Az ombudsman nem ugorhat el a feladata elől – jogvédők válasza Kozma Ákosnak
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Magyar Helsinki Bizottság egy évvel ezelőtt kérte Kozma Ákostól, az alapvető jogok biztosától, hogy vizsgálja ki a békés gyülekezéshez fűződő jog érvényesülését a koronavírus-járvány idején bevezetett gyűléstilalommal és az annak ellenére megtartott tüntetések rendőrségi kezelésével összefüggésben. Tíz hónap hallgatás után az ombudsman arról tájékoztatta a kezdeményezőket, hogy nem indít vizsgálatot. A civil jogvédők válaszlevélben hívják fel a figyelmet arra, hogy a biztosnak a vizsgálatot le kellene folytatnia.
A koronavírus-járvány kitörését követően a kormány a veszélyhelyzetben kapott törvényi felhatalmazás birtokában először 2020. március 11-től június 18-ig, majd november 10-től 2021. május 23-ig minden tüntetést rendeleti úton megtiltott. A több, mint tíz hónapon keresztül fenntartott teljes gyülekezési tilalom egész Európában példa nélküli volt.
Az alapvető jogok országgyűlési biztosának az Alaptörvényből fakadó és törvényben rögzített feladata az alapvető jogok – köztük a gyülekezési jog – lehető legteljesebb védelmének megteremtése. Észlelve az alapjogi biztos tétlenségét a gyülekezési jog teljes tilalma ügyében, a TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság a járvány első hullámát követően azzal fordult az ombudsmanhoz, hogy a kormány által a járvány első hullámában alkotott tiltó norma nem felelt meg sem a normavilágosság, sem a jogbiztonság követelményének, ezért alkalmatlan volt arra, hogy azt a rendőrség megfelelően alkalmazza.
Közös beadványában a két jogvédő szervezet részletesen bemutatta, hogy a tilalom ellenére megtartott tüntetések rendőrségi kezelése alapjogsértő és diszkriminatív volt. A hibás szabályozás és annak diszkriminatív alkalmazása miatt a tüntető polgároknak nem csak a békés gyülekezéshez fűződő joguk sérült, hanem a velük szemben megindított eljárások miatt a törvény előtti egyenlőség követelménye is csorbult. Emellett a tiltakozások aránytalan rendőri szankcionálása arra is alkalmas lehetett, hogy nagyobb tömegeket elrettentsen politikai szabadságjogaik gyakorlásától.
Az ombudsman tíz hónappal a megkeresést követően arról tájékoztatta a két jogvédő szervezetet, hogy a gyülekezési jog érvényesülésével kapcsolatos visszásságokat nem vizsgálta, és nem is kívánja vizsgálni.
Kozma Ákos ezt mind a rendőrségi jogalkalmazást, mind a szabályozást illetően a hatásköre hiányával indokolta. Igaz ugyan, hogy az alapjogi biztos nem vizsgálhatja a bíróságok jogalkalmazó és a parlament jogalkotó tevékenységét. A hatáskörhiány azonban nem vonatkozik a kormány jogalkotó tevékenységére, és nem érinti az ombudsmannak azt a jogát sem, hogy az alapvető jogok érvényesülésével kapcsolatos visszásságokat hivatalból kivizsgálja. Szintén szabadon kezdeményezheti az Alkotmánybíróságnál (AB) a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát, sőt, egy folyamatban lévő alkotmányjogi panaszeljárásban is van miért megszólalnia. Az igazságügyminiszter is kifejtette az álláspontját az Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő eljárásban, amelyet minden további nélkül megfontolt az AB, és az ombudsman sincs elzárva attól, hogy szakmai álláspontja kialakításával segítse az Alkotmánybíróság munkáját és fellépjen a gyülekezési jog védelmében.
Az AB-döntés megszületése után írt válaszában Kozma Ákos azt is állítja, hogy az érdemi döntés megszületéséig a gyülekezési tilalom alkotmányosságának alapkérdésében külön ombudsmani intézkedés nem volt indokolt. Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon ha az AB évekig nem döntötte volna el az egyedi panaszt, ahogy ez más gyülekezési ügyekben megtörtént, akkor az ombudsman mindaddig várt volna-e válasszal, amíg az AB döntése meg nem születik?
A lefolytatott alkotmányjogi panaszeljárásra való hivatkozás azért sem érthető, mert a két civil jogvédő szervezet eleve nem azt kérte, hogy a biztos forduljon az Alkotmánybírósághoz. A vizsgálat indítványozásának idején az első hullámban bevezetett gyűléstilalom már hatályát vesztette, így a jogvédő szervezetek azt kérték, hogy az ombudsman a jogalkotó felé éljen jelzéssel az esetleges következő hullám miatt szükségessé váló, jövőbeli korlátozások ügyében. Erre szintén lett volna hatásköre, hiszen ha az alapvető jogok biztosa szerint a gyülekezési jogot érintő visszásság valamely jogszabály nem megfelelő rendelkezésére vezethető vissza, a visszásság jövőbeni elkerülése érdekében javasolhatja a jogalkotásra jogosult szervnél jogszabály kiadását, előkészítését.
Kozma Ákos erre az indítványra nem is reagált, pedig a jogalkotó figyelmébe ajánlható alkotmányossági aggályokat nemcsak a két civil szervezet fejtette ki részletesen, hanem maga az ombudsman is áttekintette az uniós tagállamok vonatkozó szabályozási megoldásait. A tagállami példák között egy kivétellel az összes megoldás észszerűbb és megengedőbb, mint a hazai általános gyűléstilalom volt. Az általános gyűléstilalom újbóli bevezetése ellen tehát alkotmányossági és észszerűségi érvek egyaránt szóltak.
„Az alapvető jogok biztosa önálló alkotmányos intézmény, így az álláspontját önállóan alakítja ki, hatásköreinek gyakorlása az AB döntését nem prejudikálta volna. A párhuzamos alapjogvédelem lényege, hogy az önállóan tevékenykedő alapjogvédelmi intézmények munkája összességében ad ki egy, az alapjogok hatékony érvényesülését biztosító rendszert. Ez a rendszer attól hatékony, hogy az egyes alapjogvédő intézmények nem egymásra mutogatnak, különösen nem a Covid-19 járványhoz hasonló összetett helyzetben, hanem mindenki végzi a maga feladatát, saját hatáskörének keretei között érvényre juttatva szakmai álláspontját. Ahhoz, hogy eleget tegyen alkotmányos feladatának, Kozma Ákosnak nem kellett volna túlterjeszkednie hatásköre keretein” – mondta el Hegyi Szabolcs, a TASZ Politikai Szabadságjogok Projektjének munkatársa.
„Az AB döntése nem mentesíti az alapjogi biztost azon kötelezettsége alól, hogy a gyülekezési jog érvényesülését vizsgálja. Egyfelől, az AB döntés maga is előírta egy alkotmányos követelmény alkalmazását, amelynek érvényesülését a biztosnak nyomon kell követnie, és szükség esetén számon kell kérnie a kormányon. Másfelől, a gyülekezési tilalom ellenére megtartott tüntetések rendőri kezelésével kapcsolatos aggályokra az AB döntés semmilyen módon nem reflektál, és ezzel kapcsolatban a biztos levele sem tartalmazott érdemi, meggyőző választ. Kétségtelen, hogy az egyedi szabálysértési eljárásokban, amelyeket azok ellen indított a rendőrség, akik megszegték a gyűléstilalmat, az érintettek bíróság előtt élhettek jogorvoslati jogukkal. Ha azonban ez elegendő lenne az alapjogi jogsérelmek teljeskörű orvoslására, akkor az alapvető jogok biztosára sem lenne szükség” – szögezte le Farkas Erika, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa.
A Magyar Helsinki Bizottságnak és a TASZ-nak az ombudsmanhoz írt válaszlevele itt olvasható.