Egy hónap után: mire használja a kormány a felhatalmazási törvényt?

Március 30-án fogadta el a parlament a felhatalmazási törvényt. Meddig tarthat még a különleges jogrend? Mit tesz és mit tehetne az Alkotmánybíróság? Mire használta a szinte korlátlan felhatalmazást eddig a kormány? Mi történt még a veszélyhelyzet ideje alatt? A Magyar Helsinki Bizottság videója.

Meddig tart még a különleges jogrend?

Magyarországon a kormány március 11-én hirdette ki a veszélyhelyzetet. Különleges jogrend lépett érvénybe. Ez azt jelenti, hogy a kormány leginkább rendeletekkel irányítja a járvány elleni védekezést és az országot. A hatékony és gyors intézkedésekhez erre szükség is van. Az Alaptörvény szerint a veszélyhelyzetben hozott kormányrendeletek 15 napig maradnak hatályban, utána országgyűlési döntés kell a hatályban tartásukhoz.

Egy hónapja, március 30-án a kormánytöbbség megszavazta a „felhatalmazási törvényt”. Ez nagyon széles felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy rendelettel felülírja a törvényeket bármilyen, a járvány elleni védekezéshez vagy a hatásai elhárításához szerinte szükséges területen.

Emellett a felhatalmazási törvény szerint a kormány a veszélyhelyzetben hozott rendeleteit hatályban tarthatja a veszélyhelyzet végéig, külön országgyűlési döntés nélkül.

Ugyan elvileg az Országgyűlés többsége bármikor dönthetne úgy, hogy nincs már szükség a széles és időkorlát nélküli felhatalmazásra, de tíz év alatt eddig egyetlen olyan törvényt sem szavaztak meg a képviselők, amit a kormány ne támogatott volna. A kormánypárti képviselők személyes lekötelezettjei a miniszterelnök-pártelnöknek, tőle függ, hogy indulhattak és indulhatnak-e a választásokon.

A kormány maga dönti el, hogy mikor szünteti meg a veszélyhelyzetet. A felhatalmazási törvény pedig nem teszi lehetővé a parlament számára, hogy időről időre felülvizsgálja, feltétlenül szükségesek-e még a különleges jogrendben hozott egyes rendeletek. Ezt kizárólag a kormány és a kormányfő dönti el. Ez nagy baj. És a baj nem jár egyedül.

Mit tesz az Alkotmánybíróság?

A felhatalmazási törvény semmiben nem könnyítette meg a polgároknak vagy a képviselőknek, hogy Alkotmánybíróságon támadhassák meg a rossz rendeleteket. Az Alkotmánybíróságnak ebben a helyzetben kiemelt szerepe volna a jogállam és a polgárok szabadságjogainak védelmében, azaz annak megítélésében, hogy a kormány rendeletére valóban szükség volt-e, és tényleg arányosan korlátozza-e az alapjogokat. Ehhez képest az Alkotmánybíróság elnökének március végi utasítása inkább megnehezíti, mintsem megkönnyíti, hogy a rendeletek, törvények vagy bírósági döntések alkotmányossági felülvizsgálata hatékony legyen. Az utasítás szűkíti a vitára adott teret, és lehetővé teszi, hogy még az eddigieknél is rövidebb indokolással utasítsák vissza az alkotmányjogi panaszokat.

Mire használta a szinte korlátlan felhatalmazást eddig a kormány?

A védekezés és az ország biztonságos működésének fenntartása érdekében a kormány számos halaszthatatlan és hasznos rendeletet alkotott meg. Ilyenek például a kijárási korlátozások, a védekezésnek és a fertőzés tesztelésének megkönnyítésére vonatkozó szabályok vagy a postaküldemények szabályozása.

Ezzel együtt számos olyan döntést is hozott, amely nehezen indokolható, aggodalomra ad okot, vagy egyenesen elfogadhatatlan. Azokkal ugyanis a kormány tőle alkotmányosan független Országgyűlés, a bíróságok, az önkormányzatok vagy a köztársasági elnök jogköreit, valamint a polgárok alapjogait korlátozza úgy, hogy sok esetben semmi szükség nincs rá.

Katonai felügyelet a „létfontosságúnak” minősített cégeknél, a kórházak polgári igazgatását leminősítő kórházparancsnokok 108 gyógyító intézményben, a gödi Samsung-gyár környékének különleges gazdasági övezetté minősítése és a város megfosztása az iparűzési adótól, a debreceni Kartonpack dobozgyár állami felügyelet alá vonása erre példa. De szintén rendeletileg tették zárójelbe a dolgozók által kiharcolt kollektív szerződések bizonyos pontjait, emelték 2 évre a munkaidőkeretet. A kormány úgy rótt újabb kötelezettségeket a településekre, hogy közben azok szűkös bevételeit tovább csökkentette.

Mi történt még a veszélyhelyzet ideje alatt?

Nem lehet amellett sem elmenni, hogy a kórházakból sok ezer beteget tettek ki egyik napról a másikra. A kiürítést jellemző módon nem is rendelet írta elő, hanem egy miniszteri utasítás, amelynek pontos tartalmát máig nem ismerhette meg az ország. De azt is titkolja a kormány, hogy hány beteget küldtek haza.

Az eltelt 30 napban toloncoltak ki az ártatlanság vélelmét totálisan mellőzve 13 iráni diákot az országból. Ahogyan a Lánchídnál dudáló autós és csengető biciklis tüntetőket is megbírságolták a rendőrök néhány napja. A kormány tévedhetetlenek és csalhatalannak igyekszik mutatkozni, azt akarja elhitetni, hogy az információk visszatartása a járvány elleni védekezést szolgálja. Maga pedig úgy spekulál, amiről nem tud az ország, az nincs. Pedig  az állami önkény és a szükségtelen titkolózás ront a helyzeten, mindannyiunk helyzetén.