stadionban, az olimpiai himnusz, a békegalambok – mind-mind náci ceremóniamesterek újításai voltak.

Sikeres volt a megtévesztés és az elkábítás, az 1933-ban hatalomra kerülő nácik újabb éveket nyertek sötét terveikhez. „Ami ezt a Hitlert illeti… Bárcsak hazavihetnénk magunkkal, hogy Amerikát is ugyanolyan szervezetté tegye, mint Németországot” – fogalmazott az egyik bódult amerikai résztvevő.

Berlin még 1931-ben kapta meg a nyári olimpiai játékok rendezési jogát. Mondanunk sem kell, az akkori weimari Németország nagyon más volt, mint az 1936-os náci Harmadik Birodalom. Viszont mindkettő ki akart törni a nemzetközi elszigeteltségből, és erre az olimpia különösen alkalmas volt. A jól szervezett olimpia pedig hatékony országpropaganda – ezt Joseph Goebbels mindenható propagandaminiszter is tudta. A berlinieknek elrendelte, hogyan viselkedjenek a zsidókkal, és hogyan üdvözöljék a külföldieket az olimpia ideje alatt: „Legyünk elbűvölőbbek, mint a párizsiak, ráérősebbek, mint a bécsiek, vidámabbak, mint a rómaiak, nagyobb kozmopoliták, mint a londoniak, és gyakorlatiasabbak, mint a New York-iak.”

A februári téli olimpia Garmisch-Partenkirchenben a náci vezetés számára elsőrangúan sikerült. Mégsem múlt el a veszély, hogy Németország egykori világháborús ellenfelei bojkottálják majd a nyári játékokat. Erős bojkottmozgalom alakult ki, elsősorban az Egyesült Államokban, de Nagy-Britanniában, Csehszlovákiában és Franciaországban is. Több jeles sportoló maga döntött a távolmaradás mellett, és Barcelonában egyenesen „népi vagy munkásolimpiát” szerveztek.

„Ez a rezsim kényszermunkán és rabszolgaságon alapul, háborúra készül és pusztán hazug propagandája segítségével létezik, hogyan is tartaná hát tiszteletben a békés sportot és a szabad sportolókat? Higgyék el nekem, a világ minden tájáról Berlinbe érkező sportolók csupán gladiátorok, rabok és udvari bohócok lesznek egy olyan diktátor színe előtt, aki már így is a világ urának hiszi magát”

– szónokolt Heinrich Mann író 1936 júniusában az olimpiai eszme megóvásáért rendezett párizsi konferencián.

Ennél is fontosabb volt azonban, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) egyik amerikai tagja, Ernest Lee Jahncke egyértelműen fogalmazott a szervezet francia elnökének:

„Sem az amerikaiak, sem más országok képviselői nem vehetnek részt a náci Németországban rendezett olimpián, hacsak nem fogadják el legalább hallgatólagosan a nácik mélységes megvetését a fair play iránt, és hogy az olimpiát csak a maguk aljas céljaira akarják kihasználni.”

De a NOB-on belül nem Jahncke álláspontja szerzett többséget. A nácik mindent elkövettek, hogy ne legyen bojkott, még a világszervezet örökös tiszteletbeli elnökét, a francia Coubertin bárót is megkenték. Henri de Baillet-Latour, az aktuális NOB-elnök pedig olyat tett, amire aztán 2002-ig nem volt példa, az engesztelhetetlen Jahncke-t kizárta a bizottságból.

Persze, a bojkottot elvetők sem mind voltak szükségszerűen Hitler förtelmes rendszerének hívei. Ők leginkább azzal érveltek, hogy ez mégiscsak egy nagyszabású sportesemény, amelytől távol kell tartani a politikát, és nem lehet a sok-sok éven át készülő sportolókkal megtenni, hogy az utolsó pillanatban megtiltják nekik a versenyzést.

Avery Brundage, a NOB másik amerikai tagjának is ez volt az álláspontja. Ezzel együtt nem vallott különösebb éleslátásra, amikor a berlini városházán leborult a náci állam előtt: „Az ókori Görögország óta egyetlen nemzetnek sem sikerült jobban életre keltenie az olimpia szellemét, mint Németországnak.” Ezt a csőlátást tán az is magyarázhatja, hogy az amerikai sportvezető építőipari cége röviddel az olimpia után megbízást kapott Németország washingtoni képviseletének kivitelezésére.




Megosztom másokkal


Hiteles forrásból szeretnél információhoz jutni?

Ne maradj le a legfontosabb történésekről, értesülj terveinkről. Tartsuk a kapcsolatot, iratkozz fel hírlevelünkre Te is!

Hírlevél feliratkozás

Kövesd a Helsinkit

Napi aktualitásokért és extra tartalmakért kövess minket a Facebookon

Magyar Helsinki Bizottság