Az Alkotmánybíróság zöld utat adott az állami önkénynek – Strasbourgban folytatódhat a Szuverenitásvédelmi Hivatal ügye

A kormánytöbbség tavaly decemberben fogadta el az ún. „szuverenitásvédelmi törvényt”. Az alkotmánymódosítással járó parlamenti folyamatot és a készülő új szabályozást heves hazai és nemzetközi tiltakozás övezte. Ennek ellenére a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZVH) idén februárban megkezdte tevékenységét.

Elsőként még júniusban a Transparency International Magyarországnál (TIM), majd az Átlátszó oknyomozó portált működtető közhasznú nonprofit kft.-nél indítottak  „egyedi – átfogó jellegű – vizsgálatot”. A TIM  haladéktalanul alkotmányjogi panaszt nyújtott be a nyilvánvalóan megtorló és megbélyegző eljárást lehetővé tévő „törvény” ellen.

A TIM panaszát 31 civil szervezet közös alkotmánybírósági beadvánnyal (amicus curiae) támogatta. Az Európai Bizottság pedig kötelezettségszegési eljárást indított a magyar állam ellen, majd októberben bejelentette, hogy – gyorsított eljárást kérve – az Európai Unió Bírósága elé viszi az uniós joggal számos ponton ellentétes jogszabályt. Fontos fejlemény az is, hogy még márciusban az Európa Tanács Velencei Bizottsága több ponton is alapjogi problémákat tárt föl a szabályozásban.

Mindezek ellenére az AB most úgy döntött, hogy a szabályozással minden rendben van. A törvény az SZVH-nak nem teszi lehetővé semmilyen jogkövetkezmény alkalmazását, így a támadott rendelkezései nem hozhatók összefüggésbe a véleménynyilvánítás szabadságával, ezért az Alkotmánybíróság az ennek megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

Az AB szerint az SZVH olyan „független, autonóm államigazgatási szerv”, amely nem minősül hatóságnak és nem folytat közigazgatási jogi értelemben vett hatósági ellenőrzést sem, és nem szankcionálhat. A hivatal közvetlenül nem jogosult jogkövetkezmények alkalmazására, ezért az AB megállapította, hogy eljárására a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog védelmi köre nem terjed ki. És mivel az SZVH jelentései nem minősülnek sem hatósági, sem más közigazgatási döntésnek, azokkal szemben jogorvoslatot sem szükséges biztosítani. 

Csakhogy jogállamban nem lehet a szándékos állami károkozást és önkényt „előre lepapírozni”. Márpedig itt ez történt. Nem olyan törvényről van itt tehát szó, amely a köz javát szolgálná, hanem veszélyes politikai propagandatermékről, amely egyes egyedül a kormány hatalmi érdekeit szolgálja: nem hazánk szuverenitását védi, hanem a kormányzati önkényt.

A TIM, mivel az AB mostani döntésével kimerítette a hazai jogorvoslati lehetőségek tárházát, és továbbra is alaptörvény-ellenesnek, valamint nemzetközi szerződésekbe ütközőnek tartja a Szuverenitásvédelmi Hivatal létét megalapozó törvényt, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul az ügyben.

A civil szervezetek a kezdetektől ellenzik ezt az önkényvédelmi törvényt. A TIM alkotmánybírósági panasza és a 31 civil szervezet csatlakozó beadványa részletes jogi érvekkel támasztotta alá, miért alkotmányellenes a törvény számos rendelkezése: 

1) Sértik a véleménynyilvánítás szabadságához, a tisztességes hatósági, illetve bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogokat, valamint nemzetközi szerződésbe is ütköznek.

2) A homályosan megfogalmazott „törvény” sérti a jogállamiság részét képező normavilágosság és előreláthatóság követelményét. A törvényben használt fogalmak tisztázására ráadásul bírósági gyakorlat sem alakulhat ki, ugyanis az SZVH jelentéseivel szemben nem lehet bírósághoz fordulni. 

3) A „törvény” szélsőségesen tág teret enged az önkényes értelmezésnek, és nem ad biztosítékot az emberek, a civil szervezetek és a médiaszereplők számára az SZVH visszaéléseivel szemben. A hivatal olyan jogosultságokkal rendelkezik, amelyek a demokratikus közvélemény szabad kialakulását és működését korlátozzák.

4) Az SZVH a vizsgált szervezet minden adatához és dokumentumához hozzáférhet, ami különösen a korrupcióellenes, emberi jogi szervezetek és sajtótermékek esetében azt jelentheti, hogy a jogsértéseket és más visszaéléseket bejelentők nem mernek ezekhez a szervezetekhez fordulni. Ez nemcsak a bizalmas információk (pl. ügyvédi vagy orvosi titok) védelmét előíró jogszabályokkal ellentétes, de a végrehajtó hatalom tevékenységét ellenőrző szervezetek jogszerű munkáját is akadályozza, és egyúttal korlátozza az emberek tájékozódáshoz való jogát is.

5) Az SZVH jelentése bármely, jogszerűen működő szervezetet úgy tüntethet fel, mint amely Magyarország alapvető érdekei, értékei és biztonsága ellen, illetve külföldi érdekek érvényesítése érdekében dolgozik. Az önkényes vizsgálat és a jogorvoslat hiánya így további szankciók nélkül is olyan dermesztő hatást vált ki, amely eltánotoríthtaja az egyes szervezeteket és embereket az alapjogaik jogszerű gyakorlásától.

Az Alkotmánybíróságot nem győzték meg sem a civilek kimunkált jogi érvei. Pedig a károk már most érzékelhetők, a dermesztő hatás máris kimutatható: számos civil szervezet döntött úgy, hogy felhagy bizonyos – minden tekintetben jogszerű – tevékenységekkel, illetve nem vesz igénybe bizonyos – szintén jogszerűen hozzáférhető (pl. európai uniós) – forrásokat.

Az év elején felállított intézmény valós célja a közügyek szabad megvitatásának akadályozása és a kormány számára kellemetlen tevékenységek (pl. civil jogvédelem, aktív közéleti tevékenység, fellépés a korrupció ellen, nyomozó újságírás) hitelének aláásása. 

Országunk elemi érdeke, hogy mielőbb megszüntessék ezt a pártos „hivatalt”. Ezért a civil szervezetek folytatják a jogi küzdelmet, és mivel a „szuverenitásvédelmi törvény” által okozott jogsérelem a hazai jogrendszerben ezek szerint nem orvosolható, nemzetközi fórumoktól, többek között a strasbourgi emberi jogi bíróságtól kérik annak kimondását, hogy a szabályozás ellentétes az alapvető polgári jogokkal és szabadságokkal.