Mit kell tudni Desmond Tutu emberi jogi munkásságáról?

Ismerői szerint meleg, közvetlen, tréfálkozó természete mély komolysággal és befelé forduló lelki alkattal járt együtt. Ugyan egyházi vezetőként olykor kihívó és pompakedvelő volt, de vitán felül állt alázata istene és embertársai előtt. Bár igazi afrikai volt, mégis könnyedén megtalálta a hangot Európa vagy Amerika legmagasabb köreivel. Noha egy nagy egyház vezetőjeként maga is szorosan kapcsolódott a hagyományokhoz, rituálékhoz, sőt dogmákhoz, radikálisan, provokatívan és félelem nélkül szállt szembe mindenféle hatalommal, ha lelkiismerete úgy diktálta. Ki volt ez az ellentmondásos ember? 

Ki volt Desmond Tutu? 

Desmond Mpilo Tutu (1931–2021) lelkész-teológus, humanista, dél-afrikai egyházi személyiség, Nobel-békedíjas emberi jogi aktivista. Az apartheid elleni mozgalom egyik legismertebb vezetője, annak megszűnése után pedig a dél-afrikai Igazság és Megbékélés Tanácsának elnöke volt. A béke, a megértés és a megbékélés apostola.

Hol született, hol tanult? 

Desmond Tutu Dél-Afrika északnyugati részében, Klerksdorf városában, Transvaal tartományban született. Szülei szegény őslakosok voltak, de azért éhezniük sohasem kellett. Apja a xhosa (csosza) törzshöz, anyja a tswana (cvana) törzshöz tartozott, otthon a xhosa nyelvet beszélték. Később az apa egy metodista iskola vezetőjeként dolgozott, és a házaspár is ott élt pár évet. Utána a férfi több iskolában is dolgozott pedagógusként, igazgatóként, az asszony pedig szakácsnőként. Előfordult, hogy nem egy városban éltek.

A család eleinte metodista volt, Desmondot is ők keresztelték meg, aztán az episzkopiális egyházhoz, majd az anglikánokhoz csatlakoztak. A jóeszű, élénk kisfiú több egyházi iskolába is járt, kiválóan tanult. 12 évesen került a johannesburgi bantu gimnáziumba, itt tanult meg afrikans nyelven is, amelyen a fehér uralkodó osztály holland eredetű része beszélt. Itt is kiválóan tanult, és nagy kedvvel sportolt, rögbizett. Ez talán meglepő, tekintve alacsony termetét és békés természetét. 

A gimnáziumi évek alatt Trevor Huddleston anglikán pap hatott rá. A későbbi érsek apartheidellenes tevékenységet folytatott, és azzal is elnyerte fekete diákja megbecsülését, hogy amikor a fiút tébécé miatt 18 hónapon át kórházban ápolták, akkor rendszeresen látogatta őt. Súlyos betegség ellenére 19 évesen sikeresen leérettségizett.

Bár felvették orvosi egyetemre, mivel a tanulmányokra nem volt pénze, 1951-től a pretoriumi tanárképzőre járt. Ez egy szegregált, csak feketéknek szóló intézmény volt. Részt vett a feketék egyenlőségért küzdő diákmozgalmakban. Itt találkozott először Nelson Mandela ügyvéddel is. (A második személyes találkozójukra 1990-ig kellett várni.)

A főiskolát 1954-ben fejezte be Tutu. Ugyanabban az évfolyamban szerzett diplomát, mint Robert Mugabe, a későbbi zimbabwei függeltenségi vezető és még későbbi diktátor. 

Miért döntött Desmond Tutu az egyházi pálya mellett? 

Ekkor tehát úgy nézett ki, hogy apjához hasonlóan ő is szegény fekete őslakos gyerekek tanítója lesz. 1955-ben megházasodott. Nomalizo Leah Shenxane-ét vette feleségül, akik szintén tanárnak tanult. Érdekesség, hogy az esketésre az asszony vallásának megfelelően római katolikus szertartás szerint került sor. Később négy gyerekük született. Desmond Tutu angolt és történelmet tanított Johannesburgban és Krugersdorpban fekete iskoláiban.

A faji törvények és a rasszista elkülönítés miatt azonban otthagyta a tanári katedrát, és a szószéket választotta. Gyors egyházi karriert futott be, és nem csak a Dél-Afrikai Köztársaságban. 1977-ben már Lesotho püspöke, 1984-től Johannesburg püspöke, 1986-ban pedig Fokváros érseke lett. Így aztán az anglikán egyház első emberévé vált hazájában, Lesothóban, Botswanában, Namíbiában és Szváziföldön is. 

Mit jelent az apartheid fogalma? Hol és mikor beszélhetünk apartheidről? 

Az apartheid a faji alapú elkülönítés dél-afrikai változata. Hosszú társadalmi, politikai és jogi előzmények után 1948-ban született meg hivatalosan ez az uralmi rendszer, amikor a fehérek (elsősorban a holland eredetű búr telepesek) Nemzeti Pártja győzött a választásokon, és vezette be a fekete  többséget súlyosan korlátozó rendelkezéseit. Jogi és politikai értelemben 1992. március 17-én szűnt meg, amikor a választójoggal rendelkező fehér lakosság népszavazáson hagyta jóvá az apartheid felszámolását megalapozó törvényeket. A társadalmi szegregációt máig nem sikerült felszámolni.

Honnan származik az apartheid kifejezés?

Maga a szó holland eredetű, és a szét- és elválasztottság állapotát jelenti. Demográfiai magyarázata az volt, hogy az uralkodó fehér lakosság veszélyben van az egyre nagyobb többséget jelentő őslakos feketékkel szemben, akik ugyan olcsó, kizsákmányolható munkaerőt biztosítanak, de fokozott közbiztonsági kockázatot is jelentenek. Az apartheid ideológiai és kulturális megerősítést is kapott, nem csak rasszista gyakorlatnak, de visszataszító faji ideológiának is számított. A fehérek felsőbbrendűségét, a feketék civilizálhatalanságát hirdette.

Milyen szakaszai voltak az apartheidnek?

Az apartheid története több szakaszra osztható: az elsőben hozták létre a központi faji nyilvántartást és személyiigazolvány-rendszert. A feketék csak ezekkel az okmányokkal hagyhatták el lakhelyüket, és estére, munka után vissza kellett térniük a kijelölt körzetükbe. Emellett nem volt szavazati joguk, politikai tisztséget nem tölthettek be, bizonyos foglalkozásoktól el voltak tiltva, azonos munkáért kisebb bért kaptak. A közlekedési eszközökön, iskolákban, egészségügyben, köztereken is teljes volt az intézményes elkülönítés.

A feketék természetesen lázadoztak az igazságtalanság ellen. 1960. március 21-i sharpeville-i sortűzben a rendőrség 69 embert ölt meg. Ez indítja el az apertheid második szakaszát. Merthogy a világszerte felháborodást keltő vérengzés fordulópontot jelentett. Az ország 1961. május 31-én kilépett a brit Nemzetközösségből és a Dél-Afrikai Unió helyett a Dél-Afrikai Köztársaság nevet vette fel.

Rendkívüli állapotot hirdettek ki, 22 ezer embert tartóztattak le, köztük a már korábban betiltott, a fekete lakosság érdekeit képviselő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetőjét, Nelson Mandelát is. Mandelát „a rendszer erőszakos megdöntésére tett kísérlet” miatt ítélték életfogytiglani börtönre. Ekkor már nem csak az elkülönítés a cél, de a feketék távoltartása és elüldözése is. Létrehozzák az ún. bantusztánokat, ezek névlegesen autonóm fekete szegregátumok voltak élhetetlen körülményekkel és mély kilátástalansággal. 

A nyolcvanas években zajlik az apartheid hosszú agóniája sok vérrel és számtalan bizonytalansággal. A folyamat akkor gyorsul fel és válik visszavonhatatlanná, amikor a keményvonalas Pieter Botha elnöknek 1989-ben a reformpárti Frederik de Klerk lett az utóda.

A belső folyamatok és az ország kormányozhatatlanná válása mellett külső körülmények is siettették az apartheid kimúlását. A hidegháború enyhülésével Dél-Afrika nemzetközi elszigeteltsége egyre fokozódott, amely már az ország gazdaságának erős világpiaci pozícióját fenyegette. Ez is hozzájárult tehát ahhoz, hogy az ország fehér vezetői belássák végre, fel kell adják a fehérek előjogait, és emancipálniuk kell a fekete többséget.

Milyen emberi jogi tevékenységet folytatott Desmond Tutu?

Az egyházi pályára lépő és 1960-ban anglikán pappá szentelt Tutu angliai teológiai tanulmányai során a hatvanas években szabadult meg a fehérekkel szemben érzett keserűségétől. Érdekesség, hogy tanulmányozta az iszlámot is, a nyugat-afrikai muszlim vallásgyakorlatról írta disszertációját, utána pedig Jeruzsálemben tanult arabul és ógörögül.

Már ekkor szorgalmazója a vallások, felekezetek és a hívek párbeszédének. Csatlakozik a pánprotestáns Church Unity Commissionhöz, kiáll a katolikusokkal folytatott dialógus mellett. A nők egyházi egyenjogúsítása mellett is felszólal, szorgalmazója, hogy papi szolgálatot is elláthassanak egyházában.

Apartheidellenes tevékenység

Ennél is fontosabb azonban az apartheidellenes tevékenysége. Támogatja a dél-afrikai diákok Fekete Tudatosság Mozgalmát (FTM), bár nem értett egyet azzal, hogy ők elutasítanak mindenféle együttműködést a fehérekkel. 1968 augusztusában nagyhatású prédikációjában párhuzamot von országa elnyomott többségét érő elnyomás és a prágai tavasz eltiprása között. Szeptemberben pedig személyesen csatlakozik egy diáktiltakozáshoz, amelyet kutyás rendőrök kívánnak elsöpörni. 

A hetvenes évek elején különféle egyházi megbízásokat teljesít, sokat utazik Afrikában. Nem tétovázik felszólalni Mobotu véres kongói diktatúrája vagy a nigériai katonai rezsim ellen sem. 

Visszatérve Dél-Afrikába nyilvánosan kiállt hazája gazdasági bojkottja mellett, 24 órás virrasztást tartott a faji egyenlőségért és a politikai foglyokért a johannesburgi katedrálisban, támogatta Mandela feleségének, Winnie-nek a küzdelmét “a terrorellenes törvény” visszavonása érdekében. Az 1976-os sowetói lázadás véres leverése ellen tiltakozásra buzdította a fehér híveit is.

Miután Lesotho püspökének választották, sem veszítette el kapcsolatát hazája szabadságmozgalmával. Steve Biko, a meggyilkolt FTM-aktivista temetésén 1977-ben ő mondta a gyászbeszédet. 

Dél-afrikai Egyházügyi Tanács (SACC)

Tutu mint a Dél-afrikai Egyháza Tanácsának (SACC) főtitkára tért vissza 1978-ban. Ugyan a SACC-ban a feketék voltak többségben, mégis Tutu volt az első fekete vezetője. Ott kezdték el Babának szólítani, ami bantu nyelveken apát jelent. 

Bár elutasított minden erőszakot, arról is beszélt, hogy elismeri a feketék elkeseredettségét, akik céljaik érdekében az erőszakot választják. Bírálta a nyugati kormányokat, amelyek elítélik ezeket a szabadságharcosokat, miközben a II. világháború partizánjait hősnek tekintik. Tutu megítélése szerint a helyzet nagyon hasonló volt a náci hatalom leigázta országokban, mint a dél-afrikai fajüldöző rezsimnél. 

A kormány 1980-ban visszavonta útlevelét. Az SACC csatlakozott az apartheid elleni  polgári engedetlenséghez, és a szervezet több tagját letartóztatták. Tutu megpróbálta személyesen rávenni Botha elnököt az apartheid rendelkezéseinek enyhítésére. Nem járt sikerrel.

Mikor ismerték el először Desmond Tutu munkásságát nemzetközi viszonylatban?

Az akkor már széles nemzetközi ismertségnek örvendő Tutunak 1981-ben adták vissza az útlevelét. Az európai és észak-amerikai útján találkozott II. János Pál pápával, és beszédet tartott az ENSZ különbizottsága előtt, amely a dél-afrikai apartheid kivizsgálásra alakult. Hazaérkezése után újra visszavonták az útlevelét. Ezzel azonban nem sikerült elszigetelni. Népszerűségével Dél-Afrikában és ismertségével a világban csak egyetlen honfitársáé vetekedett: Nelson Mandeláé.

A hetvenes évek végétől számos egyetem (King’s College London, Kenti Egyetem, Harvard, bochumi egyetem, Columbia Egyetem stb.) ismerte el őt díszdoktorként. 1984-ben, amikor elnyerte a Nobel-békedíjat, még öt másik jelentős elismerést vehetett át, közülük a legjelentősebb a Martin Luther Kingről elnevezett humanitárius díj volt.

Milyen indoklással kapott Nobel-békedíjat Desmond Tutu?

A hírek szerint korábban már háromszor is felterjesztették a díjra. Tutut a Nobel-díj bizottsága 1984-ben  brutális apartheid rendszerrel szembeni kiállásáért jutalmazta. Különösen egyértelmű nézeteit és félelmet nem ismerő álláspontját értékelte, mint olyan személyes tulajdonságait, amelyek az összes afrikai szabadságharcos szimbólumává tették őt. Általa a figyelem a felszabaduláshoz vezető erőszakmentes útra irányult.

A feketék ellen elkövetett véres jogsértések ellenére, mint amilyen volt az 1961-es sharpeville-i mészárlás és az 1976-os sowetói zavargás, Tutu kitartott erőszakmentes irányvonala mellett. Mégsem hibáztatta Nelson Mandelát és támogatóit, amiért másképp döntöttek.

A Nobel-békedíj természetesen nagyban erősítette Tutu nemzetközi elismertségét, és segítette az apartheid elleni küzdelmet. Sok jel utal arra is, hogy a díj hozzájárult a Dél-Afrikával szembeni szigorúbb nemzetközi szankciós és bojkottpolitikához.

Milyen emberi jogi öröksége van Desmond Tutunak Dél-Afrikában és világviszonylatban?

Természetesen a Nobel-békedíj nem zárta le Tutu pályafutását, sőt bizonyos értelemben után teljesedett ki. Hatalmas ismertségét eredményesen használta fontos ügyek képviseletéhez.

1985-ben tették meg Johannesburg püspökének, és így az ország legnagyobb egyházmegyéje vezetőjének. Ez számos fehér anglikánt elfordított az egyházától. Ahogyan sokaknak az sem tetszett, hogy a beiktatási szertartáson újra a Dél-Afrikával szembeni szorosabb nemzetközi bojkottot sürgette, ha hamarosan nem szüntetik meg az apartheidet. 

Az Afrikai Nemzeti Kongresszus

Ebben az időszakban felerősödött és radikalizálódott a feketék ellenállása. Az Afrikai Nemzeti Kongresszuson (ANC) azt akarta elérni, hogy az ország kormányozhatatlanná váljék. Tutu felajánlotta Botha elnöknek, hogy közvetít a kormány és a fekete mozgalmak között. Ezt azonban az államfő visszautasította, rendkívüli állapotot vezetett be, és rendkívüli felhatalmazást adott az állambiztonságnak. Mivel a fekete emancipációs mozgalmak még szabadon lévő vezetőit bebörtönözték, pár évig Tutu volt a legfontosabb, legerősebb hangja a feketéknek.

Amikor Fokváros érseke lett, az már jóval kevesebb felzúdulást keltett a fehérek körében. Nem csak a feketék mellett állt ki, hanem a nők és a melegek mellett is. Támogatta, hogy nőket és melegeket is felszentelhessenek papnak. Sokszor adott otthon politikai tiltakozó akcióknak, volt, hogy az ő közreműködésével betiltott tüntetéseket vallási rendezvényként tartottak meg.

Mandela 1990-es kiszabadulása után már nem Tutu számított a szabadság- és demokráciamozgalom első számú alakjának. Ezzel együtt is 2010-ig fontos közéleti szerepet töltött be országában előbb az apartheid lebontásában, majd a demokratikus rendszer kiépítésében.

Közvetítői tevékenységével hozzájárult az Inkatha mozgalom és az ANC közti fegyveres konfliktus tárgyalásos rendezéséhez. Örömmel támogatta a demokratikus intézmények felállítását és kiterjesztését. Kiállt Mandela nemzeti egységkormánya és szivárványnemzet-koncepciója mellett is. Így ragaszkodott ahhoz is, hogy az új elnök beiktatásán a keresztény egyházi méltóságok mellett muszlim, hindu és zsidó papok is isten segítségét kérjék. Ezzel együtt nem volt kritikátlan Mandelával és új rendszerével. Túlzásnak tartotta például a képviselők magas tiszteletdíját vagy a hadi kiadásokat. Ezt az ANC demagógiának minősítette.

Az Igazság és Megbékélés Bizottsága (TRC)

1996 és 1998 között Tutu vezette a TRC-t. Ezt arra hozták létre, hogy az apartheid alatt – mindkét oldalon – elkövetett bűnöket feltárják és békésen oldják fel. A fehérek Nemzeti Pártja teljes amnesztiával oldotta volna meg a fogós kérdést. Az ANC viszont monstre pereket akart az állam és főleg az állambiztonság vezetői ellen. Tutu javaslatára a TRC amnesztiát biztosított azoknak, akik nyilvánosan és teljes körűen feltárták az elkövetett bűneiket. Emellett az elkövetőket jóvátételre is kötelezték az áldozatoknak vagy hozzátartozóiknak. A bizottság célja tehát nem a megtorlás, hanem helyreállító igazságszolgáltatás volt. 

A meghallgatásokat a tévé is közvetítette. Tutut többen bírálták, mert az egyházi szertartások kultuszelemeit is beemelte a bizottság eljárásába, és mert nem akarta palástolni megrendülését, gyakran sírt a vallomások alatt. Sokaknak az sem tetszett, hogy fény derült az állami biztonsági szolgálat mellett az ANC embereinek kegyetlenkedéseire is. A TRC végül öt kötetben összegezte eredményeit.

Tutu alapítványai

A társadalmi, emberi jogi kérdések ezek után is foglalkoztatták. Nem utolsósorban ezért hozta létre alapítványait. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején Dél-Afrikában volt a legnagyobb a HIV-fertőzöttség. Ehhez képest különösen a Mandelát követő Thabo Mbeki elnök idején az állam nem foglalkozott a problémával, sőt veszélyes hazugságokat terjesztett a betegségről.

Az afrikai társadalmak és államok igen intoleránsak a melegekkel, transzneműekkel szemben. Tutu a népszerűségét is kockára téve állt ki a melegek mellett, és arról beszélt, hogy ő nem szeretne egy homofób mennyországba kerülni, és nem akarna egy homofób istent imádni. Az LMBT+ emberekkel szembeni intézményes kirekesztést az apartheidhez hasonlította. Szembefordult egyházával is, amikor az – mint isten- természetellenest – elutasította a homoszexuálist.  

Nemzetközi konfliktusok

Sok viszállyal járt az is, hogy szenvedélyesen foglalkoztatta az izraeli/zsidó–palesztin konfliktus. Egyrészt arra ösztökélte az arabokat, hogy fogadják el Izrael létét, ne tagadják a zsidó nép szenvedését a vészkorszakban, másrészt élesen bírálta, az apartheidhez hasonlította Izrael palesztinokkal szembeni politikáját. Mindkét oldalról számos támadás érte ezért. Olyannyira, hogy például 2006-ban Izrael megtagadta a beutazást tőle, amikor egy gázai övezeti atrocitást kivizsgáló ENSZ-bizottság elnökévé nevezték ki.

Tutu egészen 2003-ig tartotta magát ahhoz, hogy országán kívül nem csatlakozik más tiltakozásokhoz. Akkor azonban az iraki háború ellen protestált New York-ban. Majd később a törvénysértő, bírósági engedély nélküli guantanamói fogvatartások ellen is tiltakozott. 2012-ben pedig már egyenesen azt követelte, hogy az iraki háború kirobbantásáért felelős vezetőket, George W. Bush amerikai elnököt és Tony Blaire angol miniszterelnököt állítsák a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elé.

Az ANC-vel a 2000-es évekre már nagyon megromlott a viszonya. 2013-ban bejelentette, hogy többet már nem fog szavazni az egykori Mandela-pártra, mert korrupt vezetői felélték a szervezet erkölcsi tartalékait, valamint vesztettek az egyenlőtlenség és az erőszak elleni küzdelemben.