Álláspontunk a bírósági rendszer átalakítását célzó törvényjavaslatról
A kormány salátatörvénybe csempészve és szakmai egyeztetés nélkül jelentős változtatásokat hajtana végre a bírósági rendszeren. Megteremtené annak a lehetőségét, hogy a rendes bíróságokon elbukott, politikailag kényes pereit majd a kormánytöbbség által választott alkotmánybírák tárgyalhassák újra. A tervezett változtatások és benyújtási módjuk is elfogadhatatlan. Íme, a mi álláspontunk.
1) Megint elmaradt az érdemi egyeztetés egy a magyar társadalom egészét érintő, a jogállamiság szempontjából kulcsfontosságú ügyben. A rosszemlékű közigazgatási bírósági törvény elfogadása kapcsán a Velencei Bizottság már azt is elégtelennek találta, hogy a kormány három munkanapot adott az akkori tervezet véleményezésére. Most azonban ennyit sem kaptunk: a tervezet nem került fel a kormányzati honlapra, noha a társadalmi egyeztetést törvény írja elő.
Ráadásul a közigazgatási bíróságokról szóló törvény visszavonása után, 2019. június 17-én a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty International Magyarország levélben kérte Trócsányi Lászlót, adjon lehetőséget a bírósági szervezetrendszerrel kapcsolatban felmerült kérdések, átalakítási elképzelések megbeszélésére, majd augusztus 29-én, nem sokkal igazságügyi miniszteri kinevezése után találkozót kezdeményezett Varga Judittal ugyanebből a célból. Erre a levélre a mai napig nem érkezett válasz — most már tudjuk, nem azért, mert még nem voltak kész tervek a bírósági rendszer átalakítására, hanem azért, mert a magyar kormány továbbra sem kíváncsi a szakmai érvekre.
2) A magyar kormányzatnak a bíróságok függetlenségét veszélyeztető kísérletei eddig rendre elbuktak, legyen szó akár a bírák kényszernyugdíjazásáról vagy az elkülönült közigazgatási bíróságok felállításáról, és számos, politikailag kényes ügyben hozott döntés mutatta meg, hogy a magyar bírók komolyan veszik a függetlenségüket. Az új szabályozási terv kapcsán erős a gyanú, hogy ezt unta meg a kormány, és megpróbálja megteremteni a lehetőséget arra, hogy az állami szervek ki tudjanak vinni egyes politikailag kényes vagy más okból fontos ügyeket a rendes bírósági rendszerből ahhoz az Alkotmánybírósághoz, amelyik már sokszor segítette ki a kormányzatot a számára fontos ügyekben. Az, hogy a közhatalmat gyakorló szervezetek is megkapják a jogot az alkotmányjogi panaszra, ezt teszi lehetővé. Például a közelmúltbeli Torubarov-ügyhöz hasonló esetben a menekültügyi hivatal határozatának megváltoztatása és a menedékkérelem megadása után az Alkotmánybírósághoz fordulhat arra hivatkozva, hogy a bíróság elvonta a hatáskörét, amikor menekültként elismerte a perben vele szemben álló felet. Így az Alkotmánybíróságnak lehetősége nyílik, hogy a bírói döntést megsemmisítve megakadályozza a menekültkénti elismerést.
3) Ha már hozzányúlt a kormányzat a bíróságok szervezetéhez, megpróbálhatta volna megoldani azokat a problémákat, amelyek az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke és az Országos Bírói Tanács (OBT) közötti állóháborúhoz vezettek, és kijavíthatta volna azokat a hiányosságokat, amelyek miatt az OBT nem tudta igazán hatékonyan ellenőrizni, hogy nem él-e vissza az OBH elnöke a hatalmával. Így például véget lehetett volna vetni annak a lehetőségnek, hogy az OBH elnöke a vezetői pályázatok érvénytelenítésével és megbízott vezetők kinevezésével kerülhesse meg a törvényben előírt kötelezettségét arra, hogy a bírák véleményét figyelembe vegye, meg lehetett volna adni az OBT-nek az önálló jogi személyiséget és önálló költségvetést. Az, hogy ez nem történt meg, arra mutat, a kormányzat továbbra sem érdekelt a független és erős bírói önkormányzás lehetőségének biztosításában.